A helyzet az, hogy szurkolunk a csalóknak – Megnéztük az Inventing Annát
Anna Delvey a húszas évei elején érkezik New Yorkba. Azt mondja, az apja egy gazdag német üzletember, és nemsokára ő is nyit majd egy exkluzív klubot. Dizájnerruhákat hord, divatbemutatókra jár, kiválóan ért ahhoz, melyik festményt érdemes hazavinni a legmenőbb manhattani galériákból. Két kanállal falja az életet és persze a kaviárt a legjobb hotelekben meg a jachtokon. A borravalóval mindig bőkezű, ráadásul a németre hajazó egészen érdekes európai akcentussal beszél. A számlák sorra érkeznek, és valaki mindig rendezi őket. Nagy baj nem lehet. Vagy mégis? Fejes Flóra írása az igaz történeten alapuló Inventing Anna című Netflix-sorozatról.
–
A helyzet az, hogy szurkolunk a csalóknak. Akkor is, ha legbelül érezzük, morálisan helytelen, amit tesznek, egy bizonyos fokig mégis szórakoztató nézni, ahogy valaki kijátssza a rendszert. Ha valami olyat követ el, amit mi sosem mernénk, főleg, ha a bankokkal és milliárdosokkal babrál ki. És még mielőtt felháborodva azt mondanád, hogy „Na, én aztán nem”, gondolj csak Leonardo DiCaprio karakterére a Kapj el, ha tudsz!-ban, vagy az Ocean’s Eleven csapatára. Na ugye. Csak itt most nem néhány sármos szépfiúról van szó, hanem egy huszonöt éves lányról, akit valójában nem Delveynek, hanem Anna Sorokinnak hívnak.
Ki volt valójában Anna Delvey/Sorokin?
Anna 1991 januárjában született Oroszországban, egy középosztálybeli családba. Tizenhat éves korában Németországba költöztek, ahol a visszahúzódó lány lassan, de biztosan megtanult németül, majd angolul is. Később Angliában és Franciaországban is élt egy rövid ideig, ez idő tájt kezdhette el felvenni a Delvey nevet, ami sokkal elitebbnek hangzott a szlávos Sorokinnál.
Anna ez után fogta magát, és New Yorkba repült a divathétre, ahol eldöntötte, a felső tízezer közé fog tartozni, függetlenül attól, hogy valójában mennyi van a bankszámláján.
Egy darabig sikerrel is járt, dúsgazdag német örökösnőnek hazudva magát, átverte a legnagyobb bankokat, befektetőket, milliomosokat, ám egy idő után megsokasodtak a feje felett a felhők, és kattant a bilincs a csuklóján. A börtönbüntetését ugyan már letöltötte, de mivel tovább tartózkodott az Egyesült Államokban, mint a vízuma ezt engedte volna, jelenleg is letartóztatásban van.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Netflix-sorozat
Először is, mivel Anna történetével tele voltak a portálok az elmúlt években, az, hogy börtönbe került, és hogy miért, nem meglepetés senki számára. Ezt a leleplezést szerencsére a Shonda Rhimes által rendezett Inventing Anna sem húzza sokáig. Inkább azt a kérdést próbálja feszegetni, kicsoda is ez a fiatal orosz nő, aki képes volt becsapni a New York-i elit tagjait.
A baj csak az, hogy ezt nem igazán tudjuk meg ebből a sorozatból.
Ugyanis ebben a szériában nem ő a valódi főszereplő, hanem a várandós újságírónő, Vivian, akit nagy vonalakban Jessica Presslerről mintáztak, ő írt Annáról egy hosszú riportot a New York magazinba még 2018-ban. Az Anna Chlumsky által alakított karaktert sajnos bármennyire is szerettem volna, nem tudtam kedvelni. Bárki, aki dolgozott már a médiában akár néhány hetet is, felvont szemöldökkel figyeli a döntéseit. Betör Anna édesapjának kertjébe, majd az ablakán keresztül leskelődik, hátha így megtud valamit a családról. Nem készíti el a cikket, amivel megbízzák, és még az Annát védő ügyvédnek is segít.
A történet rengeteg lehetőséget tartogatott volna magában, amelyek kiaknázatlanul maradtak.
Anna se nem különösebben szép, se nem igazán kedves, mégis mindenki a társaságában akar lenni, ráadásul szinte sosem kér senkitől (mármint magánszemélyektől, a bankoktól nagyon is) direktben pénzt, mégis mindenki a kezébe adja a hitelkártyáját, vagy rendezi helyette a hotel- és vacsoraszámláit. Izgalmas lett volna megtudni, pontosan miért alakult ez így – főleg a kezdetekben –, azon kívül, hogy egy fiatal fehér nőről van szó. De sajnos ebből a Netflix-sorozatból nem ezekre a kérdésekre kapunk választ. Sokkal inkább arra, hogyan készül el egy újságcikk, és hogyan próbál Vivian túllépni egy, a múltban elkövetett szakmai baklövésén, amikor nem ellenőrizte kellőképp az egyik interjúalanya állításait.
A címszereplő, az Ozarkból ismerős Julia Garner által alakított Anna végig ugyanazokat a mondatokat ismételgeti folyamatosan („az apám majd átutalja a pénzt”), és sajnos, ahogyan a sorozat, ő sem árul el túl sokat a motivációiról, azon kívül, hogy minden vágya az volt, hogy létrehozzon egy exkluzív klubot New York legdrágább negyedében. De nem is ez a legzavaróbb a karakterben, hanem az, ahogyan beszél. Garner egy német, orosz és amerikai akcentus keverékét választotta a szerephez, ami a karakter hátterét tekintve logikus megoldás lenne, de
egyszerűen csak nagyon sok, és így inkább karikatúrának tűnik az egész, mintha ki akarná figurázni Annát.
A karakter egyik saját maga által is említett tulajdonsága, hogy számos nyelven beszél, egy jó nyelvérzékkel megáldott fiatal lány pedig, aki éveket töltött Amerikában, már régen nem beszélne ennyire erős akcentussal ( és nem is beszél, ha valaki látott már interjút az igazi Anna Sorokinnal).
Ami pedig teljesen érthetetlen, hogy áldozatát, Rachel Willamst, akit valóban személyesen is megkárosított anyagilag, és akinek ezzel a legnagyobb traumát okozta, önsajnáltató, élősködő alakként ábrázolják.
Willams a Vanity Fairnél dolgozott akkoriban szerkesztőként, és elutazott Annával Marokkóba (Anna meghívására, tehát abban a tudatban, hogy neki nem kell majd hozzájárulnia az úthoz), ahol azzal szembesül, hogy a több mint hatvanezer dolláros számlát valakinek ki kell majd fizetnie, rejtélyes barátnőjének hitelkártyája ugyanis „csődöt mondott”.
Ugyan Anna nem kényszeríti Rachelt arra, hogy fizesse ki a luxusszállodában felhalmozott cechet, ami több mint az éves fizetése, de az is tény, hogy addig nem mehetnek haza, amíg a helyzet nem oldódik meg. Rachel a pánikhelyzetben felajánlja saját kártyáját, hiszen Anna megígéri, hogy mindent visszafizet neki, de természetesen sosem látja viszont a pénzt. A történetéből később könyvet ír, ami többszörösen visszahozza a nyaralás árát, és az amerikai bank is visszaszerzi a pénzt a marokkói hoteltől, de ez előtt borzalmas időszakon megy át, hiszen a munkahelyi kártyáját használja a szállodában, így az állása is veszélybe kerül.
A valódi Rachel Williams egyébként elég éles kritikával illette a Netflix alkotását.
A kilenc epizód mindegyike valakiről szól, akit Anna becsapott: az expasijáról, az ügyvédjéről, a személyi edzőjéről, és a volt legjobb barátnőjéről, Rachelről. De mindent Vivian szemüvegén keresztül látunk, ahogy próbálja összerakni a kirakós darabjait, miért tehette ezeket Anna másokkal. Mi pedig végig ott maradunk a kérdéssel a fejünkben, hogy vajon Anna hogy látja ezt? Valójában mi miatt lett ilyen ember belőle? A szülei miatt? A kegyetlen iskolatársai miatt? Végtére is minket, nézőket ez érdekelt volna igazán. De sajnos tele vagyunk hiányérzettel és kíváncsisággal, ami miatt előfordulhat, hogy még hajnal kettőkor is Anna Sorokin nevét gépeljük a keresőbe, hátha onnan többet megtudunk róla, mint a sorozatból.
Fejes Flóra
Képek: Netflix