Az énekes, akinek a zenéje olyan, mint Coco Chanel kis fekete ruhája – Sade 63 éves
Magas homlok, szorosan a fejhez simuló, hátul gondosan összefogott haj, hatalmas száj, jellegzetesen ívelt, gyönyörű szempár, óriási karika fülbevaló, kortalan sziluett. Elegancia, érzékiség, mély, puhán fátyolos (az angolszász kritikák szerint smokey, azaz füstös) hang. Jellegzetes, a soul és a dzsessz határán egyensúlyozó, könnyen hallgatható, de egyáltalán nem szokványos és nem divatmajmoló zene. Ez mind Sade (ejtsd: sádé). Az énekesnő ma ünnepli 63. születésnapját. Kis Zsuzsa írása.
–
Ha valakinek valaha megvolt valamelyik Sade-lemez, biztos, hogy mind az arca, mind a hangja örökre beleégett az emlékezetébe.
Nem ő a legkreatívabb alkotó, nem a legproduktívabb, a hangterjedelme sem vetekszik az operaénekesekével, mozgásával nem körözi le táncosait, botrányairól sem hallani sokat, és nem jön velünk szembe minden közösségi portálon (sőt). Mégis, a maga visszafogottságával Sade jelenléte még olyankor is megkerülhetetlen a zenei szcénában, amikor egy évtized is eltelik újabb lemeze nélkül.
Utánanézve szinte mindenhol ugyanazt a néhány információt találjuk róla. Helen Folasade Adu (a Folasade jelentése: dicsőséggel koronázott – a művészneve ennek becézése) Nigériában született. A joruba nemzetiséghez tartozó édesapja közgazdaságot tanított, brit édesanyja nővérként dolgozott. A kislány négyéves korában szülei elváltak, az anya fiával és lányával visszatért Angliába, a Great Hawkesley-ben lakó nagyszülőkhöz. Az addig Afrikában nevelkedett gyerekek ekkor láttak először életükben havat. Sade 11 éves volt, amikor édesanyja újra férjhez ment – erről az időszakról ritkán és kevéssé lelkesen beszélt később.
Tizennégy éves korától bátyjával klubokba jártak táncolni – ekkor fedezte fel igazán magának a zenét, elsősorban az amerikai soul nagy klasszikusait, Aretha Franklint, Billie Hollydayt, Marvin Gaye-t, de részt vett a Jacksons’s Five egy koncertjén is.
A középiskola után elvégezte a rangos londoni művészeti iskola, a Central Saint Martin’s School of Art divattervezői képzését. Tervezett férfikollekciót, és dolgozott modellként is. Egyszer azonban egy ismerőse, Lee Barrett, felkérte, hogy vokálozzon a Pride nevű együttesben. Sade elfogadta az ajánlatot, bár a zenélésről azt tartotta: „…nem horgolok, nem tollaslabdázom, szóval úgy gondoltam, ez egy jó kis hobbi lesz!” Ekkor még ő sem mérte fel, mennyivel többről is van szó. A színpadon jó másfél évig még a remegésig izgult, viszont a dalok írásába hamar beleszeretett. Ebben a Pride szaxofonos-gitárosa, Stewart Matthewman lett a társa, és azóta is együtt jegyzik a legtöbb számukat. Hamarosan kiderült, hogy Sade jóval több, mint egy csinos háttérfigura, a dalszerzés és a zenélés vált a fő önkifejezési formájává. A Pride néhány zenészével (Stewert Matthewman és Paul Denman basszgitáros, majd később csatlakozott hozzájuk a billentyűs Andrew Hale, a dobos Paul Cooke, és Dave Early) 1983-ban megalapították közös, Sade nevű zenekarukat, megírták a Smooth Operator című számukat, és innentől nem volt megállás.
Noha a legnagyobb lemezcégek próbálták meg becserkészni Sadét, ő a viszonylag kisebb Epic kiadót választotta. Szerényebb összeget kapott ugyan, viszont magas részesedést az eladásokból. Kockáztatott, és bejött:
a több mint ötvenmillió eladott lemez a legsikeresebb brit énekesnők közé repítette.
Sorolhatnánk még további adatokat is: Grammy-díjakat, platinalemezeket, elismeréseket, ehelyett vegyük inkább több oldalról szemügyre Sadét és az ő „gyémánt életét” (Diamond Life – ez Sade első lemezének címe, én kérek elnézést).
Nem sok sztár tudja megőrizni a magánélete viszonylagos háborítatlanságát
Természetesen ez Sadénak sem sikerült maradéktalanul, de az elmúlt évtizedekben már egészen jól áll. A nyolcvanas években azonban még minden lépését árgus szemmel figyelte a sajtó. Az 1984-es berobbanása és 1988 között kiadott három albumot, és ugyanennyiszer indult turnéra. 1986-ban David Bowie mellett szerepelt az Absolute Beginners című filmben is, amelynek bemutatóját a cannes-i filmfesztiválon, a versenyen kívüli szekcióban tartották. Ezután fokozatosan nagyobb szünetek jöttek az egyes lemezek között [négy év (1992), nyolc (2000), majd újabb tíz év (2010)]. Egyre kevesebb interjút adott – híresen nem kedveli ezt a műfajt.
Többször elmondta, hogy az újságírókkal való párbeszéd olyan, mintha egy ismeretlennek mesélné el az életét egy buszon.
Hogy mi történt vele az elmúlt közel harminc évben? Élt. 1989-ben férjhez ment Carlos Pliego spanyol filmrendezőhöz, Madridba költözött, majd 1995-ben elvált. Szakításukról annyit árult el, hogy „nagyon szomorú történet. Nagyon gyorsan kellett távoznom, egy kis csomaggal.” 1996-ban már Bob Morgan jamaicai zenei producer volt a társa, érte is elhagyta egy időre Nagy-Britanniát, és akkor a Karib-térségben élt. 1996-ban közös gyermekük született, de később szétváltak útjaik. 2005 óta Gloucestershire-ben él, és partnere 2007 óta Ian Watts.
A tény, hogy valaki gyönyörű, igényes, gazdag, híres és a szakmájában sikeres, még nem garancia arra, hogy boldog ember legyen.
Ami pedig az egy-egy album közti, hosszú szüneteket illeti: Sade többször leszögezte, hogy csak akkor jelentkezik újabbal, amikor van mondanivalója.
2018-ban egy Disney-filmhez vett fel egy újabb számot, 2020-ban pedig a Sade zenekar tagjai összegyűltek az Abbey Road stúdióban, hogy felfrissítsék mind a hat lemezüket, amelyek This Far címmel jelentek meg 2020 őszén egy bakelitpackban.
Divat és zene
Ma már elég gyakori, hogy – részben kétes hírű – celebek egyszerre vallják magukat modellnek, énekesnek, esetleg színésznek és életmód-tanácsadónak is. Sade esetében a két tevékenység – a divat és a zenélés – aránylag rövid ideig zajlott párhuzamosan. Noha az egyikre készült, mégis a másik lett hivatása. Nyilatkozataiból tudjuk, hogy amennyire szereti magát a divatot, a divatipar annyira taszítja. Úgy érezte, hogy ott nem valósíthatná meg önmagát, nem hagyták, hogy az legyen, aki. Számára ezt a lehetőséget a zeneipar megadta. Akkor, azokkal és olyan anyagot készít, amilyet ő szeretne. Híresen hűséges zenésztársaihoz – amikor egyszer megkérdezték tőle, miért, nevetve válaszolta, hogy
„Ha már ördög, jobb egy ismert ördög, mint egy ismeretlen”.
Mivel igényes, albumait szinte a tökéletességig csiszolja – sokan néha ezt a túlpolírozott hangzást vetik a szemére.
Számomra Sade zenéje olyan, mint Coco Chanel kis fekete ruhája: egyszerre elegáns és visszafogott, látszólag egyszerű, valójában sokszor mívesen kidolgozott – és mindenhová illik.
Anyaság
Sade egyetlen gyermeke, Mickailia Ila Adu, 1996-ban született. Az énekesnő teljes mértékben meg akarta élni az anyaságát, többek között ezért is maradt távol jelentős ideig a zenéléstől. Gyermeke 2016-ban, az előbújás napján hozta nyilvánosságra, hogy férfinak érzi magát, és ennek megfelelően elindul a nemi átalakító műtétek rögös útján. Ma már Izaak Theo Adu a neve. 2019-ben a világsajtót is bejárta az az Instagram-posztja, amelyben bejelentette, hogy a folyamat befejeződött, fizikai és lelki valója egybeért. Ebben a legmélyebb szeretet és hála hangján mondott köszönetet édesanyjának: „[…] Köszönöm a bátorítást, amikor minden nehéz, és a szeretetet, amit adsz nekem. [te vagy] A legtisztább szívű. Nagyon szeretlek. […]”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mit tehet egy szülő, ha a gyermeke segítségre szorul? Szereti, feltétel nélkül, és támogatja, amiben csak tudja. Mindegy, hogy világhírű és gazdag, vagy egyszerű átlagember. Sade is ezt tette és teszi.
A magánéleti kanyar után a szakmai és nyilvános vizekre visszaevezve: rajongói rendületlenül reménykednek abban, hogy Sade hamarosan őket is boldoggá teszi. A napokban újra felmerült egy pletyka, amely szerint 2022-ben végre újabb albuma jelenne meg – ezt azonban hamarosan cáfolták. Talán majd egyszer erre is sor kerül.
Mindenesetre addig is hallgassuk Sade zenéit, és kívánjunk neki boldog születésnapot!
Kis Zsuzsa
Kiemelt kép: Getty Images / Matt Kent / WireImage