Fiala Borcsa: Bevetetlen ágy (novella)

–

-Legalább a színemen látszik, hogy nyaraltam – simított végig hanyag mozdulattal a napbarnított mellkasán Laura, ahogy kilépett a fürdőből. A mintegy mellékesen odavetett mondatot azonban gondos tervezés előzte meg. Ez volt az első közös vakációjuk utolsó reggele, a gondtalan napoknak nemsokára vége, ki tudja, mikor lesz alkalmuk megint így együtt lenni. Laurát várja otthon a kamasz lánya, a két macska, no meg a munka, amiről már most tudja, úgy fogja maga alá gyűrni az első hétfőn, hogy hetekbe telik majd, mire sikerül újra felszínre bukkannia, utolérve magát a tíznapos vakáció után. Ádám szabadsága is a mai kicsekkolással fog véget érni, a volt felesége már két üzenetben érdeklődött, pontosan mikor is tervezi átvenni tőle a közös gyerekeket, hogy azok megkezdhessék az édesapjukkal töltendő egy hónapos nyári vakációt.

Mielőtt végleg visszarántja őket a valóság ebből a felhőtlen álomból, ami (legalábbis Laura szerint, de természetesen ezt Ádámnak soha nem mondta volna) olyan volt szinte, mint egy romantikus nászút, Laura szeretett volna még egy utolsó csepp élvezetet kipréselni az együttlétből.

Ébredés után a fürdőszobában alaposan rendbe szedte magát, a lábát tükörsimára borotválta, a haját alaposan kifésülte és elrendezte úgy, hogy a fél vállára omoljon, ezzel is kihangsúlyozva a másik gömbölyű váll pőreségét, a bőrét pedig – ami valóban szépen lesült a tíznapos tengerparti üdülés során – bekente a különleges alkalmakra fenntartott, aranyosan csillámló testápolóval, majd úgy libbent elő a fürdő vastag gőzfelhőjéből, mint a frissen megszületett Vénusz, megjátszott ártatlansággal. Szendén pislogva, a vastag, hófehér frottírtörülközőt fél kézzel lazán fogva maga körül, készen arra, hogy elengedje, hogy hagyja a bokájáig hullani, ha Ádám bármiféle jelét adja annak, hogy szívesen ágyba bújna vele még indulás előtt. Igazság szerint nagyon szeretett Ádámmal szerelmeskedni, szex közben úgy érezte, minden gondja, terhe és felelőssége megszűnik, és ő újra az a temperamentumos fiatal lány lehet, aki volt még réges-régen, az exférjével való megismerkedésük előtt.

– Legalább a színemen látszik, hogy nyaraltam – cirógatta meg hát gyöngéden az ujjbegyeivel aranyló bőrét, alulról felfelé pislogva Ádámra,

(valahol, talán egy Lady Dianáról szóló cikkben olvasta, hogy ez az ártatlan pillantás egy félénk mosoly kíséretében garantáltan felkorbácsolja a férfivágyakat), miközben a tekintete egytized másodpercre önkéntelenül is a még bevetetlen ágy felé siklott, majd vissza Ádámra. Remélte, a férfi nem vette észre, hogy az ágyra nézett, és nem látja rajta az égő vágyat. A volt férje mélységesen megvetette azokat a nőket, akik szemérmetlenül kelletik magukat, ha még hangot is adtak az epekedésüknek a másik iránt, akkor erkölcstelen, fehérmájú perszónáknak nevezte őket. „Az igazi férfit a vadászat izgalma hajtja. Semmi sem forralja fel jobban a vérét, mintha üldözőbe vehet egy nemes vadat. Ha egy nő nem hagyja magát elcsábítani, hanem egyenesen tálcán kínálja fel magát, azzal pont ezeket az íratlan játékszabályokat rúgja fel. Az a nő a nemének szégyene. Figyelemre sem érdemes. Értéketelen. Szenny” – szónokolta nem egy ízben. Laura nagyon igyekezett magát elérhetetlennek mutatni, a testét feszítő vágyakat eltitkolni, hogy megadja a másiknak a lehetőséget a csábításra, a vadászat illúziójára. 

 

Ádám a konyhaasztalnál üldögélt, a kávéját kortyolgatta. Szerette volna még kiélvezni ennek az önfeledt nyaralásnak az utolsó békés pillanatait Laurával. Maga is meglepődött, milyen jól mulatott az asszonnyal az elmúlt tíz nap során, régen érezte magát ilyen nyugodtnak, teljesnek, boldognak. Szinte mintha kicserélték volna. Újra az a fiatal, lánglelkű férfi lett pár napra, aki volt a házassága előtt, olyan ember, aki rendületlenül hisz a szerelemben és a romantikában, abban, hogy mégiscsak létezik olyan, hogy két embert egymásnak teremtett az ég, hogy lehet ő még szerető társa a sírig valakinek, aki épp erre vágyik. Talán… talán még egy utolsó hentergés is belefér, mielőtt hazaindulnak, vissza, a normális életükbe erről a nászútszerű vakációról. Az ágyat direkt bevetetlenül hagyta, amíg Laura fürdött, mintegy jelezve, ott még akár dolguk is lehet egymással. Miközben kihörpölte az utolsó, kissé már zaccos kortyot a bögréből, a volt felesége üzenete villant fel a telefonján: „A gyerekek türelmetlenül várnak, tudod esetleg, mikor érkezel értük? Mit mondhatok nekik?” 

A fürdőszobaajtó ekkor kinyílt, a gőzfelhőből Laura lépett ki, törülközővel körbetekerve.

– Legalább a színemen látszik, hogy nyaraltam – vetette oda, mintegy mellékesen.

Ádám összeráncolta a homlokát. Mi az, hogy legalább? A nő számára lehet, hogy csak ennyit jelentett ez a tíz nap? Némi tónusváltást a pigmentjeiben?

Pedig… ő azt hitte, jól érzik magukat együtt. Hogy a másiknak is olyan sokat jelentett ez az egész, mint neki. De nem kell mindent azonnal, mimóza módra túldramatizálni. Hátha csak téved.

– Legalább? – kérdezett vissza meghökkenve.

Laura zavarba jött. Nem erre a reakcióra számított. Remélte, Ádám észreveszi a csillogó bőrét, a gömbölyű vállát, az alig takaró törülköző alatt rejlő lehetőségeket, mond egy kedves bókot a külsejére, amire ő kacéran felnevet majd, és onnantól már tényleg egyenes út vezet a bevetetlen ágyig. De erre… erre most mit feleljen? Kicsit szorosabbra húzta maga körül a frottírt, és megállt a konyhapultnál, hogy töltsön magának egy csésze kávét, zavarát leplezendő.

– Hadd irigykedjenek a munkatársnőim – tette hozzá magyarázatképpen.

Ádámnak erről eszébe jutott a volt felesége, meg az ő folyamatos igényei. Sok időbe telt, amíg rájött, az asszony fő motivációja, életük jelentősebb mozzanatainak hajtóereje nem volt más, mint a „mit szól majd a szomszéd” mindent felülíró törvénye, azaz a környezet lenyűgözése utáni vágy, és a kritikájától való rettegés. A rendezett kert, a kétévente lecserélt családi autó, a gyerekek iskoláinak kiválasztása, a külföldi nyaralások mind azt a célt szolgálták, hogy mások a csodájára járjanak. Mire Ádám rájött, hogy hiába hajtja szét magát a munkahelyén, az soha nem lesz elég, a feleségét soha a bánatos életben nem teheti igazán elégedetté, már késő volt. A magas vérnyomásra felírt gyógyszereket az orvosa szerint élete végéig szednie kell. Talán nem kéne újra lenulláznia magát egy másik kapcsolatban. Aranyos nő ez a Laura, de jó lesz résen lenni. 

Az órájára nézett, majd felállt, az ágyhoz lépett, és gyorsan bevetette. Még az ágytakarót is gondosan ráterítette, hosszan húzkodva először az egyik, majd a másik oldalon, hogy tökéletesen ráncmentes legyen, pedig annak az elmúlt tíz napban semmi keresnivalója nem volt ott.

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/Tobi Law