„A házassággal az a baj, hogy szeretkezés után minden éjjel véget ér…” – Legkedvesebb Márquez-idézeteink nyomában

Régen olvastam Márquezt, és most újra elővettem a Szerelem a kolera idején című könyvét. Valaki ezen a héten megkérdezte tőlem, amikor meglátta nálam a kötetet: „Nem félsz újraolvasni?”

Az ilyen nagy könyveknél mindig fél az ember, hogy újraolvasásnál csalódást okoznak. Az igazi nagy művek azonban nem csalódást okoznak, hanem még több felismerést tartogatnak az olvasónak, amelyeket nem biztos, hogy elsőre észrevesz vagy megért.

Azt írja maga Márquez az Azért élek, hogy elmeséljem az életemet című kötetében: „Csak azokat a könyveket kellene elolvasni, amelyek arra kényszerítenek, hogy újra elolvassuk őket.” És ez így igaz. Azokat a könyveket pedig egyáltalán nem érdemes, amelyek az első tíz oldal után is untatnak. Bár azt is bevallom nektek, hogy sokszor már az első oldalon eldöntöm, folytatom-e az olvasást. 

Márquez műveinél viszont nincs ilyen élményem. Különben meg hogyan lehet ennyire csodálatosan kezdeni egy könyvet, csak hogy két példát említsek: 

„Ez történt most is: ha keserűmandula-illatot érzett, mindig az üldözött szerelmek sorsára gondolt” 

(Szerelem a kolera idején). Vagy: „Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe” (Száz év magány). Ugye, hogy eldöntöd már itt: olvasni akarod tovább!?

Most pedig lássuk azokat a mondatokat, amik a legtöbbet adtak nekem Márquez műveiből, a teljesség igénye nélkül!

1. Hogyan születik az örökké? 

„Mindketten egyszerre ébredtek rá, hogy ebben a szobában mindig március van és mindig hétfő, s ekkor megértették, hogy José Arcadio Buendía nem is volt olyan bolond, mint ahogy a család mondta, hanem az egyetlen, akinek elég esze volt felismerni azt az igazságot, hogy az időt is érhetik zökkenők és balesetek, miáltal darabokra törhet, és otthagyhatja egy szobában valamelyik örök szilánkját” – Száz év magány.

Van egy visszatérő álmom, amely időszakonként beköszön, olyan bizonyossággal, hogy szinte már várom. Ebben a visszatérő álomban minden olyan ismerős és természetes, mintha mindig is bennem élt volna az érzés, mintha mindig is jelen lett volna a szívemben a szerelem. A szereplők csak számomra fontosak persze, számotokra ismeretlenek, így mindegy is, kikről szól. Szeretek ebben az álomban lenni. 

Megtörtént már veled, hogy ébren voltál, és úgy esett meg az álmod? Nagyon kevésszer adatik ilyesmi, de azokat a perceket, órákat vagy napokat sosem felejtem el. Minden részletét képes vagyok felidézni magabiztos aprólékossággal. A „mindig március”, és „mindig hétfő” nekem például mindig december és mindig péntek. Ugyanazon a helyen, ugyanazzal az emberrel, akit sosem felejtek el.

Ez jelenti a szilánkokra tört, megkövesedett időt.

2. Mi a világ legnehezebb dolga?

„Az évek során, ha különböző utakon is, de mindketten eljutottak ahhoz a bölcs felismeréshez, hogy másképpen nem megy: vagy így élnek együtt, vagy sehogy, vagy így szeretik egymást, vagy sehogy, mert a szerelemnél nincs nehezebb dolog ezen a világon” – Szerelem a kolera idején.

Mi az igazi szerelem? Mármint azon kívül, hogy az a legnehezebb dolog a világon. Elfogadni a másikat olyannak, amilyen, azok között a körülmények között, amiken semmilyen erő nem képes változtatni, és közben hagyni, hogy úgy szeressenek, ahogy vagyunk.

Emberfeletti erő kell ehhez. És csak keveseknek sikerül. Őket csodálom a legjobban!

3. Mi a baj a házassággal?

„A házassággal az a baj, hogy szeretkezés után minden éjjel véget ér, és minden reggel újra fel kell építeni, még reggeli előtt” – Szerelem a kolera idején.

A szerelemben való mámoros kiteljesedés után szinte fájdalmas élni a hétköznapokban. De a hétköznapokból van több, és a szerelmet azért kaptuk, hogy kibírjuk. 

Két embert szerettem életemben igazán, egyikhez sem mentem feleségül, de az egyiknek a mai napig gondolkodás nélkül igent mondanék.

Azt hiszem, ő az igazi az életemben, pedig a körülményeink nem voltak épp könnyűek. Vele volt olyan erős ez az érzés, hogy szinte játékos könnyedséggel épültünk fel újra reggelre.

Persze házasok nem voltunk, és most eléggé úgy fest, már nem is leszünk soha. 

4. Hogyan vagyunk képesek elviselni a múltat?

„Még nagyon fiatal volt, így hát nem tudta, hogy a szív memóriája a rossz emlékeket kiveti magából, a jókat pedig felnagyítja, és hogy ezzel a csalafintasággal érjük el, hogy el tudjuk viselni a múltat” – Szerelem a kolera idején.

Csak a szépre emlékezni, ez a feladat.

Képesek vagyunk rá? Igaz, hogy az idő mindent begyógyít? Lehet a múlt sebeivel élni? Nem tudom, mindenki képes-e arra, hogy a boldog pillanatok erejét érezze erősebbnek, pontosabban, nem tudom, hogy az, akinek a múltjában valami rettenetes dolog történt, az hagyja-e a „szív memóriájára” bízni folyamatot. Ezekre sajnos nem tudom a választ.

De szeretnék hinni benne, hogy a legtöbb esetben mégis gyógyír a sebekre a szívünk ezen képessége.

Gyógyul, még mielőtt kővé válna.

5. Létezik az újjászületés?

„Az emberek nem egyszer és mindenkorra születnek meg azon a napon, amikor az anyjuk a világra hozza őket, hanem az élet újra meg újra rákényszeríti őket, hogy megszüljék magukat” – Szerelem a kolera idején.

Állok a parton. Épp most dugtam ki a fejem a vízből. Csuromvizes vagyok, hiszen éveken keresztül úsztam egy sűrű, fekete vízben. Rettenetesen nehéz volt ez az úszás, alig vitt előre a karom, de most kint vagyok a vízből, már kapok levegőt, kezd a szívverésem is helyreállni, és a nap elkezdte szárítani a testem különböző pontjait. Ez az újjászületésem. Most fogalmazom újra magam, most kezdődik az új életem, ami sokkal jobb, mint az előző volt. 

Ez a kép az egyik belső utazásom alkalmával jelent meg előttem. Meg kellett értenem, hogy nemcsak egyszer születünk meg, hanem sokkal többször, mint hinnénk, csak figyelni kell, hogy észrevegyük, nehogy elszalasszuk a változás lehetőségét. 

6. A szenvedés öröm?

„A világ minden kincséért sem cserélném el azt a gyönyört, amit a kínjaim okoznak” 

– Bánatos kurváim emlékezete.

Szokták neked azt mondani, hogy szeretsz szenvedni? Mert nekem szokták! De azok, akik ilyesmit kérdeznek, nem tudják, hogy nem a szenvedést élvezzük meg a fájdalmat, hanem a szenvedés és a kínok által tett mély felismeréseket önmagunkról és a világról.

Ezt a gyönyört pedig én sem cserélném el semmi másért. 

7. Mi a nő külön képessége?

„Úgy találta, hogy a nők valami külön észbeli adottság alapján, ami csak az övék, úgy tudnak elsiklani a valóság zátonyai mellett, hogy nem szenvednek hajótörést” – A szerelemről és más démonokról.

Bevallom, ez a legkedvesebb idézetem a sok kedvenc közül. Rengetegszer megosztottam már.

Bár nem hiszem, hogy csak egy nő evezhet úgy az élet vizén, hogy közben ne sérüljön a valóság kegyetlenségétől, de talán tényleg többször vagyunk képesek erre. Ez nem azt jelenti, hogy burokban élünk, hanem azt, hogy olyan jó és erős a hajónk, hogy az több kegyetlenséget kibír. Mármint nem fizikai síkon, hanem lelkileg. Képesek vagyunk erős hajót ácsolni, hiszen az ölünkből fakad az élet – a világ minden fájdalmával. És legtöbbször kibírjuk a kibírhatatlant is. 

8. Mi a legijesztőbb?

„Az életemben az a legijesztőbb, hogy élek” – A szerelemről és más démonokról.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem milliószor megrémített már ez a gondolat. Hogy nem mindig tudom kristálytisztán a létezés értelmét, és amikor elkezdek gondolkodni a saját létjogosultságomon, akkor rendesen megijedek. Az a legjobb persze, ha nem akarok ilyesmin agyalni. Ha a boldogság jelenléte annyira erőteljes, hogy ezeket a gondolatokat már nem engedi be.

Azt mindenki tudja, hogy az ember az egyetlen olyan élőlény, amelyik tudatában van a saját halálának. Hát még ha csak annak lenne tudatában:

az ember az egyetlen olyan élőlény, amelyik tudatában van annak, hogy létezik. És ez sokszor iszonyatosan ijesztő. 

+ 1. A szerelem mindent legyőz?

„Sierva María akkor kérdezte meg tőle, igaz-e, amit a dalok mondanak: hogy a szerelem mindent legyőz.
– Igaz – mondta a márki –, de jobb, ha nem hiszed el” – A szerelemről és más démonokról.

Jaj, de fájdalmas ez a mondat! Annyira, hogy a szívem belefacsarodik. Ezt hagytam utoljára nektek. Értelmezzétek kedvetek szerint, és írjátok meg kommentben, hogy számotokra mit jelent!

Szentesi Éva

Kiemelt kép: Getty Images/Ulf Andersen