Ijesztő ikrek rémisztenek halálra a filmvásznon – és a sötét babonaság ami e mögött van

–

Ma már tudjuk, hogy az egypetéjű ikrek genetikai állománya azonos. Ennek ellenére különböznek, a környezet ugyanis másként formálja őket, akkor is, ha egy családban nőnek fel. A tudomány rengeteget köszönhet az ikervizsgálatoknak, hiszen segítségükkel egy sor betegség kialakulását (genetikai hajlam vs. környezeti hatások) tudták és tudják tanulmányozni a kutatók. Az emberiség tehát már csak ezért is igencsak hálás lehet az ikreknek, akik ámulatba ejtő, pompás teremtményei a természetnek, de ha visszatekintünk a múltba, gyakorta a csodálat ellenkezőjét tapasztalhatjuk: rengeteget bántották nemcsak őket, hanem a szüleiket is a történelem során.

Szinte minden kultúrában különleges lényként kezelték, volt, ahol bálványozták, de egyes korokban és társadalmakban számkivetettek voltak, sőt irtották őket. A rettegés, a gyűlölet oka elsősorban az lehetett, hogy az ikerszüléstől eleve féltek az emberek, hiszen sok komplikáció adódott (lásd Radnóti Miklós édesanyjának és testvérének halála), és az ikrek táplálása, felnevelése is megterhelő volt mind az anyának, mind a közösségnek.

Voltak olyan nomád, vándorló törzsek, ahol épp ezért mindkét újszülöttet vagy az egyiket megölték – Zambia déli törzseinél például az elsőszülött maradhatott életben azonos neműek esetében –, fiú-, lánybabák közül pedig leginkább a „hasznos”, a fiú, hacsak nem őt gondolták épp fordított okoskodással szebb áldozatnak az istenek előtt.

Voltak olyan törzsek is, amelyek átok jelének tekintették az ikerszülést, rettegtek, hogy bajt hoznak a kisbabák a közösségre – árvizet, aszályt, éhínséget –, ezért bozótba dobták, vízre tették vagy más rituális szertartások során feláldozták őket (Észak-Afrikában még a múlt században is jegyeztek fel ilyen esetet).

A külön nemű (kétpetéjű) ikrekről egyes helyeken azt gondolták, már a méhen belül vérfertőzést követnek el, ezért volt olyan indiai törzs, amely szimbolikus házasságkötési szertartást végezve feláldozta őket.

A szülőket is gyakorta büntették, Balin például egy időre elkülönítették a komplett ikres családot, hogy megtisztuljanak magányukban a „bűntől”.

De Európa sem volt mentes az efféle hiedelmektől és szokásoktól, itt sem élhettek mindig békében az ikrek. A középkorban például az ikres anyákat olykor paráznasággal vádolták, boszorkánynak vagy némbernek titulálták őket, aki az ördöggel hált. Mivel az állatokra jellemzőbb a többes szülés, mint az emberekre, a nemesi származásúak szégyellték az ikerszüléseket, titkolták az egyik gyereket, esetleg szolgának adták.

Aztán jött az újkor, a tudományos forradalom, Darwin és unokatesója, Francis Galton, aki rájött: az ikrek segítségével remekül lehet tanulmányozni az öröklődés és a környezet összjátékát. (Az egypetéjű ikrek géntérképe ugyanis teljesen egyforma, mégis különböznek egymástól a testvérek.)

Ma már tudjuk, hogy az ikrek születéséhez vajmi kevés köze van az okkultizmusnak, ismerjük a kettős (hármas…) terhességek létrejöttének okait, ám az ősi, tudománytalan elképzelések, babonák, hiedelmek valamiképp mégiscsak túlélnek a közös tudattalanban, a művészek pedig szívesen apellálnak az ikreket övező misztikumra.

A filmekben gyakorta jelenik meg (a cuki „A két Lotti-művek” ellenpontjaként) egyfajta negatív ikertoposz: az ijesztően egyforma testvérpár, akiket mély, a külvilág számára érthetetlen és félelmetes kapocs fűz össze örökre, akik még szellemlényként is duplán járnak kísérteni, illetve a tébolyuk is közös, így még rémisztőbbek.

Íme, pár híres film a témában, és a sztereotípia mögött a sötét babona, kollektív tudatlanság és szégyen.

Ez minden, amit tudok, avagy ki a betegebb kettőnk közül?

No, mindjárt a legfrissebb élményemmel kezdem, ez pedig az HBO nyolcrészes minisorozata Mark Ruffalo parádés játékával. A forgatókönyv alapja egy 1998-ban megjelent bestseller, amely egy olyan ikerpárról szól, amelynek egyik tagja valahol a múltban elveszett a fel nem dolgozott családi tragédiák és konfliktusok labirintusában. Testvére nem kevésbé sérült, pedig rajta nem mutatkoznak a paranoid skizofrénia tünetei, amely anyai ágon örökségük. Vajon ki tudják húzni önmagukat vagy egymást az örvényből, vagy fel kell áldozni valamelyiküket a másik gyógyulásáért (amibe esetleg mind a ketten belepusztulnak)? Nem mondom el természetesen, mire fut ki a film, nézzétek meg, engem napokra beszippantott a történet, ami Ruffalo érdeme jelentős részben (mind a két szereplőt ő játssza, bár ez olykor szinte hihetetlen, annyira más a két karakter: a túlsúlyos, lassú, leszedált beteg és a szikár, dühös, egyre agresszívabb testvér).

Ragyogás – avagy beszarsz, ha az ikrek játszani hívnak?

Az előbbi minisorozatban is sokszor szerepelnek az ikrek gyerekkorukban, közös titkaik, hallgatásuk, fájdalmuk, elfojtott vágyaik mögött súlyos, nyomasztó lélektani dráma húzódik. Másként ijesztő Stanley Kubrick híres horrorfilmjének, a Ragyogásnak az ikerpárja, akik egy az egyben felmutatják a bevezetőben taglalt, a közösségre „veszélyt hozó” ikerpár archetípusát (és archetipikus sorsát). Emlékeztek? A kisfiú háromkerekű biciklijén teker az elhagyott motelben, amikor az egyik sarkon befordulva megpillantja a két totálisan egyforma kislányt, akik hívják, csalogatják, és közben fel-felvillan lekaszabolt holttestük is.

A legenda: nemcsak ijesztők, de gonoszak is benne az ikrek

Ezt a filmet inkább csak Tom Hardy dupla játéka miatt szokták szeretni a nézők, és a kritikákból megtudható az is, hogy bár elvileg igaz történetről van szó, a valóságot jelentősen sziruposították az alkotók. (Brian Helgeland rendezte és írta a forgatókönyvét.) A thriller egy elválaszthatatlan ikerpárról szól, Ron és Reggie Krayről. A felállás hasonló a Ruffolo-filméhez: az egyik tesó vigyáz a mentálisan sérült bátyjára, és elintézi, hogy kiengedjék az elmegyógyintézetből. Viszont ezután együtt lesznek a londoni alvilág urai és médiasztárok is egyben. Úgyhogy amikor letartóztatták, és életfogytiglanra ítélték őket, a közvélemény egy része a szabadon eresztésüket követelte. (Végül az egyikük kórházban halt meg az elmeállapota miatt, a másik pedig csak a halála előtt, rákosan szabadult.)

Két test, egy lélek – egy film, amitől tuti hascsikarást kapsz

Én legalábbis fizikai tüneteket produkáltam mind a két alkalommal, amikor megnéztem David Cronenberg szürreális filmjét Jeremy Ironsszal, aki egy ikerpár mindkét tagját eljátssza. A film, lecsupaszítva a sztorit, tulajdonképpen azt az ősi dilemmát állítja a középpontba, hogy egy ikerpár az két külön emberből áll-e, vagy egy ember duplikálódott voltaképpen fizikailag, így kapva két sorsot, két karaktert, két szerelmet. A másik, fókuszba állított kérdés az, hogy egy efféle, páratlan egység vajon erősebbé vagy sebezhetőbbé tesz két embert (hisz bár örök támaszuk van a testvérük személyében, ha az egyik elbukik, a másiknak vonszolnia kell őt tovább, amíg csak él, le nem teheti soha).

Könnyen lehet, hogy rémálmainkban köszön vissza a két, lélekben sziámi iker nőgyógyász trancsírozó tébolya. De még emlékezetesebb és feledhetetlenebb talán a magány ábrázolása a filmben: a magányé, amely nemcsak a „másik felüket” elvesztő ikreket sújtja, hanem mindannyiunkat, akik kötőd(t)ünk erősen valakihez.

Meg lehet menteni a Hullámok hercegét? Meg a többieket?

Múlt súlyos titkokkal, feldolgozatlan traumák, és egy különlegesen erős (iker)testvéri kapcsolat, ami lehetőséget ad arra, hogy ne az érintett járjon terápiára, hanem a bátyja. Igen, megint halál (öngyilkosság), megint a lélek betegsége, és megint az ikrek különös, természetfeletti kapcsolatának toposza a moziban. Barbra Streisand rendezte ezt a szép, sírós történetet, és ő is játssza a főszerepet, Susan Lowensteint, aki megpróbál segíteni egy bajba jutott nőn, a családján, és persze saját magán is közvetve. Nem mondom meg, sikerül-e neki.

Feed, avagy elemészt a bánat?

A Netflixen láttam ezt a filmet, szintén nyomasztó-szívszorító ikersztori, és szintén a „túlélheti-e egy ikerpár egyik tagja a másik halálát?” kérdésen lovagol, kiegészülve egy másik archetipikus képzettel, miszerint a fiú-lány ikertestvérek közt valami eredendő „vérfertőző” kapcsolat létezhet, vagy legalábbis az ő egységük más, mint a sima testvéreké vagy az egypetéjű ikreké, és erős féltékenységgel, birtoklásvággyal terhelt. Ami még van ebben a sztoriban, az az evészavar (a szeretet és az étel-élet elfogadásának szövevényes, gyönyörű kapcsolatának) ábrázolása, amely szervesül az alapproblémával, illetve összefügg a kiheverhetetlen veszteséggel, amit aktuálisan a fivér halála jelent.

Az ikertitok, avagy az én férjem vagy a te férjed?

Végezetül még egy ikrekhez kapcsolódó, mások számára rejtélyes jelenség: mivel nem tudjuk megkülönböztetni őket egymástól, akár helyet is cserélhetnek, így nem tudjuk, mikor melyikükkel állunk szemben, és ez szorongást kelthet bennünk. Ez a szál adja ennek a felnőtt Lotti-sztorinak a lényegét: egy ikerpár helyet cserél, és miután az egyiküket, a családanyát megölik, a túlélő folytatja a színjátékot, és a nővére életét élve, magáévá teszi a férjet, gyerekeket, így próbálva védeni a családot és egyúttal saját magát is a gyilkostól.

Van kedvetek játszani? Bővítsük együtt tovább a listát!

 Kurucz Adrienn

Forrás: ITT, ITT