Az ikrek titkos nyelve – Kockázatok és mellékhatások egy szívmelengető rejtély nyomán

–

Az ikrek születésével, genetikájával, fejlődésével kapcsolatos kérdések már az ókori tudósokat is foglalkoztatták,

valódi statisztikai elemzéssel járó kutatások azonban csak a XIX. században indultak el. Számos tudományággal együtt természetesen a nyelvészet is foglalkozik ikreket érintő témákkal, mind a beszédfejlődést, mind az egymás közti kommunikációt tekintve. Bár megfigyelhetők csoportszinten megfogalmazható általánosságok, ahogy Horváth Viktória nyelvész, a Nyelvtudományi Kutatóközpont munkatársa mondja: fontos tudatosítani, hogy az ikrek, sőt azon belül az egy- és kétpetéjű ikrek nem alkotnak egy teljes homogén csoportot, hiszen rengeteg egyéni tényező is befolyásolja a fejlődésüket.

„A beszéd- és mozgásfejlődés nagyon sokféle változótól függ, és ha csak abból indulunk ki, hogy az ikrek esetében magasabb a koraszülés aránya − amivel önmagában is többféle következmény járhat −, már érzékelhető, milyen nagyarányú egyéni eltérések lehetnek. Ennek ellenére természetesen vannak általánosságok, amelyeket megfogalmaz a tudomány: ezek alapján az ikrek beszédfejlődése általában késik. Ennek oka az is, hogy az édesanyának és édesapának nemcsak az etetés, altatás, gondoskodás terén szükséges megosztania a figyelmét, hanem a kommunikációban is. Rövidebb közlések, kevesebb időtartamú verbális figyelem jut egy-egy kicsire” − kezdi Viktória, aki nemcsak nyelvészként érintett az ikrekkel kapcsolatos kérdésekben, hanem – iskolás kisfia mellett – maga is hármasikrek anyukája. Ahogy mondja: előfordul, hogy az ikrek között az egyik dominánsabb, és ő esetleg többet is beszél, vagy az említett titkos nyelv esetében fordít a szülőknek, emiatt gyakran a környezet is több közlést intéz hozzá, mint a visszafogottabb testvérhez. Ezek a jellemzők természetesen mind hatnak az egyéni beszédfejlődésre.

A szakember a titkos nyelvvel kapcsolatban az egyik legismertebb esetként említi a hetvenes évek Amerikájában született Kennedy ikrek történetét, akik nyolcéves korukig csak az egymás közt kialakított nyelven beszéltek, másokkal nem is kommunikáltak.

Az ő esetükben, mivel egy agyvérzés is lezajlott a születésüknél, a szülők azt gondolták, mentálisan sérültek, ezért verbálisan nagyon elhanyagolták őket, valamint iskolába se íratták be a lányokat. Végül hatévesen kerültek pszichológushoz, aki megállapította, hogy nem áll fenn semmilyen értelmi probléma. „Ők aztán nyolcéves koruk után kezdtek az anyanyelvükön beszélni, ez azonban már a valódi sikerhez késő volt. Az úgynevezett első biológai sorompó ugyanis − amely hatéves kor körül lezárul − kódolja azt a határt, ameddig muszáj elkezdődnie az anyanyelv-elsajátításnak, hogy az teljesen sikeres lehessen”− hangsúlyozza Horváth Viktória. 

Mindent érteni jó, de nem elég

Norina és Noel 22 hónaposak, napjaik nagy részében saját titkos nyelvükön beszélgetnek egymással, az anyanyelvükön még kevésbé kommunikálnak, viszont ha egy kívülálló kispajtás érkezik melléjük a játszótéren, akkor − egyébként igazán empatikus módon − valamiféle babanyelvre váltanak, és igyekeznek bevonni őt a társalgásba. Édesanyjuk, Bianka szerint megdöbbentő, ahogy minden egyes alkalommal, amikor a kedvenc játszóterükön lévő libikókához érnek, teljesen ugyanazokkal a − számára érthetetlen – hangkapcsolatokkal és hanglejtéssel tárgyalják meg a mérleghintán mutatkozó folt mibenlétét. Bianka egyelőre a meghitt kapcsolat és az erős kötődés jeleként örömmel fogadja a titkos párbeszédeket és a mellette megjelenő öt-tíz magyar szó, kifejezés használatát. Azt mondja, most még nem kér segítséget vagy vizsgálatot, hiszen az ikrek mindent megértenek, amit az anyanyelvükön mond nekik. Ám ha a következő időszakban nem érez előrelépést az anyanyelvi kommunikációban, mindenképpen felkeres egy szakembert.

Horváth Viktória szerint általában a beszédfeldolgozás szintjén a kizárólag titkos nyelven kommunikáló kicsik is használják az anyanyelvüket (azaz megértik, amit mondanak nekik), hiszen alapvetően az anyanyelv-elsajátítás folyamatában a beszédpercepció (a beszéd feldolgozása) mindig előrébb jár, mint a beszédprodukció (azaz a beszéd kivitelezése).

Ha azonban hosszú időn át a titkos nyelv marad a dominánsabb, az könnyen vezethet oda, hogy a beszéddel kapcsolatos egyik folyamat sem fejlődik igazán, mivel a gyerekek egymás szintjén, egymástól tanulják a közösen alkotott nyelvet, nem javítja őket senki, nem egy nagyobb beszédtapasztalattal bíró személytől hallják az adott nyelv érettebb, fejlettebb verzióját.

„A nyelv a gondolkodás eszköze, ezért többféle gátat is teremthet az a kizárólagosság, amely az ikerpárok között ilyenkor létrejön. Bár a saját gyermekeimnél nem tapasztaltam hasonlót, de a koraszülöttségük miatt prevencióként mi is alkalmaztunk egy mondókás füzetet, amelyben különböző nagymozgásokkal kísérték az ismert gyerekdalokat, verseket. Mindenképpen javaslom a hasonló kiadványok használatát, mert ezek a módszerek valóban segítik a beszéd megindulását. Nem szükséges megvárni, amíg esetleges jelei lesznek egy problémának, a minél több verbális inger csak jótékony hatású lehet” − foglalja össze a szakértő.

Viktória hozzáteszi: körülbelül az ikerpárok 40-50 százalékát érinti a titkos nyelv megléte, ha pedig ennek dominanciája nem csökken hároméves korig, akkor mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni. „A már említett percepció nemcsak azt az egyértelmű jellemzőt fedi le, hogy a gyerek például végrehajtja a kérést, amelyet hozzá intézünk, tehát érti, amit mondunk neki. A beszédpercepciós folyamatok nagy része rejtett: célzott tesztelés nélkül nem tudjuk, hogyan különbözteti meg a gyerek a hangok időtartamát, miképpen működik a munkamemóriája, hogy csak pár tényezőt említsek a sok közül. Ezért érdemes óvodáskor környékén már körbejárni a témát, hogy a későbbiekben biztosan ne érje hátrány az ikreket például a tanulással kapcsolatban.”

Többnyelvűség és álomba felejtett titkos nyelv

Félix és Viktor, vagy ahogy ők egymást hívják saját nyelvükön, Pátu és Diki, háromévesek. Édesanyjuk, Ani elmondása szerint egyre inkább nyitnak a szülőkkel közös nyelv irányába, de azért ha hosszú, bonyolultabb dolgokat vitatnak meg, még mindig a titkos nyelvüket használják egymást között. „Már néhány kifejezést, körülbelül három szót össze tudnak kapcsolni mondatszerűen magyarul is. Két logopédusnál is jártam velük, egyelőre egyikük sem javasolt fejlesztést, mert úgy ítélték meg, hogy a szókincsük a koruknak megfelelő, még ha jelenleg nem használják is a beszédben az általuk ismert szavak mindegyikét” – meséli tapasztalatait az édesanya. A fiúk egyébként pár hónapja kezdték az óvodát, és a szüleik úgy látják, a közösségben való játék igazi, ugrásszerű fejlődést hozott az anyanyelvi beszédben. A helyzetüket mégis speciálisabbá teszi, hogy a család Romániában él, így nemcsak a szüleik anyanyelvét, de a román nyelvet is el kell sajátítaniuk. Intézményi keretek között egyébként utóbbit hallják a legtöbbet, sőt az óvoda jellegéből adódóan ott még az angol nyelvvel is találkoznak.

Ma már a többnyelvi környezet abszolút nem egyedi háttér, és a szakértő szerint nem is kell megijedni, ha hasonló szituáció áll fenn. Csupán szülői részről nagyobb odafigyeléssel kell fordulni a beszédtanuláshoz. „Az ikernyelv a kétnyelvűséggel kézen fogva nem feltétlenül hoz több nehézséget. A természetes kétnyelvűséget (amikor adott környezethez, személyhez kötődik adott nyelv) semmiképpen nem érdemes feladni emiatt. A kutatások alapján a kétnyelvű gyerekekre alapvetően jellemző, hogy bizonyos ideig a már említett percepciós szinten lehetnek elmaradások (például a hangok megkülönböztetése vagy a szövegértés terén), de ez a különbség bizonyos életkor után eltűnik, és a két nyelv ismerete teljes mértékben előny marad. Ha ez még titkos nyelvvel is párosul, ott szülőként bizonyára érdemes még inkább résen lenni: gyakrabban konzultálni szakemberrel, vizsgálni az említett tényezőket, egyszóval elébe menni a lehetséges problémáknak” – figyelmeztet a nyelvész.

Reni, a hatéves Hanna és Csenge anyukája, éppen hasonló elővigyázatosságból kereste fel a logopédust a lányok kétéves korában.

Az ikerpár négy éve jár a szakemberhez, és bár hároméves korukig csak a saját nyelvükön kommunikáltak, az időben elkezdett fejlesztés miatt négyévesen már érthetően beszélgettek a környezetükkel.

„Szépen lassan hagyták el a titkos nyelvüket, kezdetben mindennek csak az első szótagját használták magyarul, majd egyre több szót összekapcsoltak. Mára bizonyos ragokat nem jól használnak, illetve az l, r, s hangokat nem képzik még megfelelően, ezért egy évvel később is kezdik az iskolát” – mondja Reni, aki hiába volt igazán figyelmes szülő, azért kapott a játszótéren fájdalmas megjegyzéseket, amiért „nem beszélnek rendesen” a gyerekei. A lányoktól egyébként el tudott tanulni pár titkos szót, így máig emlékszik, hogy a gogo a zokni, vagy a tem az igen. Hanna és Csenge mára teljesen elhagyták a különös nyelvet, ha azonban álmukban beszélnek, még a mai napig ezt hívják elő.

Elszigetelődés és egyéni változók

Az élet számos területére kiterjedhet, ha fennáll a páros elszigeteltség jelensége: amikor az ikrek csak egymás társaságát keresik, mindent a másiktól függően csinálnak. A titkos nyelv a hasonló kizárólagosságot még inkább ösztönözheti, ezért is lényeges, hogy a szülő − miközben elfogadja és tiszteletben tartja ezt a köteléket − ösztönzi a saját identitást, a másokkal való kapcsolatkeresést, kommunikációt.

„Magam is útközben tanultam meg és lettem tudatos abban, hogy minél inkább egyéniségként kezeljem az ikergyermekeimet. Persze hogy alapvetően így gondolkodom róluk, de a látszólag olyan apró dolgok, mint hogy nem ikrekként emlegetem őket másoknak, hanem a saját nevükön, ahogy a nagyobb testvérüket, rengeteget számítanak. Fontos egyenként meghallgatni őket, nem sürgetni: időt szánni arra is, akinek lassabban megy a beszéd. A saját játékok, a saját foglalkozások mind segítenek abban, hogy a személyiség megtalálja magát, miközben a kötelék megmarad” – fogalmaz Viktória.

Tapasztalatai szerint egyébként az anyanyelv-használattal kapcsolatos motiválásban a nagyobb testvér is sokat segíthet, hiszen sokkal hívogatóbb a nyelv, ha vele is ezen keresztül lehet kommunikálni. Persze akadnak példák, amikor nemcsak a kicsik tanulnak az idősebbtől, hanem fordítva is. Tamara, aki egy ikerpár, Zoli és Zsolti nővéreként nőtt fel és csak pár évvel idősebb az öccseinél, például nem beszélte, de értette a fiúk által teremtett titkos nyelvet. Előfordult, hogy ő fordított a szülőknek, és maguk az ikrek is arra emlékeznek: egyértelmű volt számukra, hogy a nagytestvérük érti, amit egymás közt beszélnek. Bár esetükben a titkos nyelv sohasem volt túl domináns, mégis mindketten jártak logopédushoz és bajlódtak kisebb-nagyobb nehézségekkel. „Az irodalom és a nyelvtan, illetve az idegen nyelvek sosem mentek könnyen az iskolában, a mai napig nehezebben is olvasok, és vannak hangok, amelyeket olykor összecserélek. Hosszabb ideig jártam logopédushoz, mint az ikertestvérem, akinek azonban nem lettek hasonló problémái” – foglalja össze Zoli.

A szakember szerint nem meglepő, ha az ikerpár egy-egy tagjára másként hat a rengeteg változó: hiába hasonló a genetikai állomány, ugyanaz a környezet, ettől még nem biztos, hogy az akadályok is összecsengenek majd. „Lehet, hogy egyikük örököl valamiféle nehézséget egy felmenőtől, vagy épp másként fejődött az anyaméhben, más hatások érik. Mindenesetre a hazai koraszülött-utógondozás és alapvetően a kisgyermekkori fejlesztéssel kapcsolatos szakmai hálózat jól működik. Az óvodapedagógus, az óvodai logopédus, a helyi pedagógiai szakszolgálat mind nyújthat segítséget abban, merre érdemes tovább indulni. Kisgyerekkorban nagy valószínűséggel egyszerűbb utakat lehet találni, míg a későbbi, kisiskolás vagy kiskamaszkorban megkezdett fejlesztés sokkal komplexebb megoldásokat kíván: esetenként gyógypedagógus, pszichoterápia vagy épp mozgásterápia szükséges” – hívja fel a figyelmet Horváth Viktória.

Széles-Horváth Anna

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Uliana Petrosian