Minden mesét igazzá tett a hangja – 90 éves lenne Szabó Gyula
Columbo, Doktor Bubó, Frakk, Bagira, sőt Clayton Farlow magyar hangját is ő adta a Dallasban… és még számtalan szinkronszerep jut eszünkbe róla. Mindegyik figurát ő keltette életre. Ahogy a Magyar népmesék-sorozat többsége is az ő hangján szólal meg bennünk. Már hat éve, hogy elment, de a hangja örökké velünk marad. Both Gabi hálás szívvel emlékezik Szabó Gyulára.
–
Tanyasi fiúból Thália papja
Szabó Gyula Kunszentmártonban született, 1930. július 15-én, tanyán nőtt föl, és eredetileg papnak készült, végül mégis géplakatos lett belőle. Budapestre költözött a háború után édesapja tanácsára, és három műszakban dolgozott a Csonka János Gépgyárban, emellett még a Zeneakadémiára is bejárt órákra, mert a zenei pálya is vonzotta. Ám a sok munka mellett nem maradt ideje a muzsikálásra, különösen, miután az üzemi színjátszókörben hamar megmutatkozott ragyogó színészi tehetsége.
Az ottani színjátszótársakkal csoportosan felvételizett a Színművészetire, ami rögtön sikerült neki, pedig abban az évben a tizenkétezer jelentkezőből csupán negyvennyolcat vettek föl.
Az ötvenes években a munkás-paraszt származás igen jó ajánlólevél volt, ha valaki a színészetet választotta hivatásául, és Szabó Gyula kifogástalan volt ebből a szempontból, de különösen szép orgánuma is szerepet játszott a sikerben. 1954-ben fejezte be a Színművészeti Főiskolát, és a Petőfi, Jókai, majd a Thália Színházhoz szerződött, itt töltötte el a legtöbb időt, a Thália nagy korszakában rengeteg szerepet játszott Kazimir Károly egyik legfontosabb színészeként, többek között A Mester és Margarita Wolandját is ő alakította. Emlékezetes szerepei közé tartozik a Bánk bán Tiborca vagy a Tóték címszerepe. Még Lenin szerepét is ráosztották a Tháliában, ezt írta róla Róna Katalin: „Szabó Gyula Leninje pontosan érzékelteti az írói elképzelés nagy formátumú vezéralakját: az embert, a gondolkodót, a higgadt vezetőt. Alakítása a dráma íve szerint meggyőző.”
El tudjuk képzelni, micsoda drámát kanyarítottak Leninről 1980-ban, de ha a kritika szerint is meggyőző volt, akkor el kell hinnünk, hisz már nem tudjuk ellenőrizni ezt az állítást.
Mégsem a színházi szerepei kapcsán emlékszünk rá leginkább, hanem a filmes, és különösen a szinkronszerepei élnek bennünk élénken.
„Lejött” az ereje a vászonról
1953-ban A harag napja című filmben debütált, és 2002-ben játszotta utolsó filmszerepét, A Hídemberben. Majdnem ötven mozifilmben láthattuk, én különösen szerettem A tizedes meg a többiekben vagy A kölyökben Törőcsik Mari mellett, de élénken megmaradt bennem gyerekkoromból a Hahó, Öcsi! Kököjszijének hangjaként, és imádtam a Két emelet boldogság Korbusz Jánosaként is.
Volt benne valami őserő, a vidékről hozott vad düh, emiatt ezek a káderszerepek is nagyon jól álltak neki.
Tévéfilmek sokasága
Népszerűségét kétségtelenül a tévéfilmeknek köszönhette. A Tenkes kapitányának vetítése után évtizedekkel is előfordult még, hogy amikor átkísért egy idősebb nőt az úttesten, perceken keresztül mondogatta a néni hitetlenkedve: „A Buga Jakab segített nekem.”
A Robog az úthenger Józsijaként, ha lehet, még sokkal népszerűbb lett, mint Buga Jakabként.
A népi hősök, a szerzetesek és a bakák hiteles megformálása miatt sokáig rajta maradt ez a skatulya, ezért igazán nagy drámai filmszerepeket nem is kapott, mint például Zenthe Ferenc (az ő születésének századik évfordulója apropóján nemrégiben írt cikkem ITT olvasható) A Tenkes kapitánya után a Jób lázadásában, pedig benne is megvolt a kellő drámai erő, ez kiderült önálló verses estjeiből is.
Hangjátékok és szinkronszerepek
Amit nem játszhatott el színpadon vagy filmen, azért bőven kárpótolta őt a szinkron.
Majdnem ötven hangjátékban szerepelt, és legalább száz filmben kölcsönözte a hangját olyan szereplőknek, mint például Philippe Noiret, Orson Welles vagy Alberto Sordi, de a Stan és Pan sorozatból Oliver Hardyt is az ő hangján ismerhettük meg. Éder mester is ő volt a Pumukliban, és persze a már említett szinkronhangok is mind neki köszönhetők.
Ezek közül hadd emeljem ki a Magyar népmesék-sorozatot, amiben egész egyszerűen páratlan teljesítményt nyújtott. Nem csupán mesélte, hanem élte a meséket, így még a mi gyerekeink is megszerették ezt a csodálatos sorozatot, amelynek nem csupán a vizuális és zenei világa volt gyönyörködtető, hanem a narrátora is felülmúlhatatlan.
Szabó Gyula minden lehetséges kitüntetést megkapott, a Jászai-díjat kétszer is. A Nemzet Színésze is volt.
Ötvenhét évesen újrakezdte az életét
Élete nagy ajándékának tartotta, hogy megismerte a nála harminchárom évvel fiatalabb harmadik feleségét, Madarász Pálmát, aki élete végéig hű társa és támasza maradt minden bajban, és két gyerekük született. Lányából, Zsófiból szintén színész lett. Huszonhét közös év adatott meg a házaspárnak. Szabó utolsó éveit már nagybetegen töltötte, de felesége, aki eredetileg ápolónőként ismerte meg őt, híven ápolta 2014. április negyedikéig.
Utolsó interjújában ezt mondta:
„Egy kunszentmártoni tanyáról jöttem. Ez volt az alap. Semmit nem változtam, sőt a hitemet talán még generációknak is sikerült átadni. Teljesnek és egésznek érzem az életem.”
A nagy mesélő immár hat éve az égben mesél tovább, és minden bizonnyal az angyalok kara is lenyűgözve hallgatja összetéveszthetetlen, megnyugtató brummogását.
Both Gabi
