–

Te, képzeld, csillagom, iszonyat napom volt! 

Azért nem tudtam felvenni a telefont, amikor délelőtt hívtál, mert úgy bőgtem a kocsiban, mint egy őrült. 

Lassan köröztem a Klauzálon parkolóhely után kutatva, de szombaton ez lehetetlen ott, még a környező utcákban se bírtam leparkolni. Már vagy negyven perce jártam körbe-körbe, és közben bőgtem. Igen, nézz hülyének, a parkolóhely miatt. 

Hiszed ezt? Hogy ennyire bolond vagyok? Szerintem, ha látod a kisírt, vörös szemem, ki is nevetsz. 

Pláne, hogy nemcsak a szemem volt vörös, hanem az egész arcom. A só felmarta az egészet. Tegnap mezoterápián voltam… tudod, csillag, ez egy olyan kezelés, amikor apró tűkkel leszedik a felső réteget a bőrödről, és ahogy sírtam, a só elkezdte marni a még érzékeny területet. Na, hát gondolhatod, akkor haragudtam magamra csak igazán, hogy hogyan lehetek ekkora picsa, még sírni se tudok egy tisztességeset.

De hadd folytassam, ne zökkents ki, légy szíves minden kis hülyeséggel. Szóval ahogy köröztem, mentem vagy hússzal, lassan, megfontoltam gurultam, nehogy elhaladjak egy üres hely mellett figyelmetlenül, és akkor képzeld, mi történt. Két gyalogos kilépett mögém az útra, és az egyik erőteljesen rácsapott a kocsimra. De hogy miért, azt ne kérdezd, gondolom, nem fért el tőle, vagy a fene tudja. Lehúztam az ablakot, és torkom szakadtából üvöltöttem utána, de semmi, meg se fordult, és onnantól fogva még jobban bőgtem. 

Te, csillagom, figyelj már, ne mondjad most azt nekem, hogy egyszer meg fognak verni egy ilyen szituációban. Ne idegesíts fel még jobban. Nem bírom szó nélkül hagyni az ilyesmit, hiszen ismerhetnél már ennyire. 

Aztán fogtam magam, úgy döntöttem átviszem a kocsit Budára, és leparkolok a húgoméknál a Rómer Flórison. Ilyen bénaságot, hogy átviszem Budára a kocsit, mert a Klauzálon nincs hely… ne röhögj ki, azt gondoltam, ennél nem létezik jobb megoldás. Ott meg mindig van hely, kényelmesen meg lehet állni. 

Fogtam magam, átvittem az autót, aztán elindultam busszal a dolgomra, jöttem-mentem egész nap, mint egy őrült, intéztem az ügyeimet, nyugodtabb is voltam, hogy nem húzzák meg a kocsit, a hetedik kerületben amúgy is olyan szűkek az utcák, egyszer nem figyelnek, és már kész a baj, oda a fényezés. 

Este nyolckor értem vissza. Szerinted mi történt? 

Úgy rám álltak, hogy se ki, se be. Elöl volt néhány centi hely ugyan, de hátul tán még egy se. Én meg fáradtan, a mezoterápiától vöröslő arccal, újra sírni kezdtem. És akkor megint csak magamat sajnáltam, hogy lehetek ekkora picsa, amiért tűkkel szurkáltatom az arcomat. Eszter, a kozmetikusom megmondta, miközben csinálta ezt a kezelést, hogy lesz olyan pillanat, amikor a pokolba kívánom az egészet, de aztán a végeredmény zseniális lesz, csak győzzem kivárni. 

Mennyi baromságot képesek megtenni a nők a szépségükért… ezt mondod? Igaz. Bár ez nem hülyeség, nagyon is hasznos, még akkor is, ha utána napokig nem lehet rendesen sírni. 

Na de várjál, szóval rám álltak, hát akkor megint csak rázott a zokogás, de eszembe jutott, hogy van az autón parkolósegéd, na, az majd kikormányozza nekem ebből a szűk helyzetből. Ahogy elindítottam az autót, üvöltött, mint egy őrült a radar elöl-hátul, és hiába nyomtam a gombot, azt írta: te innen, anyukám, nem mész se ki, se be. 

Szerinted mit csinál az ember este tízkor, amikor úgy ráállnak, hogy nem bír elindulni? Na, mit tettem szerinted? Elkezdtem nyomni a dudát, és közben üvöltöttem. Aztán rájöttem, hogy ettől maximum csak az itt lakókat verem fel, de a kocsik gazdái lehet, meg se hallják. 

Semmi egyebet nem bírtam kitalálni, felhívtam bőgve a rendőröket, hogy vigyenek ki innen valahogy, vagy keressék meg rendszám alapján a tőlem egy centire parkolót. Persze az első pillanatban abban sem voltam biztos, hogy ilyesmivel lehet a rendőrséget zavarni, de jöttek és segítettek. Két járőr nyugtatott, amíg telefonon el nem érték a mögöttem parkoló autó gazdáját, aki már nagy békében aludt, úgy keltették fel. Nem volt vidám. De gondolhatod, csillag, mit kapott tőlem, hisz ismersz már. 

A két járőrnek bezzeg fogalma nem volt, miért vörös a fejem, mint a rák. Nekik hiába magyaráznám, mi az a mezoterápia, úgyse értenék meg, miért szurkáltatja valaki önszántából tűkkel az arcát. 

Na, most már megyek, le kell tennem, csak ezt akartam elmesélni neked.

Találkozzunk, persze, mikor jó neked? Jövő szerdán?

Jaj, na most mondjad már, az nekem pont nem jó, megyek megint tűs mezóra!

Ne nevess… na szia, csillag, szia, leteszlek!

Szentesi Éva

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Laurence Monneret