Generációkon átívelő humor

Ugyan én még gondolat sem voltam, sőt édesapám is csak egyéves volt, amikor Monty Python Repülő Cirkusza első adása képernyőre került, mégis mind a ketten nagyon szeretjük ezt a társaságot. Ennél több bizonyíték pedig nem is kell arra, hogy a Pythons elévülhetetlen remekművet alkotott. Az, hogy a Brian életén 1979-ben és 2019-ben is sírva röhögnek az emberek, nem kis teljesítmény. Ez azonban nem a véletlen műve: kemény munka volt minden epizód és film mögött.

A hatalmas siker ellenére a csapat 1983-ban feloszlott, és sosem egyesült újra, azonban Graham Chapman, John Cleese, Eric Idle, Terry Jones és Michael Palin jelenetei, valamint Terry Gilliam animációi már a tévétörténelem részei. Tiszteletükre következzék tizenegy érdekesség a Monty Python Repülő Cirkusza munkásságáról.

Terry Jones, Graham Chapman, John Cleese, Eric Idle, Terry Gilliam és Michael Palin - Forrás: Getty Images/Michael Ochs Archives

1. Szigorú munkarend

Mint már említettem, az alkotók nem vették félvállról a munkát: mindennap kilenctől délután ötig tartott a munkaidejük, azaz a jelenetek írása, ami több csoportban folyt, egymástól függetlenül: Jones és Palin, valamint Chapman és Cleese alkottak írópárost, Idle egyedül dolgozott. A kész jelenetek kiválogatása demokratikusan zajlott, ami a többségnek tetszett, bekerült a műsorba. Gilliam pedig szabad kezet kapott, hogy a jeleneteket hogyan kössék össze az animációi.

2. És most következik a Bagolynyújtó idő!

Mielőtt mindannyian rábólintottak volna a ma már ikonikus névre, rengeteg különböző ötlet felmerült az alkotókban, hogy mégis milyen cím alatt fusson a sorozat.

Az „Egy ló, egy vödör és egy kanál” ötlet mellett olyanok jöttek még számításba, mint a „Bagolynyújtó idő”, „Az orrshow”, a „Varangymagasztaló pillanat” és a „Szex és erőszak”. Ezekhez képest a Monty Python Repülő Cirkusza igazán visszafogott cím, nem?

3. Honnan a név?

A tagoknak valószínűleg nagyon tetszett a „repülő cirkusz” megnevezés, mert több verziója is volt az ötletelés során: Cythia Fellatio, Gwen Dibley és Von Took báró repülő cirkusza is lehetett volna a társulat, de végül a Monty Pythonra esett a választásuk. A Live at Aspen című dokumentumfilmben úgy magyarázzák döntésüket, hogy a Monty tisztelgés Bernard Law Montgomery tábornok előtt, de olyan verzió is volt, hogy Monty Idle kedvenc bárjának törzsvendége volt. A Pythont pedig John Cleese dobta be, mert úgy vélte, a Monty Python úgy hangzik, mint egy csapnivaló színházügynök neve, aki maximum csak az övékhez hasonló társulatot képes összerakni.

Repülő Cirkusz forgatásán - Forrás: Getty Images/Rainer Binder/ullstein bild

4. Siker nem első látásra

1969. október 5-én csak a késő esti órákban adták le a sorozat első részét, a többit aztán néha elhalasztották, máskor előrébb vagy hátrébb tették a műsorrendben más műsorok kedvéért, így viszonylag kevés ember látta a kezdetekben. Az este tizenegy órai premierről azt nyilatkozta egyikük, hogy az sem biztos, hogy mind a hat alkotó ott fog ülni a tévé előtt, nemhogy a nézők.

5. Angol humort csak angolul

Amikor nőtt a Pythonok sikere Angliában és az USA-ban, a külföldi tévétársaságok is elkezdték műsorra tűzni a Repülő Cirkusz epizódjait, de az alkotók nem engedélyezték, hogy szinkronizálják művüket. A sorozat kizárólag felirattal kerülhetett adásba, és azt is kikötötték, hogy reklámmal sem szakítható meg. Idővel azonban mégis engedélyezték néhány esetben, így lehet 2007 óta magyarul is nézni a Monty Python-epizódokat.

6. Csak semmi műröhögés

A Brian élete című filmben, amikor Pilátus Fikusz Kukiszt emlegeti, és az őrök próbálják visszatartani a nevetést, nem színészi alakítást láthatunk. Ugyanis az őröket játszó statiszták nem ismerték a szövegkönyvet, és bár azt az instrukciót kapták, hogy bármi történik, nem szabad nevetniük, különben nem kapják meg a gázsijukat, keményen küzdeniük kellett a feladattal.

John Cleese, Michael Palin és Graham Chapman a Brian élete című filmben - Forrás: Getty Images/Evening Standard

7. Bright side of life

A Brian élete végén hallható: „Always look on the bright side of life” (Mindig az élet napos oldalát nézd) című dal az egyik legnépszerűbb temetéseken játszott szám Nagy-Britanniában.

8. A legnagyobb buligyilkos

A csapat tagjai közül Graham Chapman sajnos már nem él, a társai pedig a Monty Python szellemiségéhez híven igencsak rendhagyó módon emlékeznek meg róla. Először is, Terry Jones a huszadik Python-évforduló előtt egy nappal azt nyilatkozta, amikor megtudta, hogy Chapman elhunyt: „Még sosem láttam, hogy valaki ilyen csúnyán elszúrjon egy bulit!”

Aztán később a társulat egy talkshow-ba Chapman állítólagos urnáját is magával vitte, ami persze „véletlenül” feldőlt, majd a hamvakat felporszívózták.

9. Pythons everywhere

A Repülő Cirkusz munkássága előtti tisztelgésre ezer példát találhatunk, mégis a legérdekesebb közülük, hogy egy, a nyolcvanas években Ausztráliában felfedezett kígyófaj latin neve Montypythonsidesriversleighensis lett. Valamint az angol lexikonokban megtalálható egy bizonyos pythonesque kifejezés is, ami azt jelenti: abszurd, szürreális.

10. Akikért a Beatles rajongott

Ugyan millió rajongója volt a csapatnak a világ minden pontján, legelőkelőbb hívei mégis a Beatles tagjai voltak, akik egytől egyik imádták a sorozatot. A  Pythonok jó kapcsolatot is ápoltak a bubifrizurásokkal, olyannyira, hogy Ringo Starr szerepelt a sorozat huszonkilencedik részében, és George Harrison finanszírozta a Brian élete egy részét.

11. A legjobb reklám

Ahogy sok már országban, úgy Norvégiában is betiltották egy időre a Brian élete című filmet. Ezt meglovagolva Svédországban már úgy reklámozták, mint ami olyan vicces, hogy Norvégiában be is tiltották.

Dián Dóri

Forrás: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images/Ben Martin