-

Mostanában van az az apró kellemetlenség, hogy úgy érzem, megőrülök. Rémisztő. Lehetetlenség. Az őrültek nem tudják, hogy megőrülnek. Én mégis félek a kattogás végnélküliségétől. Hogy egy új zugra leltem a fejemben, mint egy napokban felfedezett anyajegyre a bőrön – lemosnám, megkerülném, elhagynám vagy átlépném, de nem tudom – jön velem.

Legutóbb a színházban kalandozom el. Előttem öt méterre hús-vér emberek dolgoznak azon, hogy Salemben érezzem magam. És ott is vagyok, tényleg, utaztatnak korban és térben, izzik, néha csattan az energia. Szuper zene, nehéz leszek tőle; nagyszerű játék, érzem, amit nagyszínpadon ritkán lehet – egyfelé megy a játék, mintha egy közös buborékban ülnénk.

Isten és az emberi létezés bizonytalansága. Gőg, bosszú, tömeghisztéria – rengeteg feszültség. Boszorkányüldözés. Abszurdum, pedig megtörtént.

Egy kicsit elkalandozom. Nem tehetnek róla. Épp csak annyira, hogy ezt a megőrülés és én kört gyorsan lefussam. Hogy most akkor mi lesz velem. Gyötör a gondolat.

Jobbomon az öcsém, jó gyerek. Büszke vagyok rá, szép és ügyes, bámulatos könnyedséggel viszi a normalitásba teljességgel passzoló életét. Balomon a sógorom, magabiztos és melegszívű. Már vagy tíz éve több-kevesebb sikerrel teszi boldoggá a nagyrészt egész életében szorongással küszködő nővéremet. Imádja, és én szeretem érte, sőt csodálom a párosukat.

És akkor itt ülök közöttük én, aki éppen azon gondolkodom, hogy most hogy lesz ez. Én, és a megőrülés. Lesz-e ebből valami? Nem látják, és ez megnyugtat.

Jean Paul Sartre szerint az ember, ha magányos, nem látja magát a tükörben. Visszajelzésekből vagyunk. Részben. És ez jó. A környezetem normálisnak lát. Megnyugszom.

Visszatérek a szöveghez, és észreveszem, hogy történt valami a színpadon. Becsavarodtak a színészek. Egytől egyig. Nem az én kedvemért, Arthur Milleréért és a Mohácsiéért. XVII. század, kollektív pszichéreccs. Ők nem tudják, de megcsinálták nekem. A színpadon, az orrom előtt.

Katarzis. Jó színház. Én is jobban vagyok, az őrület nem jön velem. Otthagyom nekik.

Vígszínház: Istenítélet (A salemi boszorkányok)

Rendezte: Mohácsi János

Nézzetek bele itt:

Kiemelt kép: Vígszínház