Aki nem akarta, hogy tökéletesnek lásd – Boldog szülinapot, Sandra Bullock!

–

„Amerika, csak szeretnéd, hogy a kis szerelmed legyen!” – írta egy méltatásában Betty White színésznő Bullockról arra utalva, hogy miközben debütálásától fogva ráragadt az „Amerika kedvence” jelző, ő valójában az a szomszéd lány, aki talán nem tűnik elsőre olyan jó csajnak, mégis sokkal jobb, mint amit Amerika megérdemel.

Ennél tömörebben talán soha senki sem foglalta össze a Sandra Bullock-jelenség lényegét. Noha a színésznőt többször választották a világ legszebb vagy legszexibb nőjének (hogy az ilyesfajta szavazásoknak, listáknak mennyi értelmük van, azt most hagyjuk), valahogy mégsem a végzet asszonyaként él a fejünkben. És ebben neki valószínűleg nagyon sok munkája van. Ő egyszerűen nem akarta azt a látszatot kelteni magáról, hogy tökéletes. Bullock engedi elhinni, hogy ő is esendő, hogy neki is kócosodik a haja, küzd az öregedéssel, őt is megcsalják és elutasítják néha. Íme, elárulom nektek, miért imádom Sandra Bullockot.

Mert sosem rugaszkodott el túlságosan

Bullock sosem volt az a fajta színésznő, aki egy Beverly Hills-i buborékban él, és kényszeresen röhögcsél, ha a világ dolgairól kérdezgetik. New Orleansban született, édesanyjának, Helga Meyer operaénekesnőnek köszönhetően tizenkét évig élt Bajorországban (nem volt véletlen a Beépített szépség bajor népviseletes jelenete, ugye), több nyelven beszél, és gyerekkorától játszott színpadon is. Interjúiból rendre kiderül, hogy képben van politikai ügyekkel éppúgy, mint emberi jogi kérdésekben, és mindenfajta csinnadratta nélkül már legalább ötször adományozott egymillió dollárnál többet a Vöröskeresztnek.

Élete első tévéinterjújában 1989-ben azt mondta: nem biztos benne, hogy bejön neki a színészet. Ötvenöt éves korában azt: nem tragédia, ha eljön az idő, amikor már nem tolonganak szerepajánlatokkal, akkor majd kipróbál valami mást. Dolgozott pincérnőként és pultosként, de a híres anyuka ellenére nem derogált neki takarítóként melózni egy biztosítási cégnél (saját bevallása szerint ott dolgoztak a világ legtrehányabb emberei). Amikor néhány éve kapott egy díjat, amelynek „huszonöt éve szexi” lehetne a magyar elnevezése, és Matthew McConaughey, Keanu Reeves meg Hugh Grant versengett a színpadon, ki tudja jobban méltatni a színésznőt, ő csak felsétált a mikrofonhoz, és annyit mondott: köszöni a huszonöt év összes fodrászának meg sminkesének, hogy segített megteremteni az illúziót. Mennyire emberi?

Mert jó, és kész

Nem mindig és mindenben, de Sandra Bullock számos filmben mutatta már meg, hogy a nagy felhajtás és a szexi megjelenés mögött kőkemény munka és veleszületett tehetség rejlik. Nagyon kevés színész képes elvinni a hátán azokat a műfajokat, amelyekben Bullock a legsikeresebb tudott lenni: szerintem ti is napestig tudjátok sorolni a romkomokat, amik annyira blődre sikerültek, hogy egyes jeleneteknél elfog a szekunder szégyen. Egy időben sokat jártam Lengyelországba távolsági busszal, és valahogy mindig a Nászajánlat című, 2009-es Bullock-filmet vetítették a fedélzeten, így legalább ötször láttam. Hát, van benne néhány baromság, többek között Betty White indiánszertartása az erdő közepén (ne menjünk bele). Bullock azonban olyan remekül hozza a karót nyelt, munkamániás, emberekhez kapcsolódni képtelen nőt, hogy még akkor is képes „visszafordítani” a filmet, amikor az végképp baromságba fordulna át a forgatókönyv túlkapásai miatt. Ugyanez igaz a Női szervek című filmre: amikor a végén a komplett őrs gúnyolódik az amúgy tényleg sajátos rendőrnő (Melissa McCarthy) külsején és munkáján, Bullock produkál egy olyan monológot, amelynek megtekintését legszívesebben kötelezővé tennék minden munkahelyen és minden iskolában.

Meg persze, ha valaki egy barlangban élt volna az utóbbi másfél évtizedben, és még mindig azt gondolná, hogy Bullock egydimenziós, butácska komika (egy jó komika amúgy, és sosem butácska, de mindegy), az nézze meg a 2009-es A szív bajnokai című filmet, amelyért Oscar-díjat kapott, és amely az egyik leginkább szívmelengető sportfilm, amit valaha forgattak. Michael Oher amerikaifutball-játékos igaz történetét Bullock olyan érzékenységgel, olyan tartással tálalja, hogy még azok is visszavonulót fújtak, akik nem bírták felfogni, hogyan lehet ő Hollywood legjobban fizetett színésznője.

Mert mer nevetni saját magán

Noha karakterei (például a Női szervek eleinte kiállhatatlanul merev rendőrnője) rendre arról szólnak, hogy Bullocknak le kéne lazulnia és szert tenni némi öniróniára, ha jobban belegondolunk, ahhoz, hogy hitelesen tudjon ilyen szerepeket megformálni, a színésznőnek kiapadhatatlan öniróniára van szüksége. Miközben faarccal képes a talkshow-k kanapéin üldögélve poénkodni a gyereknevelési kudarcain vagy épp a külsején, Bullock nem fél totális idiótát csinálni magából a vásznon akkor sem, ha már legendának számít Hollywoodban. Simán beadja az öntudatlan részegséget a Női szervekben vagy a röfögve röhögést elbaltázott szépségkirálynő-aspiránsként a Beépített szépségben, és valahogy segít, hogy azt higgyük: basszus, hát, ennek a nőnek is szőrösödik a lába, és a haja is béna, ha nem veszi kezelésbe egy szuperfodrász. Simán bevallja, hogy majmos pizsamában alszik, amit a gyerekei imádnak, és mosolyogva mesél arról, hogy a Féktelenül forgatásán teljesen bele volt habarodva Keanu Reeves-be, akit sosem mert randira hívni. (Miközben mindenki összeboronálta őket akkor is, meg a Ház a tónál forgatása idején is.) Óriási szükség van erre az attitűdre manapság, amikor mindenki túlságosan komolyan veszi magát.

Mert nem csak magára gondol

„A legszebb nő a világon az, aki védi és támogatja a többi nőt” – nyilatkozta egyszer, és tartja is magát ahhoz, hogy a sikere nem csupán róla szól. A filmipar trónján üldögélve is azért küzdött, hogy más nőket is magasba emeljen. Produkciós cégével például hosszú ideig házalt, hogy tévésorozatot forgathassanak a Millió dolláros bébi című forgatókönyvből, ám a hímsoviniszta közeg visszadobta azt, mondván, „senkit sem érdekel egy női bokszolós dráma”. Clint Eastwood kellett hozzá, hogy vászonra vigyék, ami sokat elmond Hollywoodról.

Amikor 2010-ben a pletykalapok másról sem szóltak, csak Bullock férjének, Jesse Jamesnek a hűtlenkedéseiről, Bullock épp nyakig volt egy közösen elindított örökbe fogadási procedúrában. Ahelyett, hogy kígyót-békát kiabált volna az egyébként nyilván megsemmisítő helyzetben, ő mindössze annyit tett, hogy folytatta az örökbefogadást, és hamarosan már két gyermek szerető anyja volt. A szükségesen túl Bullock sosem beszélt a válásról, és ugyanez mondható el szakmabeli sztárokkal való kapcsolatairól is: ha belegondoltok, a színésznő járt Ryan Goslinggal és Matthew McConaughey-val is, esze ágában sem volt viszont beleesni abba a csapdába, hogy ezek alapján skatulyázzák be.

Mindezek mellett pedig megrögzött jog- és környezetvédő: a Mexikói-öböl olajkatasztrófájától a Harvey hurrikán pusztításáig számos ügyben lép fel támogatóan. A Weinstein-botrány idején forgatta a Birdbox című Netflix-filmet (amelynek kampányát elég agresszíven túltolta a streaming-szolgáltató, de az más lapra tartozik), és nyíltan elbeszélgetett a stáb férfi tagjaival, hogy akkor most szabad-e vaskosabb poénokat megengedniük maguknak. „Láttam, hogy a férfiak félnek, nem tudják kezelni a helyzetet. Elmondtam nekik, hogy nyugi, én itt biztonságban érzem köztetek magam, jöhetnek a poénok, de a tiszteletlenséget nem fogom elnézni.”

Bullock két afro-amerikai gyermek anyja, a magánéletében is hű A szív bajnokaiban alakított karakteréhez. Minden létező platformon hirdeti: „Nincs származás, vallás, társadalmi rend vagy bőrszín, szexuális irányultság – semmi! – ami jobbá tesz bennünket bárkinél. Mindenki megérdemli a szeretetet.”

 Csepelyi Adri

Kiemelt kép: Getty Images/Theo Wargo/FilmMagic