1969. május 14-én született Melbourne-ben egy ausztrál tanárnő és egy texasi reklámmenedzser középső gyermekeként. Édesapja hirtelen halt meg, Cate tízéves korában. A színésznőnek az apja halálához kapcsolódó szörnyű emléke miatt az a szokása, hogy minden egyes alkalommal, amikor elválik a családjától, külön-külön köszön el egy-egy öleléssel mindenkitől. Apja elvesztése meghatározta tehát a felnőtté válását, és cseppet sem könnyítette meg a család helyzetét. Blanchett idősek otthonában dolgozott az iskola mellett, az volt az első munkája, hogy ételt melegített az öregeknek, amit aztán fel is szolgált nekik. Nagyon fiatalon, már a gimnáziumi évek alatt, amikor az iskola színjátszókörének a vezetője lett, felfedezte magában az olthatatlan vágyat, hogy színészettel foglalkozzon.

Heartland, 1994

1992-ben diplomázott drámatagozaton, a vizsgadarabjában Szophoklész Élektráját alakította. A Sydney Theatre azonnal szerződtette, ahol nem kisebb névvel, mint Geoffrey Rush-sal kezdett játszani. Aztán 1994-ben jött egy televíziós sorozatbeli szerep, a Heartlandben játszhatott, innen pedig csupán két évet kellett várnia az első filmes szerepére Glenn Close és Frances McDormand mellett a Láger az Édenkertben című filmben, 1996-ban.

Frances McDormand oldalán a Láger az Édenkertben című filmben (1996)

„A művészet tart életben, ezért dolgozunk egész héten, erről álmodunk, ez köt minket össze, tulajdonképpen ettől érezzük magunkat embernek” – mondta 2014. szeptemberében, amikor a Melbourne-i Egyetem díszdoktorává avatták.

De hogy mi Cate Blanchett zsenialitása, miért képes annyiféle szerepet eljátszani, és hogyan nem bírta senki beskatulyázni, ahhoz végig kell zongorázni a főbb szerepein (vagy legalábbis azokon, amiket én is láttam).

Dorka kolléganőm azt mondta, nem írhatok úgy Cate Blanchettről, hogy nem láttam a Manifesztumot, ami egy olyan filminstalláció, amiben Blanchett tizenhárom teljesen különböző karaktert alakít a hajléktalan férfitól kezdve a gyári munkáson és a részeg punkon át egészen a vérmes brókerig. Nem tudom, ki lett volna képes eljátszani ugyanezt, melyik az a színésznő, aki nem bánja, ha csúnya, és tud is ennyire sokféle lenni. Az pedig, hogy mindezt éles kontrasztként egymás mellé állítják, még ütemesebben nyomja az arcunkba: Blanchett valódi őstehetség.

De inkább sorolom, mi mindenért imádom őt:

1. Történelmi karakterekben zseniális

Elizabeth (1998)

Legelőször az Elizabeth című filmben láttam, amelyben I. Erzsébet királynőt formálta meg, és ez a karakter egészen az első Oscar-jelölésig repítette. Egy zseniális, tűpontos, történelmi drámát látunk olyan mesteri színészi munkával, amit kár volna kihagyni. (De nem ez lett a kedvencem tőle, inkább folytatom a sort.)

2. Szőke naivaként sem utolsó, pláne, hogy csak ritkán láthattuk ilyennek

A tehetséges Mr Ripley (1999)

A tehetséges Mr. Ripley című filmet egyébként nem miatta imádom, de Matt Damon, Jude Law és Philip Seymour Hoffman alakítása mellett az ő esetlensége is megkapó. Ezt a filmet Patricia Highsmith fantasztikus sztorija miatt lehetetlen kihagyni a repertoárból.

3. A fantasy-filmek megkoronázott tündekirálynője 

Galadrier szerepében (Gyűrűk ura trilógia, 2001-)

A korábbi évekből nagyon sokan persze A Gyűrűk urában megformált éteri tündére, Galadriel úrnőre emlékeznek a legjobban. Nem lehet eltagadni, hogy már-már túl tökéletes választás volt erre a szerepre, bár Liv Tylerrel és Orlando Bloommal sem nyúltak mellé, ha csak a tündéket nézzük a trilógiából. Tegye fel a kezét, akinek nem ugrik be egyből a különös fényben lebegő, mesebeli arca!

4. Oscar-díjas színésznőt Oscar-díjasan alakít

Aviátor, 2004

Legelső Oscar-díját 2004-ben vehette át, ráadásul egy olyan szerepért, amelyben egy szintén Oscar-díjas színésznőt, Katharine Hepburnt formálta meg. Ez a filmtörténelem első olyan Oscar-díja, ahol színésznő azért kap díjat, mert egy másik színésznőt alakít. Bár az Aviátor főszerepe Leonardo DiCaprióé volt, Blanchett mégis nagyobb babérokat aratott vele. Olyan érzéki és hiteles a kissé nyers, szókimondó Hepburn szerepében, hogy bármikor, ha az Aviátor a kezem ügyébe kerül, mindig Blanchett játéka jut eszembe, míg DiCaprio karaktere a homályba vész. 

5. Minden korának megvan a szépsége

Benjamin Button különös élete, (2008)

És akkor az első Oscar-díj után el is érkeztünk a kedvencemhez, és úgy írom mindezt, hogy tudom, mennyire elfogult vagyok. Sajnos vagy nem sajnos, nekem a Benjamin Button különös élete Brad Pitt-tel, és a szirupos, túlcsorduló, mesterkélt történetével a kedvenceim közé került az elmúlt években. Emlékszem, kétszer néztem meg, amíg mozikban vetítették, azóta pedig még számtalanszor. Ott van a polcomon, és bármikor, ha leveszem, elolvadok tőle. Bár sem Pitt, sem Blanchett nem kapott díjat a játékáért, én azért imádtam őket ebben a filmben. Mindkettejüket láthatjuk benne eszméletlenül megfiatalítva, és irtó öregen is. Tudom, ez leginkább a maszkmesterek munkáját dicséri (akik be is zsebelték érte az elismerést), de azért belülről is meg kellett tölteni őket élettel.

Ha szeretnél elmerülni egy romantikus, csak félig-meddig beteljesülős, nagy életigazságokat és rádöbbenéseket pufogtató sztoriban, akkor meg kell nézned ezt a majdnem háromórás mozit. Ha pedig akarod látni a két főszereplőt tizenéves korától egészen kilencvenéves koráig, akkor is kötelező. 

6. Kiborulásból is jeles

Blue Jasmine, 2013

Következő filmje, a Blue Jasmine Woody Allen rendezésében igazi filmművészeti csemege, még azoknak is a kedvükre való lehet, akik nem bírják Woody Allent, ahogy én se kifejezetten kedvelem a filmjeit (csak egyet-kettőt, talán). De a Blue Jasmine, és benne Jasmin Francis karaktere briliáns. A gazdag, előkelő nővel akkor találkozunk, amikor az élete atomjaira hullik. A férje öngyilkos lesz egy nagy csalássorozat leleplezése után, őt pedig így megfosztják mindenétől, és arra kényszerül, hogy a sokkal rosszabb körülmények között élő testvéréhez utazzon, mert fedél sincs már a feje felett. Egészen remek, ahogy megérkezik Blanchett a Chanel-kosztümben, Louis-Vuitton bőröndökkel, az első osztályról a kétszobás kecóba, ahol a fodrászként dolgozó testvér kissé agresszor pasija egy szál atlétában sörözik a pamlagon.

Blanchett letaglózóan hozza a figurát, mindvégig utáljuk és szánjuk, de azért titkon kicsit drukkolunk is neki. A színésznő életének második Oscar-díját (és minden egyéb fontos díjat is) besepert ezért a munkáért. Bravó!

7. Szerelemből kitűnő

Carol, 2015

A 2015-ös Carol című film szintén egy Patricia Highsmith-regény alapján készült, de ezúttal az írónő legszemélyesebb történetét dolgozta fel: egy leszbikus szerelmet, amit az '50-es évek amerikai társadalma még elítélt és megbüntetett. Blanchett ebben egy előkelő nőt alakít Rooney Mara mellett, akit szintúgy agyondicsértek a kritikák. Rengeteg jelölést bezsebeltek, ám jelentős díjra egyiket sem sikerült váltaniuk. Nekem egyébként az a véleményem a filmről, hogy szép-szép, jól játszanak, ám mégis unalmas. Igaz, erről nem a színészek tehetnek…

Blanchett mellesleg a film promóciója során azt nyilatkozta, hogy korábban neki is akadt leszbikus kapcsolata, így volt honnan merítenie a karakter megformálásában. Na, bumm!

8. Gonoszkodásból egyenesen felejthetetlen

Hamupipőke, 2015

A következő filmje nem a magas művészetet képviseli, a Disney élőszereplős Hamupipőkéjéért mégis őrületesen rajongok. Persze én gyerekkorom óta rajongok ezért a meséért, meg mindenért, ami Disney, de hogy pont a Hamupipőke gonosz mostohájának szerepére válogatták be, az több mint szívet melengető és filmvászonhoz bilincselő húzás volt. Blanchett észveszejtően gonosz ebben a moziban, és nagyon szeretem, ahogy alakítja ezt a karaktert. Tudom, hogy nyálas, tudom, hogy gyerekeknek való, de aki egy kicsit is rajong Blanchettért, annak ezt is kötelező látni.

Ezek után nyugodtan kijelenthetjük, hogy Blanchett eddigi életműve hibátlan.

De nem csak a kifogástalan alakításai és szerepvállalásai azok. Férjével, a forgatókönyvíró-drámaíró-rendező Andrew Uptonnal huszonkét éve él együtt. Három saját fiuk és egy örökbe fogadott lányuk van. Botránynak még a szele sem érintette eddig őket,  bár egyszer talán lefotózták a férjét, amikor átkarolta egy fiatal ausztrál színésznő derekát. 

A színésznő egyszer azt nyilatkozta, hogy legelső jelentősebb gázsijából egy Armani-kosztümöt vett, amit azóta is gondosan őriz. Évek óta a márka egyik illatának a kampányarca. De nemcsak külsőségekben jeleskedik (megjelenése minden vörös szőnyeges felvonuláson kivirít a különlegességével), hanem igazi filantróp és környezetvédő is, aminek nem csupán hangot ad, hanem cselekszik is. Férjével együtt 1900 napelemet szereltettek például a Sydney Theatre Company épületének tetejére, aminek művészeti vezetői mindketten. Blanchett továbbá szót emelt a menekültek megsegítéséért, és feministának vallja magát. 

Manifesto, 2015

Ahogy a 2014-es beszédében mondta: „a művészettől érezzük magunkat embernek”, és egészen biztos, hogy az ő alkotásaira még nagyon sokáig fognak emlékezni az utánunk jövő generációk.

Isten éltesse Cate Blanchettet!

 Szentesi Éva