1. Ha azt hiszed, csak neked szar (a házasságod): A szabadság útjai

A szabadság útjai/Revolutionary Road, BBC Films, 2008)

Valahol azt olvastam, hogy ez a film tulajdonképpen a Titanic folytatása, csak jéghegy és katasztrófa nélkül, hiszen ha nagyon elvonatkoztatunk, akkor a két főszereplő miatt úgy is értelmezhető, hogy mi lett volna Rose-zal és Jack-kel, ha nem süllyed el a hajó, és kiköt Amerikában. Persze a sztorinak semmi köze a tizenegy évvel korábban bemutatott történethez. Sokkal jobb annál. 

Ahogy nézed, rájössz, hogy az emberek életében vannak katasztrófák (mint például egy jéghegynek ütközés vagy más balesetek), és vannak az igazi drámák, amelyek alattomosan bújnak meg a leporolt bútorok, a szépen vasalt ruhák és a tökéletesre szárított frizurák mögött. Hogy a tökéletes család csak messziről, hunyorogva tűnik makulátlannak, de a középszerűség egy szürke hályog, amely rátelepszik az emberre, és nem száll le róla, és hogy nehéz a boldogsággal mit kezdeni, mert nem árulják boltban, de még csak nem is ez a legnagyobb baj vele. 

Winslet és DiCaprio egy zseniális lélektani drámát rajzolnak fel a vászonra.

Aki még nem látta, annak kötelező, aki pedig régen vette le a polcról ezt a filmet (nálam megvan itthon DVD-n, azért mondom), annak is ajánlom, mert garantáltan kiránt a járvány által okozott nyomás alól. 

2. Ha úgy érzed, kibírhatatlan a karantén (és azok is, akikkel meg kell osztanod): Élősködők

Élősködők/Parasite (Barunson E&A, 2019)

Pár hete néztem csak meg az idei Oscar elsöprő sikerét, és leesett az állam. Ez a dél-koreai film (számomra) tökéletes. Minden percét, mondatát, cselekményszálát, és karakterét imádtam: a fordulatait, a humorát, egyszóval mindent. Azt hiszem, semmiképp sem volt érdemtelen az a rengeteg díj, amit bezsebelt. 

A Dél-Korea legszegényebb negyedének perspektívájából induló cselekmény nagyon magasra jut, egészen a csúcsgazdagokig, akik egy építészeti műremekben élnek, szuperelőkelő szokásokkal, kinézettel, ételek és italok között – ahol persze szupertitkok is rejtőznek, amelyekről természetesen egy szót sem ejthetek előre, mert vétek lenne elszpojlerezni a filmet. 

Kedvencem benne a gazdag feleséget alakító színésznő, Cho Yeo-jong karaktere, aki az anyanyelve mellett angol kiszólásokkal beszél, de nemcsak ezt adja elő érzékletesen, hanem az egész lénye annyira hiteles, hogy imádom minden pillanatát. A többi szereplő is üdítő jelenség, a történet pedig valósággal odabilincsel a képernyőhöz. 

Ajánlom azokra az estékre, amikor már nem bírsz több hírt elolvasni a járványról, amikor végérvényesen unod a karantént, és azokat is, akikkel össze vagy zárva. Két napig nem fogsz tudni másra gondolni, csak erre a sztorira. 

2. Ha a félrelépésen gondolkodnál épp (bár most ez amúgy is nehezített pálya): Végzetes vonzerő

Végzetes vonzerő/Fatal Attraction (Paramount Pictures, 1987)

Régi nagy kedvencemet a karanténban ismét leporoltam, pedig vagy ezerszer láttam már. Ha bárki megnézi, utána egész biztos elgondolkodik azon, vajon megéri-e félrelépnie, legyen szó nőről vagy férfiról, az igazából mindegy. 

A film cselekménye egy laza félredugós hétvégével indul. Szuperjófej apuka, rendezett meló, család, szép asszony – és mit ad isten, belebotlik egy izgalmas, szexi, független nőbe. Már az első együtt töltött romantikus, ágyban hempergős nap alatt lehet sejteni, hogy ennek nem lesz jó vége. 

Az egymásba beleőrült, hormonoktól vezérelt páros között szinte érezni lehet a szex szagát a vászonról, ami aztán hamar elpárolog, mint az összeizzadt bőrkanapéról a verejték.

Helyette jön az ámokfutás, a munkahelyi zaklató telefonok, a követés, a hívogatások, a zsarolás, a fenyegetőzés, hadd ne soroljam tovább. 

Glenn Close olyan hiteles benne, hogy Oscar-jelölést érdemelt, le is mossa a partnerét a vászonról, és pár napig egész biztos te is magad mögé nézel majd, ha kinyitod az ajtót (bár ez lehet, hogy csak akkor érvényes, ha vaj van a füled mögött.)

Ajánlom azoknak, akiknek rendezetlen ügyei vannak. Segíthet eldönteni, megéri-e a tilosban járni. 

4. Ha hiszel az összeesküvés-elméletekben (és osztottál már meg valaha konteóelméletet): Truman Show

Truman show (Paramount Pictures, 1998)

A Truman Show Jim Carrey kevés drámai alakításai közé tartozik, nekem mégis az a kedvencem tőle, amikor így láthatom őt. Az Ace Ventura, a Dumb és Dumber kínos karakterei köszönőviszonyban sincsenek ezzel a szereppel. Ha véletlenül kimaradt valamiért ez a film, azonnal pótold. 

Bár, most, hogy újranéztem, már kicsit hatásvadásznak és manírosnak látom, de még mindig tetszik a mondanivaló, és Carrey játéka kiváló benne. 

A sztori szerint a világ legnagyobb realityje már harminc éve megy, az emberek teljesen ráfüggtek, az életük részévé vált, csak éppen az, aki ennek a valóságshow-nak a főszereplője nem tud róla, hogy minden lépését kamerák követik. Jól sejtitek, ez a helyzet nem marad így örökre, de ha azt hiszed, hogy mindegy, mert a show-nak mennie kell tovább, akkor tévedsz.

Van úgy, hogy beint valaki, és azt mondja, ennyi volt. 

Azoknak ajánlom, akik éppen a nagy átértékelések közepén tartanak a járványhelyzetben, már másképp látják az eddigi sikereiket és kudarcaikat, és drámai változásoknak néznek elébe akarva vagy akaratlanul. 

5. Ha azt hiszed, létezik a tökéletes bűntény (természetesen tévedsz): Törés

Törés/Fracture (New Line Cinema, 2007)

A Törést Anthony Hopkins és Ryan Gosling főszereplésével bűnös mulasztás volna kihagyni. Hopkins jelenlétéről Hannibal Lecter óta tudjuk, mennyire vérfagyasztó, ezt a kvalitását előszeretettel használják is a rendezők. Ő pedig sosem okoz csalódást. 

Ebben a filmben egy zseniális, elismert építészt alakít, aki fejen lövi a feleségét, a nő ettől kómába esik, ő viszont nem engedi be a rendőröket és a mentőket a házába, inkább túsztárgyalásba kezd velük. A dráma közben szép lassan derülnek ki az indítékok és a szereplők között feszülő titkok. Jól megírt fordulatok, szájtátva nézhető cselekmény és a tejfölös szájú Ryan Gosling leleményessége adja meg a végeredményt. 

Azoknak ajánlom, akik még mindig azt hiszik, létezik a tökéletes bűntény, hogy a gyilkosok elméje óramű pontossággal működik, és nincs az a morzsa, amin elcsúszhat egy per. 

6. Ha úgy érzed, nem létezik a világon nagyobb nyomor a karanténnál (de, mindig is létezett): Saul fia

Saul fia/Son of Saul (Laokoon Filmgroup, 2015)

Saul fia. Oscar-díjas alkotás, rendezője Nemes-Jeles László (aki ma már csak a Nemest használja.). 2016-ban mindenki erről a filmről beszélt itthon, Nemes pedig abban az évben nagyobb nemzeti kinccsé vált, mint Palvin Barbara (még azok szemében is, akik nem nézték meg a filmet.)

Aki pedig látta, az tudja, hogy ez a mozi megfog és nem ereszt. Nem tudsz másra gondolni, nem tudsz nem a hatása alá kerülni, premier plánban tolja az arcodba a borzalmakat, és az azokat közelről szemlélő ember gépiessé válását.

A kiút a pokolból nem lehetséges, mert ha ki is kerülsz onnan, a borzalomtól sosem szabadulhatsz. 

A náci haláltáborok, az emberiség legborzalmasabb tetteinek legfeketébb része egészen új tálalásban kerül elénk, ahogyan még sohasem láttuk. Érezzük a krematóriumok szagát, a megperzselt bőrt, halljuk a dübörgést a vasajtón, a halálnak pedig nem csak a leheletét érezzük. 

Ajánlom azokra az estékre, amikor úgy érzed, az a világ legnagyobb tragédiája, ami odakint van. Nem. Nem az!

Szentesi Éva