– 

1. A dzsessz a világ egyik leghibridebb zenei műfaja, az ősi afrikai ritmusoktól kezdve az R&B, a blues, katonazenekarok, sőt még a modern pop is inspirálta. Afrika adta Amerikának, hogy aztán onnan meghódítsa az egész világot.

„Ember, ha meg kell kérdezned, mi az a dzsessz, akkor sohasem fogod megérteni.” (Louis Armstrong)

2. Bár manapság sokan az elit és az értelmiség minőségi szórakozásának vélik, eredetileg temetéseken játszották csóri afroamerikai zenészek, hogy így búcsúztassák az elhunytat. Alapjaiban pedig inspirációként szolgáltak a katonai rezesbandák menetelésre írt dallamai.

„Csak két dolog van: szerelem, minden fajta szerelem, csinos lányokkal, és New Orleans vagy Duke Ellington zenéje. Minden más kuka, mert minden más csúnya.” (Boris Vian)

via GIPHY

3. Amerikából Európába a nagy gazdasági világválság nyomán gyűrűzött be. A fehér dzsesszegyüttesekkel szemben a feketéknek ez idő tájt jókora anyagi nehézséget jelentett, hogy nem találtak maguknak fizetőképes közönséget, amely előtt játszhattak volna. A faji elkülönítést szorgalmazó Jim Crow-törvények ugyanis megtiltották a feketéknek, hogy fehér hallgatóság előtt zenéljenek, így sokan arra kényszerültek, hogy Európába utazzanak új lehetőségek után kutatva. 

„A dzsessz nem csupán annyi, hogy »akkor most azt játszom, amihez kedvem szottyan«. Ez egy nagyon strukturált dolog, ami hagyományokon alapul és temérdek gondolatot és tudást igényel.” (Wynton Marsalis)

4. Senki sem tudja pontosan, hogy honnan ered a dzsessz elnevezése. Még az eredeti írásmódra is rengeteg verzió létezik, lévén hogy szlengről van szó: a jas, jass, jaz és jasz is teljesen elfogadott volt a kezdet kezdetén. Egyes magyarázatok szerint a kifejezés maga a baseballból ered, mások az erotikusabb töltetű, afrikai eredetű gism vagy jism szavakat vélik az eredetinek, amely ondót jelent

„Összességében a dzsessz mindig is az a fajta férfi volt, akivel nem szeretnéd, hogy a lányod ismerkedjen.” (Duke Ellington)

via GIPHY

5. Azt valószínűleg sokan tudják, hogy a dzsesszzene jelentős része improvizáción alapszik, az előadók rögtönzött szólót játszanak vagy felelgetnek egymás játékára. Azzal viszont talán kevesebben vannak tisztában, hogy improvizálás közben a zenészek agyának egy része egyszerűen kikapcsol. Legalábbis a Johns Hopkins Egyetem két kutatója azt állapította meg, hogy az öncenzúráért, a gátlásokért és az önmagunk elemzéséért felelős területek rögtönzés közben kikapcsolódnak, helyettük viszont beindul az az agykérgi rész, ami segíti az önkifejezést szabadon áradni.

Emellett pedig, amikor két dzsesszzenész játéka felelget egymásnak, akkor az agyuk nyelvi területei is beindulnak, éppúgy, mintha szavakkal kommunikálnának egymással.

Ennyi irigylésre méltón izgalmas agyi munka azonban téged, egyszeri zeneélvezőt sem kerül el, sőt! A muzsika hallgatása során ugyanis a te agyad is hasonlóképpen stimulálódik. Szóval ha a kreativitásodat és a gondolkodásodat fejlesztenéd, csak pattints fel egy jó ki dzsesszlemezt!

„A dzsessz maga a szabadság. Ez a szabadság hangja: állj ki, improvizálj, kockáztass, és ne légy perfekcionista. Azt hagyd meg a klasszikus zenészeknek.” (Dave Brubeck)

6. Ám nem csak az agyműködésedet serkenti, ha rendszeresen hallgatsz dzsesszt! Ez a tevékenység a théta agyhullámokat is aktivizálja, azaz ilyenkor vagy a legkreatívabb, ilyenkor vehetsz észre olyan megoldásokat egy-egy problémára, amik addig esetleg elkerülték a figyelmedet. Heuréka-pillanatra vágysz? Mondom a megoldást: dzsessz! Emellett pedig napi fél óra dzsesszhallgatás bizonyítottan javítja az immunoglobulin A-szintedet, amivel megelőzhetsz vírusos és bakteriális fertőzéseket is.

„A dzsessz az egyetlen olyan zene, amiben ugyanazt a hangot eljátszhatod minden egyes este, ám mégis mindig másképp.” (Ornette Coleman)

via GIPHY

7. Ha azt mondom: dzsessz, te valószínűleg rávágod, hogy szaxofon. Pedig az ezzel a zenei műfajjal összefonódott hangszer az 1920-as évekig egyáltalán nem volt állandó vagy kötelező résztvevője az előadásoknak.

„A dzsessz a fehérek kifejezése, amivel a feketékre utalnak. Az én zeném fekete klasszikus zene.” (Nina Simone)

8. Miles Kahn amerikai író így számolt be egyszer egy izgalmas dzsesszimprovizációról: John Coltrane My Favourite Things című számát (aminek sikerült a műfajában szokatlanul nagy kereskedelmi sikerre is szert tennie) egy 1966-os japán előadás során egy teljes órán keresztül játszották, ahol csak a szóló rész húsz perc volt! Ezen felbuzdulva Kahn Coltrane 80. születésnapjának tiszteletére szintén eljátszotta a darabot. „A 36. percre az egész terem kiürült, egy idősebb fickó kivételével, akit a könyvelésről ismertem. Mivel csukva volt a szeme, azt hittem, épp nagyon elmélyült Rashied Ali poliritmikus dobjátékában. Ám kiderült, hogy szívrohamot kapott.”

9. 2012-ben az UNESCO a dzsessz világnapjának nevezte ki április 30-át, mert hivatalos álláspontjuk szerint „ez a zene olyan eszköz, ami fejleszti és növeli a különböző kultúrák közötti kommunikációt és megértést a kölcsönös tolerancia jegyében”.

Azt hiszem, a dzsesszhallgatás bizony igen élvezetes módja annak, hogy te is tegyél valamit a világbékéért. Kedvenc számokat elő, aztán hadd szóljon!

via GIPHY

„A dzsessz sima. A dzsessz laza. A dzsessz düh. A dzsessz árad, mint a víz. A dzsessznek mintha sosem lenne eleje vagy vége. A dzsessz nem módszeres, de nem is rendetlen. A dzsessz beszélgetés, adok és kapok. A dzsessz kapcsolat és kommunikáció a zenészek között. A dzsessz: fesztelen viselkedés.” (Nat Wolff)

 Fiala Borcsa

Forrás: ITT, ITT, ITT

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images