Fiala Borcsa: A világ legjobb orgazmusa
Egy többéves, megszokottá, komfortossá alakult házasságban az ember hajlamos elengedni a szenvedélyes intimitást. Vagy azt képzelni, az a heti pár perc eleve túl volt dimenzionálva. Nem fontos. Nem az a lényeges. Aztán becsukódik egy ajtó, kinyílik egy másik, és máris minden új értelmet nyer. Fiala Borcsa novellája.
–
Abban a pillanatban, hogy a férfi még egy utolsót lökött rajta, egyik kezével a csiklóját simogatva, a másikkal szorosan a csípőjét markolva, a nő gerince rugalmas ívben hátrafeszült, a bőre az egész testén libabőrös lett, a torka mélyéről pedig hosszú, rekedt sóhajtás szakadt fel.
A szemét szorosan lehunyta, miközben próbálta egész teljességében megélni az orgazmusát. A világ legeslegjobb orgazmusát.
Még sohasem tapasztalt ehhez fogható érzést, a korábbi szexuális élményeit hozzá sem lehetett mérni ehhez a csodálatos kéjhez, ami most minden porcikáját betöltötte. A férfi bódultan odagördült mellé az ágyban, izzadtan, még mindig lihegve.
A nő mámorosan kinyújtóztatta végtagjait, kiélvezve a bizsergés utáni végtelen elégedettséget és nyugalmat, majd szerelmesen a férfi oldalához simult.
A szerelem érzése ugyan nem annyira a mellette fekvő embernek, mint a testi örömök újra felfedezésének szólt, de kit érdekel, a végeredmény szempontjából teljesen mindegy. Csukott szemmel szívta magába a férfi nyirkos bőrének illatát, és halványan elmosolyodott. Igen, ez volt az, ami tulajdonképpen azonnal levette a lábáról, amiért úgy döntött, pár randi után ágyba bújik a lovagjával. A kémia… meg a tapas bárban elfogyasztott prosecco és a fűszeres vörös borok.
És hát, végtére is, megérdemelte. Annyi év után.
A barátnője ugyan mindig is azt skandálta, hogy egy kapcsolatban mennyire fontos a bitangjó szex, ahhoz semmi sem mérhető, de erre ő mindig csak legyintett. Ugyan már. Az ő házassága inkább a jó barátságon alapult, a pajtásiasságon, a közös röhögéseken, a komfortos intimitáson, ami kettejük között megvolt a kezdetektől fogva. A szex is inkább olyan haveri volt, olyannyira, hogy néha el is röhögték az egészet, és szenvedélyes szeretkezés helyett végül csak a hasukat fogták nevettükben.
Az is előfordult, hogy a férje kezdeményező simogatásai inkább csiklandósnak bizonyultak, és cseppet sem korbácsolták fel az érzékeit. Nem érezte ezt problémának, sőt, hiszen egyébként tényleg jól megvoltak. Az erotikát mindig is túlértékeltnek tartotta. Mit számít az a heti párszor pár perc egy kapcsolatban?! Túl későn jött rá, hogy igenis sokat, de addigra már mindegy volt.
A férje talált magának valakit, aki kevésbé volt az érintésére csiklandós, ő meg ott maradt a testével, amiről ki kellett derítenie két évtized monogámia után, hogy mit szeret, mire vágyik.
Hogy vágyik-e egyáltalán valamire. Szkeptikusnak és kiábrándultnak érezte magát.
Éppen ezért érte sokként a felismerés, amikor felfedezte, milyen heves, mindent elsöprő vágyak lapulnak benne. A randioldalon megismert mérnök, aki most itt hevert mellette, és elgondolkodva a vállát cirógatta, abban a pillanatban levette a lábáról, hogy a bárból távozva közel hajolt hozzá, valamit a fülébe súgott, és ő megérezte a nyaka hajlatának illatát. Onnantól fogva marta belülről az epekedés, a combjai elzsibbadtak, a mellbimbói bizseregni kezdtek, az alhasa pedig megfájdult a hirtelen rátörő vágyakozástól. Bizony, igaza volt a barátnőjének, ismerte fel kissé későn, de talán még épp időben: a jól működő kémia, a mindent felperzselő, szenvedélyes szex valóban elengedhetetlen része egy párkapcsolatnak.
– Élvezted, mi? – faggatta most a férfi mély, dörmögő hangon, bár nem is annyira kérdő, mint kijelentő hangsúllyal.
– Csodálatos volt. Nem akarok nagy szavakat használni, de megmondom őszintén, nem is emlékszem, mikor volt utoljára ilyen kirobbanó erejű orgazmusom – felelte a nő, mert nem akarta elárulni, hogy valójában pontosan tudja, mikor.
Semmikor. Még soha.
– Ugyan, kicsikém. Szerintem még soha – nevetett fel harsányan a férfi, mintha kitalálta volna a nő gondolatait. – Ne is tagadd. Az van, hogy én eléggé beleástam magam a témába, tudod? Én szeretem a szexet, és azt gondolom, nekem is sokkal átütőbb élményben van részem, ha a partnerem is élvezi. Szóval én odafigyelek a részletekre. Azért volt például, hogy szépen lassan vetkőztettelek le, óvatosan lehúzva rólad a ruhát. Emlékszel? Hát persze hogy emlékszel. A nők szeretik az ilyesmit, a finom kelmék érintését a bőrükön. Azért is imádnak vásárolni, ruhákat próbálni. Balgaság kihagyni a vetkőztetős részt. A legtöbb férfi csak letépi a textilt, aztán máris a lényegre tér. De én nem! Én szeretek elidőzni, játszani, lassan kiélvezni minden pillanatot.
Hová sietnék, kérdem én?! Amikor az egész este tulajdonképpen erre az élményre van felépítve, nem igaz? Mit kerteljünk.
A nő zavartan oldalra pillantott, de a férfi nem vette észre. Két karját a feje alá fonva mintha csak a sötét plafonnak intézte volna a mondókáját.
– Aztán meg, miután szépen, lassan, gyöngéden levetkőztettelek, elkezdtem simogatni, masszírozni a hátadat, a fenekedet, majd lassú körökkel a hasadat is, emlékszel, ugye? Egy komplett tantrikus masszázs tanfolyamot elvégeztem a szent cél érdekében, mert szeretem a hölgyeknek a legtökéletesebb, legkomplexebb élményt nyújtani az ágyban. Mondanom sem kell, abszolút kifizetődő volt az a pár hétvége! – göcögött elégedetten a férfi. – Én az egész testre koncentrálok, nem csak a kritikus pontokra, haha! A fenék és a mell ugyanis a két legfontosabb erogén zónád a csiklón kívül, tudtad?
A kérdés azonban költői lehetett, a férfi hangsúlya is elárulta, nem vár rá választ. Most oldalt fordult, a nőnek kissé hátat fordítva, fél könyökére támaszkodott és elégedetten kezdte el szemlélni magát az ágy melletti gardróbszekrény hatalmas tükrében. Rákacsintott a képmására, majd játékosan táncoltatni kezdte a két mellizmát. A nő óvatosan felült.
– Tudod, kicsikém – folytatta a férfi, szinte mintha a tükörképéhez intézné a szavait –, a nők sokkal lassabban indulnak be, mint a férfiak. Nem olyanok, mint egy motor, hogy berúgod, aztán kész, már fut is. Én egy fazék vízhez szeretem a nőket hasonlítani. Amikor felteszed forrni, még semmi nem történik, jó sokáig kell várni. De aztán! Amikor lobogni kezd!
Ezért élek, ezért dolgozom, a vad, önfeledt lobogásért!
Amikor már érzem, hogy felforrósodik a teste, amikor hallom, hogy megváltozik a légzése, akkor, és csak akkor kezdek el a főbb erogén zónákra koncentrálni!
A nő csendben felszedte a földről a melltartóját és a bugyiját, majd elindult a nappali felé.
Igaza volt a férfinak, a selyemblúza és a farmernadrágja ott hevert a kanapén, ahol szép lassan kihámozta őt belőle egy fél órával korábban. Egy fél világgal korábban.
Miközben felöltözködött, még hallotta, ahogy a férfi tovább magyaráz a csikló vérellátásáról, az ajkak duruzsolásáról és zümmögtetéséről, amiknek segítségével egészen más magaslatokra képes emelni a hölgyek (és ezáltal a saját) szexuális élményét.
Köszönés nélkül, halkan csukta be maga mögött a lakás ajtaját.
Fiala Borcsa
Kiemelt kép: Pexels/ Valeria Boltneva