Egy varázslatos élet: Mary Poppinsból királynő

–

Nem volt mindig minden „supercalifragilisticexpialidocious”

Ahogy ikonikus szerepében, Mary Poppinsként énekelte. Julie Andrews zűrös családból származik. Szifiliszben meghalt nagyszülők, alkoholista anya, erőszakos nevelőapa: címszavakban ez a sztori.

Már a nevének alakulása is elég kusza.

83 évvel ezelőtt, amikor világra jött Julia Elizabeth Wells néven, az anyja egy Ted Wells nevű férfival élt házasságban, de mint azt 14 évvel később, egy haknin megtudta, nem Wells a vér szerinti apja, hanem az az elegáns férfi, aki a gázsit fizette aznap, és aki olyan furcsán méregette.

Vele lépett ugyanis félre annak idején az anyja, amikor megfogant

Wellsnek nem sok illúziója lehetett a feleségével kapcsolatban, de gyerekeiket, köztük a nem saját Julie-t, imádta. A színésznő mindig őt nevezi apjának. Annak ellenére, hogy a szülők válása után az anyja összeállt egy Andrews nevű fickóval, aki Julie-t is a nevére vette. Apai érzései ettől még nem támadtak, ugyanis megpróbálta megerőszakolni a nevelt lányát, aki ezután csak zárt ajtó mögött mert lefeküdni aludni.

De amúgy se volt egyszerű az élete, ugyanis neki kellett pesztrálni az összes kistestvérét, amíg az anyjuk lumpolt.

Home című memoárjában Andrews bevallja, hogy bár imádta az anyját, és szüntelenül vágyakozott a közelségére, sosem bízott benne.

A kötelező cselédkedés mellett egészen kicsi korától pénzt is kellett keresnie

A művészi véna megvolt a családban, nagynénjének tánciskolája volt, anyja ott zongorázott, miközben Julie lánya beállt a balettosok közé. A nevelőapa kabarészínész volt. Andrews kétéves korától színpadon volt mint gyerekszínész, háromévesen már picike szöveges szerepet kapott.

Nevelőapjával sok helyen felléptek, volt, hogy az utcán, kalapozva.

Korán kiderült, hogy csodás hangja van, lehetett volna operaénekes is, de őt a musical vonzotta. 13 évesen már szerepelt a londoni West Enden, 19 éves korában pedig a Broadway-n ünnepelte a közönség:

Eliza Doolitle lett a My Fair Ladyben.

„Erre a szerepre készültem egész addigi életemben” – állította.

A darab óriási siker volt

Pár évvel később a megfilmesítésben mégsem Andrews lett Eliza, hanem Audrey Hepburn.

Borzasztó nagy csalódás lehetett ez számára, de persze erről nem beszél. Már csak azért sem, mert Hepburn jó barátnője lett később. Annyit azért el szokott mesélni, ha erről kérdezik, hogy azért nem ő lett Eliza, mert a film készítői egy ismertebb arcot, egy már befutott sztárt akartak főszereplőnek.

Andrews azt írja memoárjában, hogy egyszer Hepburnből kibukott, úgy lett volna fair, ha Andrews lesz Eliza. És ő tisztában volt ezzel, csak nem volt elég tökös, hogy visszadobja a szerepet.

Andrews állítólag azt válaszolta erre, igazából csak azt sajnálja, hogy nem maradt felvétel a Broadway-féle My fair Ladyről, hogy megmutathatná az unokáinak. De amúgy réges-rég elengedte a dolgot.

Különben is, még abban az évben, amikor megszületett a Hepburn-féle Eliza, Andrews eljátszotta Mary Poppinst

Walt Disney ugyanis látta a Camelot című darabban a Broadway-n, és azon nyomban felkérte a készülő produkció címszerepére. Andrews azt válaszolta neki, hogy szíves-örömest menne vele Hollywoodba, csak hát kisbabát vár, a harmadik hónapban van. (Azt már nyilván nem tette hozzá, amit később elismert, hogy megdöbbent az ajánlaton, mert azt gondolta, nem elég szép ahhoz, hogy meglássa benne bárki a filmsztárt.)

Walt Disney azt mondta neki, oké, szüljön csak, megvárják a forgatással. Állítólag P. L. Travers, a Mary Poppins figuráját megalkotó írónő is felhívta Andrews-t, és közölte vele, hogy – ellentétben azzal, amit a színésznő gondolt magáról – „túl csinos a szerepre, de az orra, be kell ismerni, tökéletes hozzá”.

Miután mindenki áldását adta a frigyre, a kis Emma születése után három hónappal megkezdődött a forgatás, és 1965-ben Andrews első filmszerepéért átvette az Oscar-díjat.

Harmincévesen világsztár lett.

Ennek ellenére nem sokon múlt, hogy ne ő kapja meg Maria szerepét A muzsika hangjában.

Pedig keményen dolgozott a szerepért, nagyon akarta, megtanult gitározni miatta. Csakhogy Doris Day-t és Grace Kellyt is castingolták a főszerepre.

De tudjuk a sztori végét: végül Andrews győzött, és született egy újabb édes-bús, nagyon-nagyon szerethető mozi, amelyhez nyúlhatunk bármikor, ha kell gyorsan egy derűkapszula, mert az élet néha oly kemény, és mi hinni szeretnénk, hogy bármikor megfordulhat a szél.

Andrews a siker dacára nem szerette volna, hogy beskatulyázzák a gyermekmentő jó tündér szerepbe

Mást is akart, másféle szerepeket. Megmutatta drámai oldalát a Szerelmi partra szállásban, játszott Hitchcock thrillerében, a Szakadt függönyben, aztán egy féltucat, nem túlságosan sikeres filmben, amelyet második férjével készítettek.

A Viktor, Viktória című filmért a nyolcvanas években megint jelölték Oscarra.

De a közönség igazából Marynek és Mariának akarta látni örökké.

Pedig a filmeken kívül is nagyon sok mindent csinált Andrews: írt egy csomó könyvet, televíziós műsorokat vezetett, játszott sorozatokban, és énekelt, énekelt, énekelt – egészen a katasztrófáig. 1997-ben cisztát találtak a hangszálain, amelyet eltávolítottak, de közben tönkretették a hangját.

Úgy emlékszik, hosszú ideig csak olyasféle hangot tudott képezni, mint mikor a krétát csikorgatjuk a táblán.

Egy énekesnő, aki elveszti a hangját

Habár óriási kártérítést kapott a klinikától, vigasztalhatatlan volt. Gyakorlatilag újra kellett tanulnia a hangképzést. Az eset mindenkit megrázott a környezetében, így mikor 2004-ben, a Neveletlen hercegnő folytatásában, először énekelt megint nyilvánosan, az egész stáb sírt állítólag a forgatáson.

A magánélete sem alakult simán. Habár (második) házassága legendás, a hadak útját megjárta ő is. Nyolc év házasság után, egy gyerekkel a karján hagyta el első férjét.

Másodszorra már ügyesebben választott. Vicces, de Blake Edwardsszal (ő rendezte például a Rózsaszín párduc, az Álom luxuskivitelben vagy a Nem látni, és megszeretni filmeket) a közös pszichoterapeutájuknál futottak össze, az egyik jött, a másik ment épp.

Amúgy már találkoztak korábban, ismerték egymást, pont Andrews korábbi nászútján futottak össze először egy társaságban.

1969-ben esküdtek, és a következő negyven évet együtt töltötték – akkor halt meg a férfi, a felesége azóta is gyászolja

Amikor Andrews-t arról kérdezik, mi a jó házasság titka, mindig azt mondja: „türelem és állhatatosság”.

És még azt is emlegeti, hogy Edwards volt az a férfi, aki életében a legtöbbször megnevettette.

Közös gyermekük nem született, de Andrews-nak volt már egy lánya Waltontól: Emma Walton Hamilton, akit láthattunk a Farkangyal című filmben, merthogy színésznő lett, de nem igazán sikeres. Blake Edwardsnak is volt az első házasságából két saját gyermeke, és aztán Andrews-zal örökbe fogadtak két vietnami, árva kislányt.

Öt gyerek a házban: most az élet másolta a fikciót, a Banks-házat. 

Az asszony, akit a világ ötven év múltán is Mary Poppinsként emleget, ma kilencunokás nagymama és háromszoros dédnagymama. Emma lányával gyermekkönyveket ad ki. Van egy nyaralója Svájcban, Gstaadban, ott szeret a legjobban időzni, ő dotálja a városka karácsonyi fényeit és a helyi teniszkupa díját.

De azért nem ment egészen nyugdíjba, talán nem is fog soha.

A Neveletlen hercegnő fenséges, kortalanul gyönyörű királynőjének szerepét mintha rá írták, róla formázták volna.

Igaz, ha jobban belegondolunk, ő többször hozta ezt, ugyanezt a karaktert a pályája során. Az erős, talpraesett, szívós, de melegszívű nőét, aki úgy irányít, hogy közben nem dominál. A nőét, aki mellett biztonságban érzi magát az ember, akinek a humora ernyő, és akinek, bár különleges képességek vannak a birtokában, nem használja őket mások ellen, csakis mások érdekében. Aki tudja, mikor kell jönni, és azt is, mikor kell menni. Aki boldogságot hoz a világba.

Julie Andrews nem kapta meg azt az anyát, akire mindig vágyott. Szerintem eljátszotta.

Kurucz Adrienn      

Forrás:

ITT
Kiemelt kép: Getty Images/Axelle/Bauer-Griffin/FilmMagic

Olvasd el DTK írását is a témában: ITT