Ebben a hűtőben még a férjem is megtalálja a tojásait – Ebben vagyunk!

„Tárgyalásokon, megbeszéléseken a nőket általában nem veszik komolyan, jómagam is számtalanszor kaptam olyan kérdést, hogy »Hol a főnököd?«, mintha én nem lennék képes egy meetingen az intézményemet képviselni” – meséli egy női régész, akinek elege lett abból, hogy ennyire nincsenek megbecsülve a szakmájában a nők.

Vegyük például az edzőtermi szelfiket. Ha egy férfi félmeztelenül flexel, az teljesen oké. Sőt, gyakorlatilag a teljesítményéről számol be, elismerésre méltó. Amikor azonban egy nő posztol egy képet magáról, amelyen nyári ruhában – ne adj’ isten, fürdőruhában – élvezi a nyaralását, akkor egyértelműen henceg. És szinte könyörög a dick picekért.

Attól még, hogy valaki izmos, tetovált, göndör hajú, állatszerető, nem lehet céltábla. Sem a rosszalló megjegyzéseké, sem a burkolt beszólásoké, hiszen nem azért néz ki valahogyan, hogy azt mások véleményezzék. Ideje belegondolnunk: az egyenlőséghez az is hozzátartozik, hogy ami számunkra kényelmetlen vagy fájó, annak a másikat sem tesszük ki.

Az eltérő testalkatú párok jelenléte a képernyőn messze nem újdonság, különböző méretű emberek gyakorlatilag az emberiség kezdete óta választják egymást partnerül – a képernyőn és a való életben is. És ebben az esetben sem az okoz visszatetszést, hogy a főszereplő párost eltérő testalkatú emberek alkotják, hanem az, hogy egy plus size nő és egy átlagos méretű, izmos férfi van együtt.

Függetlenül a nemi vagy hormonális különbségektől, a színes bőrű nők – és különösen a fekete nők – gyakran szembesülnek olyan sztereotípiákkal, amelyek férfiasnak címkézik őket. Gondoljunk csak Serena Williams vagy a kosárlabdasztár, Brittney Griner pályafutására.

A jóindulatú szexizmus, bár kedvességnek tűnhet, aláássa a nők jóllétét és függetlenségét, végső soron pedig növeli a nemek közti egyenlőtlenségeket is.