Csepella Olivér egy szép napon arra ébredt, hogy ő bizony képregényt fog rajzolni. Csepella Olivér a nyugatosokat és a zombikat hozta össze egy platformra, első pillantásra is meghökkentő módon. Csepella Olivér az új kor gyermekeként nem a szüleitől vagy a bankoktól kért pénzt a gigantikus tervre, hanem az internet népétől. Csepella Olivér az Indiegogora tette fel ragyogó ötletét 2014-ben, amit nagyon jól fogadott a nép köztük 1102 ember. Ők azok, akik alig 24 óra alatt összedobták a szükséges összeget, sőt az egy hónap alatt, amíg be lehetett szállni a buliba, 27864 dollárt (7,2 millió forint mostani árfolyamon) dobtak össze az alkotónak. Ő pedig azt ígérte, a következő évet kizárólag rajzolással tölti, hogy Ady és Kosztolányi, na meg Csáth alakját összehozza a zombikkal. 

„A következő egy évet (decembertől decemberig) a Nyugat+Zombik című 200 oldalas képregény megrajzolására szeretném fordítani. Ehhez az egy évhez van szükségem a segítségetekre. A képregény megvalósításának évét egy szupertitkos blogon fogom dokumentálni, amihez minden támogató hozzáférést kap” – írta kampányában. 

#comics #kepregeny #kosztolanyi #nyugatzombik #csepellaoliver

6 Likes, 1 Comments - Zoltán Balázs (@balagez7) on Instagram: "#comics #kepregeny #kosztolanyi #nyugatzombik #csepellaoliver"

A történetet felkapta a magyar sajtó, a Cinktől az Indexig sokat foglalkozott vele, nem csoda, ritkán ér ekkora sikert magyar finanszírozású projekt. Ebből kiderült, hogy Csepella a Kisképző harmadik osztályában találta ki, milyen jó lenne a nyugatosokról képregényt készíteni, hiszen olyan jó karakterek. Mellettük szóló érv, hogy szinte mindenki ismeri ezeket az embereket – már, ha figyelt az irodalomórán – a zombik pedig igen felkapottak mostanság. Az első rész végül a diplomamunkájához készült, és azóta kikerült a buliból Juhász Gyula, mert róla lehet tudni, hogy öngyilkos lett, így bekerült  helyette Csáth Géza.

Csapella úgy gondolta, hogy helye van a piacon ennek a képregénynek, így elkezdett tárgyalni a kiadókkal, tudva, hogy neki ehhez egy év szükséges, úgy, hogy közben nem csinál mást. A kiadóknak el is mondta, hogy annyi pénzre van szüksége, amennyit egy évnyi munkával keresne meg. Ez így korrektnek tűnik, ám hamar nyilvánvalóvá vált számára, hogy általában oldalanként, terjedelemre fizetnek, és regényként kezelték a képregényt, így az a pénz, amit neki ajánlottak maximum két hónapra volt elég. És bár megtehette volna, hogy munka mellett csinálja, vagy az anyukájától kér, végül amellett döntött, hogy közösségi finanszírozással valósítja meg a művet. Hárommillió volt minimum a cél, nyilatkozata szerint ezalatt nem érte volna meg megcsinálni, ehelyett hétmillió forintot sikerült összegyűjtenie. 

Csepella nem készült végül el 2015 karácsonyáig, de 2016 karácsonyára sem. Legutóbb október elején rakott ki egy üzenetet, ebből nagyjából ennyi derült ki: 

Az 1000 adományozó nagy része rezignáltan vár, volt, aki azt az egyszerű kérdést tette fel: „Egyetlen kérdésre szeretnék őszinte választ Olivértől, nem kell mellé semmi mea culpa: Kedves Olivér! Az indiegogo vége óta volt X szabadidőd kreatív alkotói munka végzésére. Becslésed szerint Xből hány százalékot fordítottál a Ny+Z megvalósítására, és hányat a zenekarodra? Még egyszer, nekem oké, hogy késik a képregény, mert ott vannak mellette a dalszövegek, koncertek, videoklipek, zenekar-arculat stb, mindaddig, amíg ez nyíltan van kommunikálva. Nyugat+Zombik bármi komment? :) Amúgy részemről is hajrá, biztos vagyok benne, hogy megfelelő minőségű lesz a kész képregény."

Míg egy másik azt írta: „egy darab képregényre fizettem be, asszem, évente egy-kétszer eszembe jut, hogy tényleg, volt egy ilyen is, eddig nem is szóltam egy szót se, de nyilván a kezdeti lelkesedés jócskán alábbhagyott. Ha jó lesz, jó lesz, biztos jól fogok szórakozni rajta, mint ezen a főzőcskén, ha meg nem, az is mindegy lesz. De akkor is jobb lett volna, ha nem lenne már ennyire mindegy."

A támogatók különféle csomagokra fizethettek elő, hárman 350 dollárt, azaz majdnem 100.000 forintot fizettek be, hogy Csepella berajzolja őket a képregénybe, ami – valljuk be –, elég menő dolog, már ha elkészül a képregény. De úgy tűnik, rajzolás ide vagy oda, közben összedobott egy nagylemezt, a Csaknekedkislánnyal azóta is viszonylag rendszeresen koncertezik. 

Hogy a képregény mikor készül el, arra egyelőre nincs válasz. Kerestük az alkotót, de kérdéseink zömére, például arra, mi történt az összedobott pénzzel, naponta mennyit dolgozik rajta, hol tart most, hányan kérték vissza a pénzüket az adományozók közül nem válaszolt, annyit írt mindössze: 

„Épp még nem merek mondani semmit az elkészülésről, mert azzal már többször besültem, és csak akkor merek véglegest mondani, amikor a nyomdakész fájlt dobom a nyomdász kezébe, és ő is bólogat. Ez a ki nem mondott határidő elég szűk, szóval hamar (heteken belül) kiderül, sikerül-e tartanom.” 

Mindezek ellenére biztosak vagyunk benne, hogy – ha elkészül, akkor – szerethető lesz, de azért azon érdemes lenne elgondolkodni, vajon mennyire felelősségteljes dolog megígérni valamit, aztán folyamatosan lapítani, hogy „majd lesz valami”. 

Zimre Zsuzsa

Kép: Facebook