Halj már meg! – a film, ami minden generációnak mást jelent

-

A kezdeti lelkesedéstől nehezen tudom eldönteni, hogy azon nyomban spoilerezzek el mindent... vagy csak kedvet csináljak a mozizáshoz? De ha most leírnám, hogy mi van a filmben, akkor kinek lenne kedve ezek után beülni, nem? De. Úgyhogy íme, egy rövid ízelítő, miért érdemes pont ezt a filmet megnézni.

Izgalmas – Előzetes szorozva százzal

A kiindulópont: a látszólag egyszerű kispolgár, valójában titokzatos mozdonyvezető (Cserhalmi György) hirtelen meghal. Felesége a gyásztól szenvedve ellátogat a férje szeretőjéhez, hogy összerakja, ki is volt valójában az ő házastársa. Minden találkozó a szeretővel és a hirtelen felbukkanó régi barátokkal egyre több réteget fed fel a néhai férje személyiségéből, emellett mind több párhuzamos élet története rajzolódik ki. Mindez finom iróniával fűszerezve.

A feleség szerepében Kováts Adél, a szeretőt Ónodi Eszter alakítja. Vigyázat, az előzetes becsapós! Bár látszólag azt sugallja, hogy mindez csupán egy könnyed magyar játékfilm, amiben összehaverkodik a szerető a feleséggel, és a végén minden hepiend. Aki ennek bedől, az lehet,  hogy csalódni fog. Mert a sztori sokkal-sokkal több ennél. Jó, jó, hát a cirka kétórás film összetettségét nagyon nehéz lenne belesűríteni spoilermentesen egy másfél perces előzetesbe.

Ami viszont egyáltalán nem becsapás, hogy menő magyar színészek ütős poénokat osztanak benne. Még a mellékszereplők között is olyan neveket találunk, mint Törőcsik Mari, Mucsi Zoltán, de feltűnik a filmben Csákányi Eszter is, mint kommunista párttag, és Kulka János is nagyot alakít, mint műkincskereskedő maffiafőnök.

Szórakoztató – Töröld ki a kötelező olvasmány adaptációit a fejedből!

A filmet egy orosz felmenőkkel rendelkező kedves barátnémmal néztem, akit leginkább az mosolyogtatott meg, hogy ennyi idő után is milyen közeli rokonságban áll a magyar és orosz elbeszélés narratívája – jelentsen ez bármit is.

Akárhogy is, de a mai filmek közül mindenképp kilóg, nehezen besorolható bármelyik megszokott hollywoodi vagy hazai nagyjátékfilmkategóriába – és pont emiatt szerettük ennyire. Amint közelítene egyik-másik zsánerhez, és az irónia tolakodóvá válna, rögtön el is távolodik tőle, és inkább úgy dönt, hogy csak finoman megbújik a jelenetekben. A humor és a szereposztás mellett még kifejezetten örültünk annak, hogy szakított a túlságosan is tökéletesre effektelt filmek hagyományával – ha ezt hagyománynak lehet nevezni – és végre életszagú díszletek között játszódik a történet. Az ajtók koszosak, a falak porosak, a szereplők ráncosak, minden eltérés a megszokott konvencióktól csak egyre szerethetőbbé teszi a karaktereket. 

Aktuális – „Igazság maradt nekünk, csak i nélkül”

Ha nagyon ragaszkodni kell a filmes műfajokhoz, sarkosan azt mondanám, hogy az Y (vagy talán már inkább Z) generáció vígjátéknak fogná fel, a szüleik és nagyszüleik drámának.

Ez leginkább azon múlik, hogy ki mennyire nyitott a másik nézőpontjára. Ezért azt, hogy valóban téged is egyszerre nevettet és hat meg a film, ahogy minket is, sajnos nem garantálhatom. Ahogyan azt sem, hogy nem késztet köldöknézésre. Az igazságot kereső feleség történetében a különböző generációkat ugyanaz a kérdéskör hozza össze, ami a szocializmus óta a levegőben lóg: Menni vagy maradni?

A tavaly márciusban hirtelen elhunyt filmrendező Kamondi Zoltán válaszát megtaláljátok a filmvásznon.

Szőcs Lilla

Kiemelt képünk forrása: Big Bang Media