- 

Deli Csenge

Azt hiszem, elfogultság nélkül mondom, hogy Budapest az egyik legcsodálatosabb főváros az egész földkerekségen. Hiszen annyi mindent lehet benne szeretni! Nekem mégis van egy nem titkolt kedvenc helyem: a Szabadság-híd. Olyan szép zöld, és az ember mindig talál rajta valami újat. Sőt még a neve is milyen találó. Az meg, hogy villamossínek futnak rajta keresztül, külön plusz pont. A régi, sárga villamosok valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva a szerelmeim. Rajongásom egyszer odáig fajult, hogy amikor a fizikakönyvünk elején megláttam ezt a tökéletes párosítást (Szabadság-híd + hófödte villamos), kijelentettem, hogy ez a valaha készült legzseniálisabb tankönyv. Kár, hogy a borítója alapján ítéltem meg...

Pásztory Dóri

Az Anker-ház a kedvencem, mert mindig az Erzsébet téren loptam a napot, miközben az egyetemen kellett volna lennem, bölcsészekhez méltó módon bámultam ki a fejemből, és elmélkedtem a világ nagy dolgain, például azon, hogy itt van a város közepén ez a csodálatos épület teljesen lepusztulva, és én mennyire sajnálom szegényt, mert látszik rajta, hogy ő ragyogni szeretne. Örökbe fogadtam a lelkembe. Ha egyszer sok pénzem lesz, megmentem és felújítom.

Both Gabi

A Vár aljában a Pala utca a (z egyik) kedvencem. Ezen a képen is látszik, hogy miért: minden benne van, ami számomra Budapestet jelenti. A szépen felújított ház a pusztuló épület mellett... meg az utca közepére beerőszakolt kockaház. Szeretem ezt a girbe-gurba lépcsőt is, mert olyan szabálytalan. A Pala utcában lakik ifjúkorom nagy ideálja, Mosonyi Aliz is, akit rengetegszer meglátogattam 18 és 25 éves korom között. Sokszor voltam boldog ott!

Kárpáti Judit

A Labanc utca párhuzamos a Budakeszi úttal, ahol akkor laktunk, amikor Milán született. Nagyon nehéz időket éltünk, alig volt pénzem, az apukám beteg volt, és egy újszülött mellett próbáltam fenntartani a vállalkozásomat. Ezzel együtt olyan boldogságra emlékszem, ahogyan toltam a Labanc utcán lefelé a Budagyöngyéig a babakocsit, ami nehezen hasonlítható bármi máshoz. Megnyugtató volt az a csendes utca, alig jártak benne autók, két oldalán szép házakkal, rengeteg fával. Toltam ott Milut a kocsiban, és elhittem, hogy én is egy nyugodt, ráérős kismama vagyok, minden jól alakul, és egyszer olyan anyuka leszek, aki pont ide való, ebbe az utcába.

Horvát Sára

Sok kedvencem van a Pozsonyi úttól a Lázár utcáig, ahol a Bazilika felé nézve olyan, mintha Rómában lenne az ember. A legkedvesebb a leglátványosabb is: a Napraforgó utca a szebbnél szebb Bauhaus-házaival, amelyek még akkor is gyönyörűek, ha a közel egy évszázad minden nyoma meglátszik rajtuk. Különleges kis utca ez, egy jobb sorsra érdemes Budapest emlékével.

Szabó Dominika

Szegedi vagyok. A Tisza ártéri erdejében nőttem föl. Szó szerint. Húsz éve élek Budapesten, már lassan hosszabb ideje itt, mint Szegeden. A nagyvárosi forgatagot megszerettem, lételememmé vált. Budapest jelenti számomra többek között az önállóságot, a felnőttkort, az anyaságot, ám egy fabatkát sem érne az egész a Duna nélkül. Imádom a hidakat, hogy a reggeli villamosozáskor a vízfelszínen siklik az álmos tekintet. A víz tükör és eszköz, állandó és mégis szaladó titokzatosság. A Duna a városban nekem légvételt, a Hajógyári szigettől északra (ahol ez a kép is készült) pedig a Tisza kaján integetését hozza. Elengedhetetlen apró bizonyosság.

Kalapos Éva Veronika

Ezer van, de az abszolút kedvencem a Vörösmarty tér. Csak két dolgot mondok: könyvhét és karácsonyi vásár. Amióta az első könyvem megjelent, az otthonom az a hely. Minden évben olyan, mintha a ritkán látott családtagjaimmal találkoznék, és hát könyvek, könyvek, amerre a szem ellát. A karácsonyi vásárt pedig gondolom, nem kell magyaráznom, forralt bor, árnyékszínház, és középen az irdatlan nagy karácsonyfa... Nekem már évek óta így kezdődik el az ünnep.

Prónay-Zakar Gina

A Szabadság-híd! A világ egyik legszebb hídja, mindegy milyen irányból közelítem meg, honnan nézem, mindig odavagyok érte, ráadásul Szabadságnak (Libertad) hívják. Muszáj volt megmutatnom az én legeslegjobb barátomnak, az andalúz Juliónak is, amikor meglátogatott Budapesten. Így esett, hogy bár vagy húsz éve terveztem, hogy egyszer majd felmászom a Szabadság hídra, először és utoljára akkor tettem meg, amikor igazi őrült spanyol turistaként éltem pár napot a saját lakóvárosomban.

Gyurkó Szilvi

Imádom az egész várost! Minden itt történt velem, aminek valaha értelme volt. A régi nyílt-titkos szerelmem az Erzsébet-híd. Az új, elveszős, elbújós, lézengős meg a Ludwig Múzeum.

Csiszér Goti

Imádom a Nádor utca/Arany János utca környékét, mert hosszú évekig dolgoztam ott. Szeretem Pasarétet a régi villákkal, és a Torockó utca is gyönyörű, főleg ősszel. De nap mint nap elbűvöl az a látvány amit a rakpart nyújt.

DTK

Kismillió kedvenc budapesti helyszínem van. Ha mindenképpen ki kell választanom egyet, akkor legyen a zöld lángosos bódé a hűvösvölgyi végállomásnál. Ó, azok a pergő, zöld, mattzománc festéken meghasaló őszi napsugarak, azok a burjánzó rozsdavirágok az oszlopon, a kút kékje, a graffiti kanárisárgája, a Coca-Cola-tábla retróra kopott vöröse... na és a nyári melegben a környéken terjengő tocsogós olaj szaga! Hát nem szépséges, romantikus vagy festői? Viccen kívül, én tényleg nagyon bírom, hogy ennek a városnak – globalizáció ide, világvárosiasodás oda – vannak még ilyen sarkai, ahol megállt az idő, és ahol a modern népek apraja-nagyja ugyanazt a lángost tudja enni, mint a nagyszülei. Jó eséllyel ugyanattól a lángossütő mestertől...

Fiala Borcsa

Rengeteg hely, utcasarok, tér, háztető, dombtető, épület, lépcsőház, erkély van a kedvenceim között. De amiért minden reggel hálát rebegek az égnek, az, hogy olyan közel élek a Margit-szigethez. Igazi áldás az a reggeli szépség-löket, legyen tél, tavasz, nyár vagy ősz. Margit, és az őt körülölelő Duna mindenhogy és mindenkor szép.

Szentesi Éva

Az én kedvenc helyem Budapesten... az ágyam. Na, de nem azért, amire most ti gondoltok, kis pajzán dögök! Hanem, mert itt tartom a reggeli szertartásaimat, amibe beletartozik a napi első étkezés a finom, puritán, hosszú kávéval egybekötve. Itt mélázom el az aznapi, meglehetősen bokros teendőimen, majd lazán felpaprikázom magam a híreken. Este ide térek haza nyugovóra. Ha jobban belegondolok, nem is lenne szükségem nagy lakásra, csak egy szexi budoárra, benne egy csipkés ággyal, meg egy nagy ablakos konyhára (és egy fürdőre persze).