-

1. Az a bizonyos színházi köhögés

Tudom, lerágott csont, de emberek, komolyan: magyarázza el nekem valaki, miért jó szétköhögni egy előadást? Ahányszor csak színházba megyek, mindig van legalább öt alkalom, amikor egy kedves nézőtársam a darab valamely stratégiai pontján úgy érzi, most jött el a pillanat, hogy elhasználja a heti köhögésadagját. A nagyszerű Fischer Iván tündéri videót is készített a témáról, és bár ott komolyzenei koncertekről van szó, pontosan ugyanez a helyzet a színházban is: a lehető legritkábban köhög valaki azért, mert tényleg beteg. Legtöbbször zavarban van, unatkozik vagy egyszerűen csak hall másokat köhögni, és ettől ő is ingert érez. Javaslatom: mindig legyen nálad köhögés elleni cukorka (mondjuk, a Katona zseniális ötletéből született Ascher-féle. Mert tényleg nincs annál zavaróbb a művészek és a közönség számára, amikor egy néző Hamlet álommonológja alatt köpi ki a tüdejét.

2. A zacskószörnyek támadása

Megvannak azok a nénik – jó, ne diszkrimináljunk, néha bácsik is –, akik valamiért még mindig a helyi kultúrház vándortársulatának az előadásán érzik magukat, és különböző zörgős zacskókkal ülnek be a nézőtérre? Ki ne hallott volna már cukorkás papírt zörögni, mialatt a színpadon Júlia épp Rómeóját siratta? A legszebb, hogy ha kedvesen jelezni próbálod: talán nem itt kellene abszolválniuk az esti nasizást, felháborodva közlik, hogy ők is fizettek a jegyért, úgyhogy azt csinálnak, amit akarnak, majd fejbe dobnak egy cukorkával. Oké, ilyen még nem történt, de történhet, ha kinyitom a szám, szóval szeretném kérvényezni, hogy helyezzenek el cukorkázást tiltó táblákat a nézőtereken. Le a zacskószörnyekkel!

3. „Kérem, kapcsolják ki mobiltelefonjaikat!”

Akár Györgyi Anna mézes-dallamos, akár László Zsolt karcos-férfias hangján hangzik el a gyöngéd figyelmeztetés: legyünk szívesek kikapcsolni a mobilunkat, vannak, akik így is eleresztik a fülük mellett. Be kell vallanom, egyetlen alkalommal az én telóm is megszólalt a Vígszínház remek Istenítélet előadása közben, de meg tudom magyarázni: új volt a készülék, még nem szoktam meg a kezelését, és nem tudtam rendesen lenémítani. Annyira égett a pofám, mialatt kirontottam a folyosóra, hogy elhallgattassam a nyomorult telefont, hogy azóta inkább hatszor ellenőrzöm, tuti ott van-e a kijelzőn a holdacska-ikon. Talán ennél a személyes sztorinál többet nem is kell mondanom, inkább csak kérlek: ha mobilozni akarsz, ülj be egy gyorsétterembe, ha viszont színházi élményre vágysz… lásd fent!

4. Nem a ruha teszi

Ha jártál már bemutató előadáson, ismered azt a semmihez sem hasonlítható érzést, amikor felveszel egy csinos koktélruhát/inget és nyakkendőt, és elvegyülsz a hasonlóan jól öltözött nézőtársak között. A bemutatók estéje nem csupán a művészek számára nagy dolog, a pillanat ünnepélyességét a nézők is érzik, és a megjelenésükkel adóznak neki. Igen ám, de ahogy mindenütt, a színház nézőterén is igaz a mondás: nem (csak) a ruha teszi az embert. Gondolok itt arra, hogy ha nyakig tüllben hangosan fecserészel a melletted ülővel, nem vagy jó néző. Ha klakkban-frakkban fél óráig, trombitálva fújod az orrod az előadás közben, nem vagy jó néző. Ha viszont nem volt időd átöltözni, ezért farmerban jössz el, de három órán át lélegzet-visszafojtva meredsz a színpadra, jó néző vagy. A színház nem kifutó, és talán a szomszéd Jolika megjegyzi majd, milyen elegáns voltál, de a lényeg talán mégsem ez. Remélem.

5. A látás gyönyöre

Páholyokban vagy bonyolult elrendezésű nézőtereken szokott előfordulni, hogy az embernek az előadás előtt az illúziója támad, nem fogja látni a színpadot, mert előtte van egy mellvéd, esetleg egy langaléta nézőtárs. Ilyenkor a jámbor delikvens nyújtogatni kezdi a nyakát, kihúzza magát, előre hajol, hiszen kapni szeretne valamit a pénzéért – amivel csak azt éri el, hogy a mögötte ülő sem lát semmit, ezért szintén nyújtózkodni kezd, és így tovább. Mindenki nyugodjon le a… szóval nyugalom: a színház nézőtere (kevés kivétellel) úgy van megtervezve, hogy legalább a színpad nagy részét lásd. Ez persze attól is függ, mennyire olcsó/drága helyen ülsz, de ha nagyon olcsó az a hely, sajnos a pipiskedés sem fog segíteni. Jobb, ha inkább szépen hátradőlsz a székedben, élvezed, ami eljut hozzád az előadásból, és akkor talán nem átkozzák el minden felmenődet a mögötted ülők az első felvonás végére. Nézni és nézni hagyni – jól látni csak így lehet.

Kalapos Éva Veronika

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Lolostock