–

Balatoni kertmoziban láttam a Csillagok háborúját, a Rambót, A Terminátort, a Tamás bátyja kunyhóját. Vittük a felszerelést: szúnyogriasztó, és párna a kényelmetlen műanyag székre. A takarószagú kockás plédet tartalmazta a jegyár. A film végén vissza kellett adni. A vonat volt a bónusz. Egyszer biztosan elment a film közben. Dudált, zakatolt, robogott. Pár mondat kimaradt a történetből.

Azután meg a kertmozi az én életemből. A Balaton azért szerencsére nem... Huszonegynéhány múlva, amikor már a gyerekem is akkorára nőtt, hogy élvezte a mozizást, őt is megfertőzte a kertmozi vírusa. Éveken át Balatonakali törzslátogatói közé tartoztunk, esténként meg A Vasembert és A bosszúállókat néztünk a helyi kertmoziban.

Tavaly a csopaki kertmozit fedeztük fel. A település közepén áll egy dombon. A széksor a régi,  takarószagúkockás pléd van, pattogatott kukorica is, és persze szúnyog is, de hiányzott a vonat. Az ember ragaszkodik a rögzült szokásaihoz.

Gyerekkorom balatoni színhelye Kiliántelep volt. Azóta már nevet váltott: Fövenyes. Idén a gyerekekkel úgy döntöttünk, hogy megnézzük e történelmi helyszínt. A kertmozi ugyanott van, ahol több mint harminc éve. De ki is van táblázva, könnyen megtalálható. A vasúti töltés mellett, bokrokkal jó magasan körbenövesztve. A színes műanyag székek jól mutatnak a zöld környezeteben.

Rengeteg leander, a sorok elején napraforgó, benne a sorjelzőként világító mécses. Hátul a mozi épületén paradicsom felfuttatva. A vasút felől a bokrok felett óriási poszterek az idei nyár filmjeiről.

Egy fiatal pár fogad bennünket. Nagyon kedvesek. Üdítő, pattogatott kukorica, szúnyogriasztó van. És persze a lényeg: a takarószagú kockás pléd is. Sorba kell állni, annyian jönnek, lassan megtelik a mozi. A vászon szuper, a hang meg 5.1, a jegy pedig csak egy ezres. Körülnézek. Vannak napozóágyak is. A szerencsés korán érkezők fekve is nézhetik a filmet. Meg van gyerekpáholy is. Ki van rá írva, hogy ez a gyerekpáholy.

A gyerekpáholy. Hintázhatsz is mozizás közben.

A gyerekek egy mászókáról vagy egy fellógatott traktorgumiból is élvezhetik az estét. A szemetet szelektíven gyűjtik. Ahol a mozigép áll, ott van a mosdó is.

Amíg várok a soromra, észreveszem, hogy az épület melletti asztal olyan, mintha valakinek az ebédlője és a konyhája lenne. A vécében pedig azt, hogy ez valakinek a fürdőszobája is. És leesik. Ezek itt laknak!

Mennyire klassz lehet ilyen szabadon élni, minden este filmet nézni a barátokkal és a mozilátogatókkal, és olyan munkát végezni, amit szemmel láthatóan és érezhetően élveznek is!

Amint hazaérek, rákeresek a neten. Tavalyi újságcikk a fiatal párról. Igen, jól láttam, itt élnek a kisgyerekükkel. Az épületben a mozigép mellett alszanak. A gyerekemnek, annyi jött le, hogy nagyon jó a hely hangulata. Persze a film is jó volt. Másnap és harmadnap is a fövenyesi kertmozi az esti program. Úgy tűnik, másoknak is, mert mindhárom este csak pár szék maradt üresen. Én élvezem a nosztalgiát is. Harmincvalahány év elmúltával is kézzelfogható, hiszen a helyszín ugyanaz, szúnyog van, pléd van, és a vonatot is addig vártam, míg meg nem érkezett. A gyerekeknek tetszik a film és a helyszín is. Mindhárom a Balaton partján szeretne majd egy ilyen munkát. Ilyet, ahol mezítláb lehet a fűben rohangálni a mozigép és belépőjegy árusítása között, ahol gyakorlatilag együtt lehet élni a nézőkkel, ahol a nézők a filmekhez annyi kedvességet és jó hangulatot kapnak, hogy amint lehet, visszatérnek...

A fiam hazafelé a kocsiban megkérdezte: Vajon ők is  annyira boldogok itt, mint mi?

Törőcsik Edit

A képek az írásban szereplő helyszínen készültek, fotó: Törőcsik Edit