Rigó Béla költő, író („Nálatok laknak-e állatok?" ezt a verset biztosan mindenki ismeri tőle!), aki sokáig Janikovszky Éva közvetlen munkatársa volt, nem idézetet választott, hanem ezt írta róla:

„A Janikovszky-Réber könyvek világsikerének egyik titka, hogy a szófukar író rátalált a vonalfukar grafikusra. Amit ők összespóroltak, azt pazarolták ránk."

Réber László illusztrációja

Milyen pontos meglátás! Elöljáróban. És akkor most jöjjenek az idézetek!

1. Janikovszky János, Janikovszky Éva fia, a Móra Ferenc Ifjúsági Könyviadó Zrt. vezérigazgatója. Ez a kedvenc idézete az édesanyjától:

janos

„Hiába kérdezte tőlem apa, hogy milyen ember lesz belőlem, mert én sem

tudom, pedig már sokszor gondolkodtam rajta. Lehet, hogy még növök öt centit, de hármat biztosan, és egy vagy két számmal nagyobb cipőt hordok, és remélem, megerősödnek a karizmaim, és szélesebb lesz a vállam, és szakállam is fog nőni. De azért kicsit hasonlítok majd az apura, és egy kicsit hasonlítok majd az anyura, és ha majd ők öregek lesznek, és ott ülnek a parkban a padon, akkor újra mutogatni fogják mindenkinek a fényképemet, hogy ez pedig a nagyfiunk, biztosan látta már a tévében és olvasta az újságban, mert..." (Kire ütött ez a gyerek?)

Kovács Zsanett, a Janikovszky-életmű gondozója a könyvheti forgatagban

2. Kovács Zsanett, a Móra Kiadó Janikovszky Éva életművének gondozásával foglalkozó munkatársa. Ez az ő kedvenc idézete:

„Jó a felnőtteknek, mert ők mindig mindenre tudnak felelni, és sok olyan szép szót ismernek, ami nekem sose jut eszembe.

Amire én csak azt mondom, hogy IGEN, arra ők azt mondják, hogy

Magától értetődik! A legnagyobb örömmel! De még mennyire!

Amire én csak azt mondom, hogy NEM arra ők azt mondják, hogy

Semmiképpen! Nem áll módomban. Még csak az hiányzik!

Amire én csak azt mondom, hogy JÓL, arra ők azt mondják, hogy

Pompásan! Jobban nem is lehetne! Ne is kérdezd….

Amire én egyáltalán semmit nem mondok, arról ők órákig tudnak egymással beszélni." (Felelj szépen, ha kérdeznek!)

Janikovszky János, Laura és Manó

3. Janikovszky Laura, az egyik unoka idézete:

„A Pacsitacsi az én kutyám meg a Borié, de olyan hosszú, hogy két testvérnek azért elég volna. Mégis, ha le akarom vinni az egészet a parkba, akkor a Bori mindjárt árulkodik, hogy már megint kínzom szegényt." (Velem mindig történik valami)

4. Janikovszky Manó, a másik unoka idézete:

„Ha én felnőtt volnék és megnősülnék, olyan lakásban laknék, ahol labdázhatok a szobában, tölgyfát nevelhetek cserépben, aranyhalat tarthatok a fürdőkádban, és soha semmit sem kell kidobni, mert mindennek akad hely, amit hazahozok, akár lehullott vadgesztenye, akár rozsdás vasszög, akár

összecsomózott spárga, akár eldobott villamosjegy, akár beteg sündisznócska." (Ha én felnőtt volnék)

Balassa Anna egész életében könyvet tartott a kezében. És még most is...

5. Balassa Anna, a Móra kiadó legendás szerkesztője, Janikovszky Éva közvetlen munkatársa volt, ő ezt az idézetet választotta:

„Lehet, hogy igaza van a fiamnak, egyszer életében minden ember kiérdemel egy tapsot. Van, aki utoljára ötéves korában bizonyul erre érdemesnek, amikor önként odaadja vadonatúj bringáját egy arra áhítozó bőgőmasinának, van, aki élete alkonyán, amikor magához veszi unokáját családostul. Aztán vagy bejön a taps, vagy nem.” (Ráadás: Mitől kerek a világ?)

6. Tollár Mónika, kulturális szakember, aki Janikovszky Éva műveiből kitalálta és megvalósította a „képzeletszínházat".

Íme, a számomra legfontosabb Janikovszky-idézet:

„Énszerintem az élet elég tűrhető, és nem kell vele az embert folyton ijesztgetni, én elég jól érzem magam az életben, ha nem is látszik rajtam." (Kire ütött ez a gyerek?)

Tollár Mónika és kisfia, Benedek. A képet Göblyös Péter (Vizslafotózás.hu) készítette

És a végére nagy nehézségek árán a WMN néhány tagja is választott három (na, jó, négy) Janikovszky-idézetet:

7. Szentesi Éva

„Minden gyerek tudja, még a legkisebb is, hogy rossznak lenni sokkal mulatságosabb, mint jónak lenni.” (Ha én felnőtt volnék)

8. D. Tóth Kriszta

„Apukám sokszor mondja nekem, hogy vigyázz, mert kihozol a sodromból. De mindig későn szól, mert olyankor már kint van." (Kire ütött ez a gyerek?)

9 +1

Both Gabi és Fiala Borcsa

(Abban maradtunk, hogy csupán kilenc idézetet mutatunk nektek, de mivel ketten vagyunk, ezért nem tudtunk megegyezni, szóval ez itt a 9+1)

„Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni.” (Már óvodás vagyok – Borcsa)

„Amikor apukám azt mondja, hogy gyere csak ide, kisfiam, beszélni akarok veled, akkor már biztos, hogy baj van. Mert ha nincs baj, akkor nem mondja, hogy beszélni akar velem, hanem mindjárt beszél.”  (Velem mindig történik valami – Gabianyu)