–

Magammal kezdem, mert sokszorosan és mélyen érintett vagyok a gyerekkönyvekkel kapcsolatban. Bátran kijelenthetem, hogy a gyerekkori olvasmányaim nélkül ma egész más lennék, mint aki vagyok. Nekem konkrétan életmentő volt, hogy elmerülhettem más világokban, mint abban, ami körülvett. Az olvasmányaimnak köszönhetően el tudtam képzelni, hogy másként is lehet élni. És most úgy élek, ahogy akkoriban elképzeltem. Rengeteg könyv megnyugtató társaságában.

Az én kedvencem

Oly sokakkal együtt nekem is A csudálatos Mary volt az első igazán meghatározó olvasmányom. Másodikos koromban kaptam évzárón ajándékba az iskolában „az olvasás tantárgyból elért kitűnő eredményért”.

Még aznap elolvastam, és hétfőn nyitáskor ott toporogtam a könyvtár előtt, hogy „van-e még ehhez hasonló könyv?”. Szerencsére volt. Azóta is ez az origóm, ha gyerekkönyvek kerülnek szóba. Nálam bizony elég sűrűn szóba kerülnek, mert a WMN mellett a másik hivatásom épp a gyerekkönyvekhez kötődik.

Nem csupán arra voltam kíváncsi, hogy milyen könyvek varázsolták el gyerekként a kollégáimat, de a mostani kínálatból is ajánlok számukra valamilyen hasonló zsánerű kötetet; kíváncsi vagyok, mennyire találom el az ízlésüket.

Rengeteget elárul rólunk ugyanis, hogy mit olvasunk.

Az egykori nyolc-kilenc éves Both Gabinak a mostani kínálatból, a Mary Poppinsból kiindulva, a Magyar mesék lázadó lányoknak – 25 nő történetét ajánlanám, mert Mary többek között azt mutatta meg nekem, hogy lehet másmilyennek lenni, lehet hinni a varázslatban, sőt akár varázsolni is, és úgy is elérhetjük a célunkat, ha eltérünk a megszokott normáktól. A magyar lázadó lányok is mind kivételesek és különlegesek. ITT írtam is róluk korábban. 

Rengeteget kaptam ettől a könyvtől, és a lányaim is éppúgy „befalták”, mint annak idején én Mary Poppins csodálatos történeteit. Jó minta lebeg előttük ennek a könyvnek is köszönhetően, ez már biztos.

Értek azért bőven meglepetések a kollégáim válaszaiban

Például a legfiatalabb szerkesztőségi tagunk, Pichler Zsófi ezt mondta:

„Nekem kisiskolásként nagy kedvencem volt a Durrbele Dorka könyvsorozat. Egy nagyon aktív kislányról szól, aki mindig valami nagy tervet szőtt, és állandóan történt vele valami (hol meg akarta menteni a bolygót, amiben rengeteg környezetvédelmi téma volt becsomagolva a gyerekeknek is érthető módon, hol egészen hétköznapi gondok történtek vele). Mélyen azonosultam a főszereplővel, én is hasonlóan izgága gyerek voltam, állandóan csináltam valamit, és világraszóló terveim voltak. A sorozatot legalább háromszor végigolvastam, azóta pedig az tesóm és az unokatesóm is megörökölte. 

A teljes Pöttyös Panni-sorozatot legalább négyszer végigpörgettem már. Egész kicsiként a szüleim olvastak belőle rengeteget, és amint megbarátkoztam a betűkkel, az egyik első könyvem volt, amit önállóan olvastam el.

Imádtam a rajzokat, a történeteket és a karaktereket is, és amikor egy nagytakarításnál újra előkerültek, hiába voltam kamasz, újra nekiálltam. Akkor is jólesett a lelkemnek, és a szüleimmel is sokat beszélgettünk róla. Sok kiskori mesekönyvet és játékot ajándékoztunk tovább azóta, hogy a család és a barátok is élvezhessék, ettől a sorozattól viszont nem tudtunk megválni. Ha lesznek egyszer gyerekeim, szeretnék nekik is mesélni belőle.”

Mit ajánlanék Zsófinak, ha most lenne kislány?

A Durrbele Dorkát abszolút megértem Zsófi részéről, aki igencsak aktív, olvassátok el például EZT a cikkét. A Pöttyös Pannin viszont tényleg meglepődtem, igazán megható, hogy a mai TikTok-generáció tagjai is viszik magukkal ezt a nosztalgikus érzést, úgy tűnik, Szepes Mária írása örök!

A mostani kínálatból a kis Zsófi világmegváltó terveire rímelve a Gréta vagyok – Egy új zöldnemzedék kiáltványa című kötetet ajánlom sok szeretettel! 

Kégl Ági

„A Tesz-vesz város volt a nagy kedvencem, órákig belefeledkeztem az aprólékos rajzokba, és sokat nevettem Richard Scarry vizuális humorán, de a szövegek is szórakoztattak.”

Mit ajánlanék Áginak, ha most lenne kislány?

A kis Ági minden bizonnyal végtelenül élvezte volna Dóka Péter hipervicces könyvsorozatát: Szupermalac és Űrpatkány kalandjaiból rajzfilmsorozat is készült egyébként.

Kurucz Adrienn

„Végtelenítve kellett felolvasni nekem Benedek Elektől A csudafa című meseregényt. Legalább hatvan oldal, egymást váltották nálunk a rokonok az olvasásban, mert nem tudtam lekattanni róla. Bűbájos, a főszereplő ugyanannyira valóságos lény volt számomra, mint bárki a családból. Az egyik legszebb szerelmi történet nekem azóta is.”

Mit ajánlanék Adrinak, ha most lenne kislány?

Annyira látom a kis Adrit magam előtt, ahogy elbűvölten beszélget magában Bűbájossal…

Épp ezért ajánlom a csudára váró kislánynak Timothée de Fombelle Ábrándok könyvtára című könyvét. A legábrándosabb történet, amit valaha olvastam, és Adri a legábrándosabb ember, akivel valaha találkoztam.

Dián Dóri

Dórinak is megvolt persze a Durrbele Dorka-sorozat. A családja e miatt a könyv miatt hívja őt azóta is Dorkának.

„Amikor ovis voltam, apa olvasta nekem mindig a Brumi-könyveket meg a Kököjszi és Bobojszát, azokat is nagyon szerettem.”

Ez még egy remek példa arra, hogy a szülők generációjának kedvencei milyen mélyen megérintik a gyerekeket.

Mit ajánlanék Dórinak, ha most lenne kislány?

Az a helyzet, hogy Dóri igen keveset változott kislánykora óta. Azóta is eléggé „Durrbele”. Azt hiszem, remekül szórakozott volna Lufi kalandjain, az egész sorozatot nagyon szeretem Balázs Ágnestől, de nekem EZ a kedvencem.

Krajnyik Cintia

„Pöttyös kiadásban olvastam körülbelül hét-nyolc évesen Johanna Spyri Heidi című könyvét. Nem emlékszem már pontosan, miről szólt, csak valami olyasmi rémlik, hogy egy árva kislány felköltözik a nagypapájához a svájci Alpokba. Érdekes, hogy akkor még el sem tudtam képzelni, milyen nehéz lehet szülők nélkül felnőni, aztán néhány évre rá megtapasztaltam. Nem tudnám pontosan felidézni a cselekményt, csak az érzést, hogy teljesen magával ragadott a történet. Magam előtt láttam a tájakat, szoros kapcsolódást éreztem a főhős és magam között, és alig bírtam letenni a könyvet, esténként az ágyamban olvastam. Meghatározó élmény volt, mert korán megszerettette velem ez a könyv az olvasást, és ezért végtelenül hálás vagyok.”

Mit ajánlanék Cintinek, ha most lenne kislány?

Heidi története valóban szívhez szóló, épp ezért szólította volna meg Cintit kislányként is Tóth Krisztina mágikusan szép mesekönyve: A lány, aki nem beszélt.

Szabó Anna Eszter

„A legeslegelső hosszabb regény Janikovszky Éva Aranyesője volt. Egymás után többször is elolvastam, pedig kilencévesen alig fogtam fel valamit a történetből. Nem mondott számomra semmit az előző rendszer világa, azt sem tudtam, hol van Csillaghegy, és fényévekre voltam az életkezdési válságtól, mégis valamiért magába szippantott a hangulata, és nem bírtam letenni. Emlékszem a csíkos kötet illatára, a lapok tapintására. Az Aranyesővel igazi lavina indult el, fel kellett vásárolnunk az antikváriumok teljes csíkos-pöttyös felhozatalát.”

Mit ajánlanék Annának, ha most lenne kislány?

Nagyon szeretem azt a minden konvenciótól mentes világot, amit Anna képvisel, például azt is, hogy kétgyerekes anyaként a haja vége kékre van festve. Ezért jutott eszembe Dóka Péter roppant erős és elég borús története, A kék hajú lány. Ez is egyfajta identitástörténet, mint az Aranyeső. És ugyanúgy a nagyobb korosztálynak szól, nem kilencéves lányoknak. De szerintem Annát ez történet is megfogta volna kisiskolásként.

Pásztory Dóri

„Hát, hozzám a mainstream jutott el a falura, úgyhogy nekem az első olyan olvasmányélmény, amikor megéltem azt, hogy beszippant egy könyv, és csak megyek vele, az A két Lotti volt. Természetesen meg voltam győződve róla, hogy van valahol egy ikertestvérem, és alig vártam, hogy elküldjenek valami nyári táborba, ahol megtalálhatom.”

Mit ajánlanék Dórinak, ha most lenne kislány?

Amikor Dóri volt kislány, akkoriban még nem léteztek úgynevezett érzékenyítő könyvek. Ma már szerencsére igen. Bár Dóri igazán szerencsés volt, mert a végtaghiányát egészséges öntudattal élte meg, de bizonyára ráerősített volna erre Kiss Judit Ágnes szép és érzékeny története, A csodabogár, aminek megjelenését épp A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány szorgalmazta. Meseként is bőven megállja a helyét.

Milanovich Domi

„Az én gyerekkorom egyik legmeghatározóbb könyve a Füstöcske, a kis sárkány című mese volt. A történet kábé mindent megtestesített, amitől rettegtem. Füstöcskének szülinapja van, az anyukája nagyon aranyos, süt-főz, készülődik a zsúrra, érte dolgozik, Füstöcske meg nem meri bevallani a szüleinek, hogy neki nincsenek barátai. A többi kis erdőlakó fél tőle, mert, ugye, füst jön az orrából, meg némi tűzokádás is elő-előfordul. Szóval Füstöcske világgá megy, de a folyónál hallja, hogy valaki segítségért kiált… A végén persze minden jóra fordul. Vegyes érzéseim voltak akkor ezzel az egésszel, egyszerre gyűlöltem a mesét, de azért akartam is hallani. Felnőttként meg messze erre emlékszem a legjobban. Amúgy az egyik első általam olvasott könyv A két Lotti volt, amit szó szerint nem tudtam letenni (vittem vacsihoz, vécére, fogmosáshoz, mindenhova).”

Mit ajánlanék Dominak, ha most lenne kislány?

Annyira szép ez a történet, amit Domi írt, épp ezért neki elsőként nem mesét ajánlok, hanem egy kiskamaszoknak szánt filozófiai könyvet: A jó és a rossz, az vajon mi? Valóban fontos, hogy a gyerekek feltehessék a jóval és a rosszal kapcsolatos kérdéseiket, ez a könyv pedig igazán segíthet nekik ebben.

Még egy igazán különleges, és sajnos kicsit elfeledett könyvet is ajánlanék Dominak: Erdős Virág Pimpáré és Vakvarjúcska című verses drámáját, amiről direkt nem írok semmit, keressetek rá!

És végül mit ajánlok nektek, szülőknek?

Azt, hogy ne feledjétek, a közös élmények elvehetetlenek! Ebből az összeállításból is kiderült, mennyire meghatározzák az egykori gyerekek élethez való viszonyulását a legkorábbi olvasmányok.

És még valami: nagyon-nagyon kíváncsian várjuk a ti kedvenc gyerekkori olvasmányaitok címét is!

Both Gabi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Kerkez