Für Anikó

Úgy gondolom, amíg emberek lesznek a világon, színház is lesz. Ezért született, ezért élő ma is, mert az emberi mulandóság legnagyobb erejével, a megtörtént pillanattal él. Mindannyian, a nézők és az alkotók is, mulandók vagyunk, „egyszer használatos” élettel. Csak azt vihetjük magunkkal, ami megtörtént velünk, semmi mást. A színházban mindenki ezekért a pillanatokért dolgozik, ezeknek összehasonlíthatatlan ereje van. A görögök katarzisnak, vagyis „megtisztulásnak” nevezték, ma inkább úgy mondanánk: aha-élmény, ráismerés önmagunkra, ami megérinti a szívünket, a lelkünket, az eszünket. Minden előadás más, a színház nem konzerv, és éppen ezért egyedi, az „ott és akkor” ereje miatt, ami állandóan az újdonság örömével hat.

Für Anikó Polgár Csabával az Örkény Színházban, a Mesél a bécsi erdő előadásán Valéria szerepében. Rendező: Bagossy László. Fotó: Gordon Eszter

Csonka András

Csonka András fotóját Sárosi Zoltán készítette

Rátonyi Róbert énekelte régen egy sanzonban: Nekem élet a színház! Szeretném hinni, hogy az idő nem mosta el a cím jelentését, tartalmát, fontosságát. Az életünk térképe, a viszonyaink, kapcsolataink hőmérője, barométere ma is a színház kell hogy legyen. Bár azt is gondolom, a fény, amiben ragyog, nem vakít úgy mint 20-30 évvel ezelőtt, és ügyesebben kell mazsoláznunk a színlapokat, hogy rábukkanjunk a nagy értékekre de azért mégis él, lélegzik a színház. Az életem.

Kovács Patrícia

Kovács Patrícia fotóját Trokán Nóra készítette

A színház feladata minden korban, hogy kérdéseket tegyen fel, hogy elgondolkodtasson, hogy rámutasson, hogy elvarázsoljon, és elrepítsen egy olyan világba, ahol könnyűek lehetünk és szerelmesek.

Szabó Kimmel Tamás

Szabó Kimmel Tamás fotóját Znamenák István készítette

Olyan, mint egy bunker. Ahová el tudsz bújni, ha már tele van a lelked azzal a sok igénytelen, koszos, értéktelen katyvasszal, ami úton-útfélen rád zúdul a bulvárból, a tévékből vagy a mindennapok történéseiből. Egy kulturális atombunker… Mert bizony olyan erővel jön és rombol szét mindent a középszer manapság, mint egy atombomba. A színháznak feladata, hogy megvédjen, többet adjon ennél, felemeljen, elgondolkoztasson, eléd rakja a tükröt.

Máté Gábor

Máté Gábor fotóját Nánási Pál készítette

A színház ma nem arról szól, amiről feltétlenül szólnia kellene, hanem alkotója válogatja, hogy mit tart fontosnak. Hogy megfelel-e a kizárólagos szórakoztatásra vonatkozó igénynek, vagy belemegy abba kérdésbe, vajon a színháznak vezetnie, vagy épp kiszolgálnia kell-e a néző gondolkodását. Ez ma mindennél égetőbb kérdés, amikor annyi kulturális szemét kerül a „fogyasztók" elé.

Tenki Réka

Tenki Réka fotóját Takács Attila készítette

Én soha nem gondolkodtam azon, hogy ma Magyarországon mit jelent, üzen, vagy mit ad a színház. Szerintem mindegy mikor, hol vagyunk. A legfontosabb maga az élmény, azok az előadások, amelyek minden korban megállják a helyüket, és minden kor megtalálja bennük a maga igazát.

Nagy Ervin

ervinNagy Ervin portréját Nánási Pál készítette

Nekem a színház ma az utolsó mentsvára az igazmondásnak.

Száraz Dénes

Száraz Dénes fotóját Szász Norbert készítette

A színháznak ma akkor és csak akkor van értelme, ha jelen problémáira reflektál, ha az ország, a világ mostani helyzetére mutat görbe tükröt, hogy szemeket nyisson fel. Annak nem sok értelme van, ha szép ruhákban, szépen elmondjuk nagy írók szövegeit, ha nincs miértje és célja.

 Trokán Anna

Trokán Anna fotóját Cseke Dorka készítette

A színház ma, ebben a békétlen és bizonyos szempontból nagyon rossz felé haladó világban rengeteg dolgot kéne, hogy jelentsen. Az embereknek szép lassan vész el a lelkük, a humoruk, az érzékenységük, a színház pedig – és minden művészethez kapcsolódó dolog – olyat adhat ma nekik, ami az alapvető életfunkciókhoz szükséges. Egyre fontosabb és egyre nehezebb az emberekhez szólni, igazi szélmalomharc, és egyetlen feladatunk, hogy soha ne adjuk fel.

Kútvölgyi Erzsébet

Fotó: Vígszínház

Válaszolhatnék erre politikusan, okosan, apatikusan, de tegnap, ma és holnap is számomra a színház: felhős ég és szülészeti klinika, paplan melege és fényes nap, bús éjszaka és gyerekzsivaj. Olyan tér, ahol érzelemgazdagon gondolkodhatok, és gondolatgazdag érzelmeket kapok. Hahó, WMN-esek !! Lehet, de nem szabad színház nélkül élni!

Kalapos Éva Veronika