Takács Péter: „Ha kilenc béremelés sem segített, a tizedik sem fog” – amikor a hatalom nulla empátiával bír
Nem az a baj, ha valaki nem ért egyet velünk, hanem az, ha nem hall meg minket. Amikor az egészségügyért felelős államtitkár arról beszél, hogy a fiatal szakdolgozók stresszesebbek, hamarabb kiégnek, gyorsabban felmondanak, sokunkban nem csupán a mondat, hanem az érzéketlenség üt sebet. Mert nem az hangzott el, hogy segíteni akarok, hanem az, hogy hibáztatlak. És ez a különbség a párbeszéd és a fal között. Petra, egészségügyi dolgozó írása.
–
A mondat, ami nemcsak egy mondat volt
Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke szerint Takács Péter nem érzékeli a szakdolgozók valós helyzetét. És talán igaza van. Mert aki nap mint nap emberi szenvedést lát, annak nem az a legnagyobb vágya, hogy elismerjék a teljesítményét, hanem hogy megértsék a fáradtságát.
A szakdolgozói lét nem hősi pozíció. Nem heroikus, hanem kimerítő. És amikor az államtitkár azt írja: „ha az előző kilenc béremelés nem hozott jelentős fordulatot a szakápolók létszámában, akkor egy következő sem lesz elegendő a változáshoz” — akkor szinte magunk előtt látjuk a vállrándítást is.
Mintha a baj a dolgozóban lenne, nem a rendszerben.
De hogy néz ki annak a sikeres szakdolgozónak a valósága, akiről beszélünk?
Egyik héten két-három műszak egymás után.
Másik héten otthonról telefonon hívják be, mert nincs ember.
A pihenőidőkben a gyerek leckéjét diktálja.
A fizetése pedig elég a számlákra, de nem a békére.
És mi történik akkor, ha a döntéshozó ahelyett, hogy hallgatna és figyelne, megszólal?
Béremelés és megbecsülés nem ugyanaz
A fizetés a megélhetéshez kell. A megbecsülés a maradáshoz. És ha a döntéshozók a kettőt összekeverik, akkor hiába jön a tizedik béremelés, nem lesz, aki átvegye a műszakot.
Az államtitkár szerint a pálya vonzerejét nem kizárólag a bérhelyzet befolyásolja, hanem a szakmai kiteljesedés is. Ez igaz. Az anyagi ösztönzők önmagukban nem oldják meg a rendszerszintű krízist.
De amikor a szakdolgozó azt érzi: nem vagyok elég — mert kilenc béremelés után sem látok változást —, akkor az már nem motivációhiány kérdése. Az már elismerés- és tartásválság.
A kamara évek óta kéri: legyen új bértábla, átlátható előmeneteli rendszer, tisztázott jogkörök és megfelelő pihenőidő. Viszont amikor a döntéshozó azt válaszolja, hogy a Z generációt nem a pénz motiválja, a kártyavár összeomlik. Mert ez a generáció már nem akar elégségesen élni. Ők már emberként akarnak létezni a munkájukban.
Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!
Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!
Szükségünk van a támogatásodra.
Megnézem a tagsági csomagokatvagy bejelentkezem
A kiemelt kép forrása: Getty Images/Johner Imagtes, icafreitas
Glow
Glow