–

Halálosan jó könyv a Halál Könyv! Pernilla Stalfelt írta és rajzolta, és a Vivandra kiadónak köszönhetjük, hogy magyar nyelven is olvasható. Fontos könyv, mert a halál még mindig tabu. Pedig a gyerekeket nagyon izgatja ez a kérdés.

Én is játszottam olyasmit gyerekkoromban, hogy elbújtam a málnabokrok alá, lefeküdtem a földre, nem vettem levegőt, vártam a halált. Aztán, amikor már szédültem, győzött az életösztön, és mégiscsak kiengedtem azt, ami a tüdőmbe szorult. Az óvoda a temetővel volt határos, és ha nem találtak az udvaron, már rutinosan jöttek utánam a dadusok a temetőbe, ahol én békésen sétálgattam a halottak között, és azt képzeltem, hogy én sem élek már. Nem volt mindig kedvem visszamenni az élők világába…

Amikor szülővé váltam, közelről láttam, hogy a gyerekeim is sokat képzelegnek a halálról, ezért nagyon megörültem a Halál Könyvnek. Miután végigolvastuk, ha nem is nevettük ki a halált, de legalább beszélő viszonyba kerültünk vele. Gondolkodtunk arról, milyen az Isten valójában, és hogy miért kell meghalni valamennyiünknek.

Eközben úgy beszélgettünk a halálról, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb. És tényleg az.

A könyv humoros, képregényszerű rajzokkal, jól olvasható, kevés, lényegre törő szöveggel, sokszor szövegbuborékokat használva hozza közel az elmondhatatlant a szülőkhöz és a gyerekekhez is.

A végrendelet, az újjászületés vagy a halál színe ugyanúgy téma, mint a bánat, a könnyek, a szertartások és a halál utáni élet. A gyerekek nagy örömére a vámpírokról is szó esik benne. De nem ragad le a Halloween témájánál. Helyette megmutatja a halállal, halottak napjával kapcsolatos különböző nemzetközi hagyományokat. Megtudhatjuk például, hogy míg mi itthon szomorúan gyertyát gyújtunk és úgy emlékezünk, addig a mexikóiak vidáman piknikeznek a síremléknél, esznek, isznak, táncolnak, tűzijátékot rendeznek.

És a könyv végére az is kiderül, hogy amikor valaki „fűbe harap”, nem biztos, hogy legel… sőt!

 

Képek: Vivandra Kiadó