8 óra vezetés, 4 éves gyerek, 8 óra szórakozás
Ha vezettél már egyedül 5-600 kilométert egy vagy több poronttyal a hátsó ülésen, valószínűleg utána hetekig te sem közelítetted meg a gyerekkel a saját autódat. A gyakori hazalátogatások, no és a józan eszem megőrzése érdekében összegyűjtöttem a hosszú autóút szépségeit. Trembácz Éva Zsuzsanna írása.
Mikor érünk oda? Anya, leesett a sárkány feje! Mikor érünk oda? Álljunk meg, pisilni kell! Mikor érünk oda? Éhes vagyok! Ki akarok szállni! Mikor érünk már oda? Idegeket marcangoló, 264 521-szer feltett kérdés az érkezésre vonatkozóan, a hátsó ülést beterítő játékok, nem morzsálódó ételekből gyerekkézzel kreálható morzsahalmok, zsibbadó végtagok, az ötödik óra után egyre lassabban fogyó kilométerek… ismerős?
Szarajevó és Budapest között, a hátsó ülésen a négyéves lányommal megtett nyolc csajos kirándulásunk során az alábbi pozitívumokat fedeztem fel – belekalkulálva azt a valószínűleg mazochista ötletemet, hogy személyes meggyőződésből még nem adok táblagépet vagy bármilyen elektronikus kütyüt a lányom kezébe.
1. Készségfejlesztés
Tervezői készséged rohamléptekben fejlődik, és a második csomagolás után úgy fújod kívülről a legszükségesebb holmik listáját, mint jákópapagáj a gyurikavagyokot: útlevél, telefon, töltő, pót-telefonakkumulátor, pénz, férjtől engedély, hogy viheted a gyereket (el ne felejtsd, hacsak nem akarsz úgy járni, mint én a bécsi reptéren, ahol csak a pecsétekkel operáló érvelésem, könnybe lábadt szemem és a nyakamba kapaszkodó gyerek mentett meg attól, hogy ne irányítsanak a reptéren kívülre egyéb közlekedési eszköz feltérképezéséért), frissített, offline használható térkép, autópálya-matrica, bosnyák, horvát, magyar Sárga Angyal/ rendőrség/mentők telefonszáma, anyakönyvi kivonat, ha nem egyezne a vezetéknevetek, nassolnivaló, víz, nedves kendő, ruhák és egyéb személyes holmi. Nasis dobozba jön a szendvics és kevésbé morzsáló ételek; kemény sajtokkal, szőlővel, uborkával, apró pogácsával, dióval próbálkozhatsz, de készülj fel, hogy ezek igen furmányos módon képesek közlekedni, és az út végén egy részüket a saját ülésed alól fogod kihalászni – sárkányfejjel, színes ceruzákkal és hajgumival együtt.
2. Kreativitásfejlesztés – gyerekek és szülők részére egyaránt
El sem tudná képzelni az ember, hogy a „Mikor érünk oda?” kérdést milyen sokféleképpen lehet feltenni.
A bájos verzió a Bajcsyra kifordulva: „Anya, te már látod Boszniát?”.
Az őszinteség szerepéről gondolkodtat el a „Még sokat kell menni?” kérdés – főleg, ha ez még mindig a Bajcsyn hangzik el. Vannak az egyszerű szinonímákkal operálók, mint a „Mikor leszünk ott?” vagy a „Messze van még?”. A válaszadáskor némi megnyugvást jelent, hogy a tér és az idő még nehezen értelmezhető egy csöppség számára, mert ha tudná, hogy még hét órát fog a kocsiban ülni, valószínűleg azonnal örökbefogadó szülőkért kezdene imádkozni. „Az akkor érünk oda, miután odaadtuk a bosnyák, a horvát, majd a magyar bácsinak az útlevelünket” támpont vagy „amikor látjuk a hegyeket és a mecseteket” segített. De leginkább az elvárások kezelése: előző napi beszélgetés arról, hogy másnap hosszú útra indulunk.
3. Ergonómiai ismeretek bővítése
Az összepakolt bőröndök, hátizsákok, sporttáskák, meglepetéssel teli ajándéktáskák, kézitáska, nasis doboz, ivóvíz, majd a játékok elhelyezése következik a csomagtartóban, az első és a hátsó ülésen úgy, hogy ne az autópályán ébredj rá, hogy a kifestőhöz a színes ceruzák a csomagtartóban bujkálnak, és vészhelyzetre sem árt az anyósülésre tett, rég nem használt vagy új játék, ami könnyen hátra adható. A benzinkútnál véletlenül se tedd a gyerek számára elérhető távolságra a táskádat, mert nagy az esély, hogy „Anya, nézd meg a tükörben, milyen szép vagyok!” felhívásra te is padlófékkel állsz meg az autópálya szélén, amikor a hátsó ülésről egy vérben úszó gyerekarc vigyorog rád – holott „csak” a vérvörös rúzsod volt a kreatív gyerekkézhez túl közel.
4. A pillanat szépsége mezítlábas módszerekkel
Biztos van a korának megfelelő online játék, tablet vagy akár DVD-t is nézhetne, de úgy érzem, hogy amíg az old-school megoldások működnek, addig még tologatnám a digitális világgal való találkozását. A CD-lejátszóból szóló Kalán néni és Vackor történetei, a Pogány Judit tüneményes hangján elhangzó tündérmesék, a Zeneovi és Halász Judit dalai közé iktatunk be anyának InfoRádiót, gyümölcs- és desszertkategóriákra szorítkozó barkochbát, interaktív fejből mesét a legújabb gyerek által kreált kedvencekkel, Béla nénivel és Fufu-kutyával, anyának InfoRádiót, rajzolást, a kedvenc játékunkat, amikor egy adott szín alapján keressük meg, mit lát és mire gondol a másik, vagy a legjobbat, a szimpla beszélgetést – no, és a sok Paff, a bűvös sárkánytól, Sehallselát Dömötörtől félig gárgyult anyának InfoRádiót. Helyzetadta további pozitív járulék, hogy az útszéli KRESZ-táblákkal, egész pontosan a „biciklis- és őzike-táblákkal” szintén huzamosabb ideig le lehet kötni a figyelmét. Jaj, és van a nagy kedvencem, a néha túlélést jelentő „csendkirály".
5. Amire nem lehet felkészülni, de jó emlék marad, avagy stresszkezelés és türelemjáték 2.0
Az alaphelyzet is leginkább azoknak ajánlott, akik türelmet akarnak gyakorolni, de vannak vészhelyzetek, amelyek egyaránt árulkodnak a stressztűrő képességről és a türelemről; például, amikor a lezárt Szabadság-híd előtt, a félig felásott úton, egy újrakalkuláló GPS hangja mellett a gyerek úgy ordít torkaszakadtából, mintha éppen két borneói orángután szállt volna be mellé a Gellért-téren. Amikor oxigént kap, elmondja, hogy méhecske van az utastérben. Szerencsés, ha te nem rettegsz úgy ösztönösen valamennyi ízeltlábútól, rovartól, bogártól, mint én és képes vagy a pillanatnyi katasztrófahelyzetet buddhai nyugalommal kezelni. Az már csak a sors kegye volt, hogy a betolakodó légy legalább olyan intenzitással próbált tőlünk megszabadulni, mint ahogyan én húztam le az ablakokat.
6. Amiért nagyon megéri, azaz életre szóló, autóban született gyerekszáj-mondatok
„Anya, meséld el a Mormos-macskát és Kotorász Katát” – így konkrétan egyikőjükről sem hallottam. Azt is megkérdezte, hogy „Anya, mikor fogsz meghalni?” Abban csak bízom, hogy nem a vezetési stílusom adta a gondolatot. Nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy rossz hír, amikor közölte, hogy „Anya, tegnap elfelejtettünk összeházasodni Dáviddal”.
A sor folytatható és utazást megkönnyítő ötleteket, javaslatokat szívesen fogadok, mert novemberben ismét útra kelünk.
Trembácz Éva Zsuzsanna
Ha tetszett a cikk, nézz körül Éva szerzői oldalán, ahol a könyveiről is találsz információt! KATT IDE!
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Saikom