–

– Mit együnk vacsorára?

– Nekem mindegy, de utána mangós ragacsos rizst.

Körülbelül ez a beszélgetés zajlott le a pasim és köztem a thaiföldi nyaralásunk minden egyes délutánján. A nap nem lehetett teljes a helyi specialitás, a „mango sticky rice” nélkül, ami nem más, mint egy marék kókusztejes ragacsos rizs (ennek műfajáról lejjebb), nyakon öntve édes kókusztejes szósszal, megszórva mogyoróval, szezámmaggal vagy roppanós puffasztott rizzsel, mellette pedig egy fél mangó felszeletelve. Szerencsére nem is kellett róla lemondanunk, az utcai élelmiszerárusok kis standjai között garantáltan volt legalább egy, ahol műanyag dobozban árulták ezt a roppant egyszerű, lélekmelengetően finom édességet. A kígyózó sornál pedig nem kellett neki jobb reklám.

Amondó vagyok, ne kelljen itthon sem nélkülöznünk ezt a finomságot, főleg, hogy valóban pofonegyszerű az elkészítése, nem kell hozzá semmi olyan speciális dolog, amit ne lehetne idehaza beszerezni. És hogy fenntarthatóbb legyen, én mangó helyett barackkal készítettem el, egyrészt, hogy ne együnk annyi kilométert (azaz messziről ideutaztatott gyümölcsöt), másrészt mert csak úgy roskadoznak a zöldséges standok a szebbnél szebb őszibaracktól, azon kívül a mangó tapasztalataim szerint kéz a kézben jár az avokádóval érés szempontjából: abszolút kiszámíthatatlan, hogy mikor kerül fogyasztásra kész állapotba. Na de lássuk a medvét!

Ami nélkül nem megy: gőzölő és ragacsos rizs

Azt ígértem, nem kell semmi spéci holmi, és ezt tartom is.

Az úgynevezett ragacsos rizst (angolul: glutinous rice) a legtöbb ázsiai boltban lehet kapni. Némiképp különbözik a sima rizstől, hiányzik belőle ugyanis az amilóz, amitől a szemek nem pergősek lesznek, hanem összetapadnak.

A belőle készült étel állaga is más, mint a sima rizsé, más a textúrája, puha, mégis rágós, ruganyos – én teljesen rákattantam, sokkal jobban szeretem most, mint a jázmin rizst. Az elkészítése is különbözik a mezei rizsétől, ezt ugyanis nem főzni kell vízben, hanem vízgőz fölött párolni. Mondom is, hogyan: először is áztass be két bögre ragacsos (avagy édes) rizst 3-4 bögre vízbe legalább 2 órára, de ha 24-re, az sem baj. Aztán öntsd le róla a vizet, és csomagold be egy tiszta konyharuhába.

Ekkor két lehetőséged van, vagy előkapod az ázsiai boltokban kapható bambuszpárolódat vagy fém gőzölőlábosodat, vagy veszel (egy bő ezresért lehet kapni) egy gőzölő „legyezőt” (lásd a képen), ami egyébként zöldségek párolására vagy gőzgombóc készítésére is kiváló. Egy edénybe annyi vizet öntesz, hogy a rizs ne érjen bele a vízbe, ráteszed a gőzölőlapot, arra a tüchtigen becsomagolt rizst, lefeded, alágyújtasz, nem emelgeted a fedőt kíváncsian, mert kiszökik a gőz, és fél óra alatt készre párolod.

Édes, barackos ragacsos rizs

Ha a népszerű thai desszertre fáj a fogad, akkor melegíts össze egy doboz 400 milliliteres kókusztejet 3 evőkanál cukorral, egy csipet sóval, és ezt keverd össze a megpárolt ragacsos rizzsel, és pihentesd fél órát. Közben elkészítheted a szószt: főzz össze egy doboz kókusztejet egy púpos evőkanál rizsliszttel és 3 evőkanál cukorral. Tálaláskor kanalazz a tányérra a kókuszos ragacsos rizsből, önts rá egy kevés kókuszos szószt, majd szórd meg szezámmaggal, puffasztott rizzsel vagy aprított földimogyoróval, végül tegyél mellé egy felszeletelt barackot. Aztán zsebeld be a hálás dicséreteket!

Gombás, kolbászos ragacsos rizs

A rizs elkészítése ugyanaz, mint az imént: beáztatod, megpárolod, kész, passz, slussz. Közben egy mély serpenyőben kevés olajon lepirítasz 10 deka császárszalonnát és 10 deka felaprított kolbászt. Megszórod csilivel, sóval, borssal, azután mehet rá fél-háromnegyed kiló felkockázott gomba, egy csokor újhagyma, szójaszósz, majd amikor minden megsült, akkor egy deci víz, a kész rizs és egy csokor petrezselyem. Összekevered, majd pihenteted még egy fél órát (ekkor már nem kell főzni!). Utána már vetheted is rá magadat, de vigyázz: erős függőséget okoz! Én azóta is csak ragacsos rizsről álmodom.

Fiala Borcsa