A mooncake eredetileg a kínai őszközép süteménye 

Ezt a holdév nyolcadik hónapjának 15. napján ünnepelnek. Tradicionálisan olyan rétegesen épül fel, mint, mondjuk, egy Mozart-golyó: egy kacsatojás-sárgája van a közepén, azt veszi körbe a lótusz vagy babpaszta, majd burkolja be a tésztakéreg. A kész sütemény a formázónak köszönhetően kerek, netán négyszögletű, oldalán dombormintával, a tetejét pedig írásjegyek, népi motívumok vagy virágok díszítik. 

Ha eléd kerül bármilyen cikk a holdsütiről, legkésőbb a harmadik bekezdésnél elérkezhetsz a vallomáshoz: bizony-bizony ennek a süteménynek elég magas a kalóriaértéke, 7–800 kcal is lehet benne. Azért nem kell, hogy rögvest a szívedhez kapj, egyrészt azt érdemes tudni, hogy az eredeti kínai holdsüti jóval nagyobb, mint amit most mi fogunk elkészíteni, vagy amikről az interneten videót találhatsz, másrészt valóban olyan tömény, hogy egynél többet nem is nagyon tud megenni belőle az ember. 

Az egyik blog kínai származású írója szerint mostanában az emberek két okból sem sütnek otthon holdsütit: egyrészt eleve kevés kínai háztartásban van sütő, amellett a holdünnep közeledtével boldog-boldogtalan ezt küldözgeti egymásnak ajándékba, kapsz a rokonoktól, a főnöködtől, a barátaidtól annyit, ami bőven kitart, főleg úgy, hogy valószínűleg túl sokat nem is szeretnél belőle megenni, ugyanis elég tömények önmagukban. 

Egyébként létezik egy sütésmentes változat is: a mochi-alapú mooncake, azaz a snow skin mooncake, ami szintén elég fojtós, de ha szereted a mochit, akkor ezért is rajongani fogsz. Emellett divatba jött a francia stílusú holdsüti is, vajas tésztából és lekváros töltelékből –

ami persze minket is feljogosít arra, hogy a saját ízlésünkre formáljuk ezt a finom süteményt, ahol innentől fogva tényleg már csak egy fontos szabály maradt: mint a magyar bejgli esetében, a tészta itt is csak jelzésértékű kell, hogy legyen, nem több ez, mint egy vékony réteg, ami összetartja a tölteléket.

Az eredeti recept

Amikor elkezdtem beleásni magam a mooncake rejtelmeibe, jobban eltűntem a nyúlüregben, mint az autentikus pho leves esetében, ahol az ember némi internetes kutakodás után arra kénytelen rádöbbenni reszkető inakkal, hogy ha nem rendelkezik hetedíziglen vietnámi felmenőkkel, nem húzott le negyven évtizedet egy családi kifőzdében Hanoi egy szűk mellékutcájában, és nem saját kezűleg szüretelte a csillagánizst, valamint a csilipaprikát, jobb, ha bele sem kezd a főzésbe, mert garantált kudarcra van ítélve. Azonban ez úgy tűnik, kismiska Az Eredeti mooncake (azaz: 月餅) sütéshez képest, ami rögtön négy olyan kihívásos hozzávalóval indít (pedig amúgy nem kell hozzá sok minden), hogy

ha az ember – csak fél szemmel is  –ráles a receptre, azonnal lecsukja az internetet, letakarja a bútorait fehér lepedővel, bezárja maga mögött a lakása ajtaját, a kulcsot a Dunába dobja, és világgá megy.

Először is: keményre (de azért belül krémesre!) főtt kacsatojás sárgája. Ha ragaszkodsz az eredeti recepthez, kacsatojást be tudsz szerezni a nagyobb ázsiai fűszerüzletekben, tehát itt még nem buktunk el, irány tovább!

Következő kihívásunk: babpaszta vagy lótuszpaszta. Hajrá!

Majd: golden syrup, avagy aranyszirup, még inkább: nádmelasz. Nem lehetetlen beszerezni idehaza, az íze engem az egyik köptető orvosságra emlékeztet meg a medvecukorra, mindkettőt szeretem, de ha a mooncake-ed felvevőközege ezektől idegenkedik, akkor félő, a nyakadon marad a fáradságosan elkészített finomság.

Végül: hamulúgoldat, avagy lúgos víz, azaz lye water, vagyis kansui, még inkább /枧水… amit, isten a tanúm, megpróbáltam én is beszerezni, bejártam Tolnát, Baranyát, az összes környékbeli ázsiai boltba bementem, és még a nyelvi akadályok sem tántorítottak el, de csupa értetlen fejjel és tanácstalanul széttárt karral találkoztam. Sebaj, szerencsére felleltem egy remek helyettesítőt: egy evőkanál sütőport süss 180 fokon fél órán át, majd azt négyszeres mennyiségű vízzel keverd el. Ebből kell egy fél evőkanállal használni Az Eredeti Mooncake-hez (avagy: 月餅). Persze, ahogy az lenni szokott, mire elkészült a kotyvalékom, elvetődtem a Rákóczi téri piac oldalában található – amúgy nagyon jól felszerelt! – ázsiai boltba, ahol csodák csodájára találtam ilyen spéci vizet… és babpasztát is. Kár, hogy addigra már késő volt.

De ha nem akarsz százfelé szaladni, szakadni, akkor tudod, mit? Csináld a borcsás verziót, akkor nem kell egy kanálka sütőpor miatt bekapcsolnod a sütőt.

A borcsásított recept

Ami elengedhetetlen ehhez a recepthez, az egy holdsüti forma (avagy mooncake moulder), én az internetről rendeltem fillérekért, nem tudom, itthon lehet-e kapni. A többi bonyolultabb hozzávalót azonban egyszerűsítettem, úgyhogy azzal garantáltan nem lesz gondod.

300 gramm lisztet összekevertem 110 gramm puha vajjal és 160 gramm mézzel (ha mézet használsz, nem lesz szükséged lúgos vízre). Folpackban pihentettem a konyhapulton egy fél órát. (Hűtőbe nem érdemes betenni, mert nagyon megkeményedik, és akkor nem fogod tudni szép vékonyra kinyújtani.)

A töltelékhez ledaráltam aprítógépben 200 gramm diót, összekevertem 80 gramm mézzel, 25 gramm vajjal, 10 gramm keményítővel és egy csipet sóval.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A tésztából kivettem egy nagyobb evőkanányit – hogy pontosan mennyire lesz szükséged, azt ki fogod tudni kísérletezni egy-két süti megformálása során, ez, ugye, nagyban függ a formázó méretétől is. A tésztát sodrófával vékonyra nyújtottam, a közepébe tettem egy kiskanál diós tölteléket, szépen köré rendezem a tésztát, gömbölygettem a tenyeremben, majd a lisztes deszkára helyezve óvatosan rányomtam a formázót. A kész sütit áttettem a sütőpapírral beborított tepsire.

Amikor elkészültem az összes sütivel, azaz felhasználtam minden tölteléket és tésztát, bedugtam tíz percre a sütőbe (180 fokon). Amikor letelt a tíz perc, kivettem, pihentettem újabb tíz percig, aztán lekentem egy tojás és két evőkanál víz keverékével (alaposan át kell keverni a mázt, és csak óvatosan applikálni, hogy ne töltse ki a tojáslé a minták közötti rést), majd visszatettem még tíz percre a sütőbe 180 fokon. (Tehát kétszer sütöm tíz percig, közben tíz perc szünettel). 

Amikor elkészült, örvendtem, hogy milyen finom lett, megállapítottam, hogy nekem cseppet sem hiányzik belőle sem a lótusz, sem a kacsa, majd megpróbáltam nem megenni a saját testsúlyomat holdsütiből. (Nem sikerült.)

A tölteléket szerintem bátran lehet variálni, mehet bele minden olyan massza, ami nem túl folyós: gesztenyés, mákos, szilvalekváros-diós… alkosd meg a saját fejlesztésű mooncake-edet, ami ajándéknak sem lesz utolsó!

Mindenkinek boldog karácsonyi készülődést kíván,

Fiala Borcsa

Képek: Kerepeczki Anna/WMN