A csalán

Oké, ki lenne hajlandó betolni egy jó csalánfőzeléket? Főleg, hogy csíp, mint az istennyila. Ezt máris cáfolom, a megfőtt csalán nem csíp. Mondjuk, szedni kesztyűben érdemes annak, akit zavar, bár állítólag reuma ellen például nagyon jó. Szerencsére kertekben, árokpartokon, mezőn, szinte mindenhol hozzá lehet jutni, így nagy gondot nem okoz a beszerzése. Az elkészítése pedig pont olyan, mint a spenóté: a bő vízben megmosott és lecsipkedett csalánt lobogó vízben tíz percig kell főzni, majd leszűrni. Eközben a vajat megolvasztjuk, mehet bele a liszt, a zúzott fokhagyma, majd rá a hideg tej. Addig kell kavargatni, míg nem lesz csomós a rántás. Só, bors és szerecsendió is kerülhet rá. Ha kész, lehet tupírozni egy kis tejszínnel, majd mehet bele a csalán. Fasírttal, tojással vagy egy szelet natúr hússal is tökéletes. 

  • 3 liter csalán
  • 1,5 kanál liszt
  • 7 dkg vaj/növényi zsiradék
  • 4-5 dl tej vagy növényi tejital
  • 1 dl tejszín/növényi tejszín
  • jó sok fokhagyma
  • só, bors, szerecsendió 

A porcsin 

A porcsinnak már a neve is mosolygásra készteti az embert. A húsos levelű gyomnövény minden kertben fellelhető, de a kerítések mellett is boldogan megél. Ez a mi szerencsénk, mert salátaként, omlettben, és párolva is izgalmas ételek készíthetők belőle. A spanyolok párolva eszik omlettbe téve, a franciák a sóskával párosítják.

Én is kipróbáltam salátába téve: mehet hozzá bármilyen zöldség, finom, kissé savanykás levelei vannak. A porcsinsült mégis izgalmasabb étel, érdemes megkóstolni. 

Fél kiló porcsint gyűjts össze, majd petrezselyemzölddel, sóval, borssal és szerecsendióval együtt olajban párold meg. A végén tegyél hozzá némi fokhagymát. Ha kész, mehet hozzá 2 tojássárgája és 200 gramm tejben áztatott kenyér. Az egészet öntsd össze, rakd egy jól kikent tepsibe, szórj a tetejére a kedvenc sajtodból, és jó forró sütőben süsd ki! 

A bodza

A szinte kiirthatatlan gyomnövényre egyáltalán nem kéne haragudni, hiszen mind a virága, mind a termése mesés étkezések főszereplője lehet. 

A virágját gyerekkoromban nagymamám rántva tálalta baracklekvárral, a bogyóiból pedig anyukám készített gyógylekvárt. Az egyik pillanatok alatt megvan, és le lehet nyűgözni vele a gyerekeket, a másik pedig szép lila szint kölcsönöz a teljes háztartásnak, beleértve a kezünket is. 

A rántott bodzavirághoz mindössze jól meg kell mosni a bodzát, majd leitatni róla a vizet. Közben készíts klasszikus palacsintatésztát, és mártsd bele a bodzát, majd forró olajban 1-2 perc alatt süsd ki. Az, hogy lekvárral vagy csak porcukorral eszed, szinte mindegy, bárhogyan finom. 

A bodzalekvár kicsit macerásabb, de akár magában, akár szederrel kombinálva elég ütős darab lesz. Arra készülj fel, hogy tanácsos kesztyűt használni, különben napokig lila lesz a kezed.

Hozzávalók:

  • 1 kg bodzabogyó
  • 3 dl víz
  • 60 dkg cukor 

A feladat egyszerű: a bogyókat le kell szemezni, közben pedig a vízből és cukorból szirupot főzni. Ha megvan, mehet bele a gyümölcs. Addig kell főzni, míg sűrű, folyós lesz a kulimász. Aztán mehet is a gondosan fertőtlenített üvegekbe, majd a jól lezárt üvegek kerüljenek a száraz dunsztba, azaz a nagyi takarói alá, hogy csak szép lassan hűljenek ki. Végül pedig mehetnek a kamrapolcra. Ha szedret is tennél bele, annyival csökkentsd a bodza mennyiségét. 

Pitypang

Nálunk ez a teknős kedvence, de ő nem igényli hozzá a hőkezelést. Mi viszont annál inkább, bár kezdetnek pont egy szuper egészséges salátát ajánlok. A pitypang levele jól megmosva, összetépve lesz a saláta alapja. Ehhez lehet adni paradicsomot, tojást vagy akár tonhalat, plusz feta/mozzarella sajtot. Mehet rá némi olívaolaj és balzsamecet is. 

A másik verzió, ha a bimbós virágzatot szedjük le. Fontos, hogy a kinyílt virág már nem megfelelő! Ezt felvágva némi cukorral, sóval és hagymával összekeverjük. Közben a kockára vágott szalonnát megpirítjuk. Ha kész, kiszedjük, és a maradék zsírba teszünk két evőkanál borecetet. Ha a keverék forrni kezd, akkor mehet bele a pitypang, amit a lében átforgatunk. Majd leszedjük, és a szalonnával megszórva tálaljuk magában, vagy készülhet hozzá bármilyen zöldségalap is. 

Tyúkhúr

A tyúkhúr neve nem véletlen: a baromfik imádják. Szerencsére olyan gazról van szó, ami mindenhol megél és kiirthatatlan – a tyúkjaim nagy örömére, bár én kevésbé vagyok boldog. 

A tyúkhúrról Gyuri bácsi, a füves ember csodás dolgokat ír, de a Ködpiszkáló blogot író szakemberek ezt cáfolják. Az viszont biztos, hogy ehető és finom – és ezt nem csak a tyúkjaim állítják. 

Leves, főzelék és saláta is készíthető belőle, mint szinte mindenből, ami zöld. Levesként 2-3 bögrényit kell finomra vágni. Az alaplébe, azaz a húslevesbe (vagy vegetáriánusoknak a zöldséglevesbe) kerül a világos rántás (némi zsiradékon megpirított liszt), végül pedig a tyúkhúr. Igény szerint kerülhet bele még petrezselyem vagy kapor is. Zsemlekockával vagy levesgyönggyel tálaljuk, de ha tartalmas leves a cél, akkor üssünk bele egy tojást is. 

A tyúkhúrfőzelék alapja a szalonna, arra kerül a hagyma, majd a tyúkhúr, aztán a só, és némi szerecsendió. Vízzel vagy borral felöntve pároljuk 15-20 percig. Mehet bele lisztes sűrítés. Az íz miatt lehet kísérletezni némi összetört és pirított dióval is, ez egészen izgalmas ízt ad az ételnek. 

Jó étvágyat a gazokhoz!

 Zimre Zsuzsa