Örökségünk, a hajfonás mágikus ereje

–

Több évezredes hagyomány

Pontosan tudjuk, hogy ha a divatról van szó, akkor semmi sem tart örökké. Ami tegnap menő volt, holnap már béna, és fordítva. De a fonott haj kortalan, időtálló. Nem évtizedeket élt túl az állandóan alakuló divat világában, hanem évezredeket. 

Egy az ötvenes években talált, háromezer-ötszáz éves afrikai sziklafestményen fedezték fel francia etnológusok a hajfonás legelső ábrázolását. 

Már az ókori egyiptomiak is fonták a hajukat, de az esztétikai szempontokon túl sokkal fontosabb volt a frizura kulturális szerepe. Akkoriban

azt hitték, hogy a fonott haj szerencsét hoz, sőt képes arra is, hogy elűzze a gonosz szellemeket. 

Természetesen a tehetősebb, társadalmilag magasabban álló férfiak és nők fonatai jóval nagyobbak, komplikáltabbak és díszesebbek voltak a náluk alacsonyabban lévőkénél. Precízen feldíszítették a frizurákat gyöngyökkel, ékszerekkel, aranyszálakkal és még virágokkal is, ezzel jelezve a világnak, hogy az illető nem csupán távol tartja magától az ártó erőket, de még tehetős is. Kleopátra is híres volt fényűző frizuráiról, különleges hajfonatairól. A szimpla hármas fonáson túl egészen speciális technikákat is alkalmaztak már ekkor is. 

Ha tovább haladunk az időben (és a térképen), az ókori Görögországban a társadalmi rétegek közti különbségeket még jobban meg lehetett határozni csupán a fonatok alapján. A gazdag arisztokrata réteg görög istennőket megidéző cicomás frizurákat viselt, míg az egyszerű embereknek szigorúan csak hármas fonatuk lehetett.

És ha már hármas fonás: az amerikai őslakosoknál is ez a technika volt a legelterjedtebb, de ennek már semmi köze nem volt a társadalmi ranghoz. A három tincs náluk a test, az elme és a szellem összefonódását, kapcsolatát szimbolizálta. 

Sötét idők

A dús, egészséges, díszes haj sokáig az erőt, egészséget, szépséget, műveltséget szimbolizálta, ám a középkorral eljött egy új fajta szemlélet, ami már inkább úgy közelítette meg a hosszú hajat, mint a szerénytelenség, az erkölcstelenség szimbólumát. A buján leomló haj egyszerre jelentett ledérséget, megbomlott elmét, sőt, boszorkányságot is. Ha befonták is a hajat, precízen feltűzték és gyakran szoros kendő, vagy valami fejdísz alá is rejtették. Ekkor terjedtek el a kontyok, a körkörösen feltűzött hajfonatok. 

Évszázadokkal később újabb jelentős, ámde szívszorító funkciójuk lett a fonatoknak.

A transzatlanti rabszolga-kereskedelemben az úgynevezett kukorica-fonástechnikával rejtették el az emberek a hajukban a titkos üzeneteket, a magokat, a menekülési útvonalakat, a biztonságos házak címeit, kisebb szerszámokat, vagy akár késeket is.

Ez a technika azon túl, hogy rejtekhelyet kínált a vaskos, fejbőr mentén futó fonatokban, praktikus is volt, mert jól tartotta magát a kőkemény rabszolgamunka végzése alatt. Ez bagatell dolognak tűnhet, de a feketék haja speciális gondozást igényel, így a fonatok az esztétikum mellett praktikus funkciót is betöltöttek. 

Vissza a gyökerekhez

Igaz, a fonat soha nem ment ki teljesen a divatból, de volt idő, amikor megcsappant a népszerűsége. A huszadik század elején például a rövid, vagy a berakott, becsavart, vagy a kiegyenesített frizurák hódítottak. Ám a hatvanas– hetvenes években a hippi és a „black power” (azaz fekete erő) mozgalmak miatt megint hódító útjukra indultak a különböző fonási technikák. Sok fekete amerikai ekkor került közel újra az afrikai gyökerekhez és ezáltal a hajfonás évezredekre visszanyúló tradíciójához.

Az utóbbi évtizedekben a közösségi médiának köszönhetően a különböző fonatstílusok egyre csak fejlődnek, alakulnak, új technikák születnek. És bár a modern társadalomban már nem jelez társadalmi státuszt sem a fonat mérete, sem annak stílusa, bonyolultsága, azért még mindig vannak a Földön olyan kultúrák, amelyekben továbbra is van rangjelző funkciója a frizurának. Például a hajfonás bölcsőjének számító Namíbiában most is különös gonddal készülnek a speciális fonatok, és ugyanúgy jeleznek a díszítésekkel, mint régen. 

Minden valaha élt nő öröksége

Azt már említettük, hogy régen úgy vélték, a díszes, szép fonatok távol tartják a rossz szellemeket, a balszerencsét. 

De mindig volt és máig van a fonásnak egy szép rítusa is, amely cseppet sem vesztett erejéből az évezredek során, legfeljebb nem mérjük fel a jelentőségét. A női közösségekben gyakran körben ülve fonták szimultán egymás haját, közben beszélgettek, nevettek, sírtak, imádkoztak, énekeltek, és úgy vélték, hogy a fonaton keresztül átadják egymásnak a tudást, az energiát, a jó szerencsét. Azokban a kultúrákban, ahol most is gyakorolják a közös hajfonás rítusát, továbbra is hasonló funkciót tölt be ez a hagyomány. 

A közös hajfonás összetartozást, kapcsolódást, támogatást, bizalmat, erőt szimbolizál, és ahányszor ma egy nő befonja egy másik nő haját, akkor meg lehet érezni valamit ebből az évezredes örökségből. 

Ebben a gyengéd, mégis határozott mozdulatsorban minden valaha élt nő benne van. Ezért valahogy mindig más lesz befonni a lányunk haját, mintha csupán egy szimpla csuriba kötnénk. 

Forrás: ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás Getty Images / shironosov

Szabó Anna Eszter