Örökségünk, a hajfonás mágikus ereje
Amikor egy nő befonja egy másik haját, abban van valami emelkedett, valami nagyon ősi, mély jelentés. Évszázadok, évezredek óta fonjuk a magunkén túl egymás haját, ami már kész tudománnyá nőtte ki magát. Egymást érik a bonyolultabbnál bonyolultabb fonási technikákat részletező videók a közösségi oldalakon, vannak szépségszalonok, amelyek kifejezetten speciális, szépséges hajfonatokra szakosodtak. De honnan ered a hajfonás hagyománya? Milyen jelentősége van annak, ha befonjuk egymás haját? Szabó Anna Eszter írása.
–
Több évezredes hagyomány
Pontosan tudjuk, hogy ha a divatról van szó, akkor semmi sem tart örökké. Ami tegnap menő volt, holnap már béna, és fordítva. De a fonott haj kortalan, időtálló. Nem évtizedeket élt túl az állandóan alakuló divat világában, hanem évezredeket.
Egy az ötvenes években talált, háromezer-ötszáz éves afrikai sziklafestményen fedezték fel francia etnológusok a hajfonás legelső ábrázolását.
Már az ókori egyiptomiak is fonták a hajukat, de az esztétikai szempontokon túl sokkal fontosabb volt a frizura kulturális szerepe. Akkoriban
azt hitték, hogy a fonott haj szerencsét hoz, sőt képes arra is, hogy elűzze a gonosz szellemeket.
Természetesen a tehetősebb, társadalmilag magasabban álló férfiak és nők fonatai jóval nagyobbak, komplikáltabbak és díszesebbek voltak a náluk alacsonyabban lévőkénél. Precízen feldíszítették a frizurákat gyöngyökkel, ékszerekkel, aranyszálakkal és még virágokkal is, ezzel jelezve a világnak, hogy az illető nem csupán távol tartja magától az ártó erőket, de még tehetős is. Kleopátra is híres volt fényűző frizuráiról, különleges hajfonatairól. A szimpla hármas fonáson túl egészen speciális technikákat is alkalmaztak már ekkor is.
Ha tovább haladunk az időben (és a térképen), az ókori Görögországban a társadalmi rétegek közti különbségeket még jobban meg lehetett határozni csupán a fonatok alapján. A gazdag arisztokrata réteg görög istennőket megidéző cicomás frizurákat viselt, míg az egyszerű embereknek szigorúan csak hármas fonatuk lehetett.
És ha már hármas fonás: az amerikai őslakosoknál is ez a technika volt a legelterjedtebb, de ennek már semmi köze nem volt a társadalmi ranghoz. A három tincs náluk a test, az elme és a szellem összefonódását, kapcsolatát szimbolizálta.
Sötét idők
A dús, egészséges, díszes haj sokáig az erőt, egészséget, szépséget, műveltséget szimbolizálta, ám a középkorral eljött egy új fajta szemlélet, ami már inkább úgy közelítette meg a hosszú hajat, mint a szerénytelenség, az erkölcstelenség szimbólumát. A buján leomló haj egyszerre jelentett ledérséget, megbomlott elmét, sőt, boszorkányságot is. Ha befonták is a hajat, precízen feltűzték és gyakran szoros kendő, vagy valami fejdísz alá is rejtették. Ekkor terjedtek el a kontyok, a körkörösen feltűzött hajfonatok.
Évszázadokkal később újabb jelentős, ámde szívszorító funkciójuk lett a fonatoknak.
A transzatlanti rabszolga-kereskedelemben az úgynevezett kukorica-fonástechnikával rejtették el az emberek a hajukban a titkos üzeneteket, a magokat, a menekülési útvonalakat, a biztonságos házak címeit, kisebb szerszámokat, vagy akár késeket is.
Ez a technika azon túl, hogy rejtekhelyet kínált a vaskos, fejbőr mentén futó fonatokban, praktikus is volt, mert jól tartotta magát a kőkemény rabszolgamunka végzése alatt. Ez bagatell dolognak tűnhet, de a feketék haja speciális gondozást igényel, így a fonatok az esztétikum mellett praktikus funkciót is betöltöttek.
Vissza a gyökerekhez
Igaz, a fonat soha nem ment ki teljesen a divatból, de volt idő, amikor megcsappant a népszerűsége. A huszadik század elején például a rövid, vagy a berakott, becsavart, vagy a kiegyenesített frizurák hódítottak. Ám a hatvanas– hetvenes években a hippi és a „black power” (azaz fekete erő) mozgalmak miatt megint hódító útjukra indultak a különböző fonási technikák. Sok fekete amerikai ekkor került közel újra az afrikai gyökerekhez és ezáltal a hajfonás évezredekre visszanyúló tradíciójához.
Az utóbbi évtizedekben a közösségi médiának köszönhetően a különböző fonatstílusok egyre csak fejlődnek, alakulnak, új technikák születnek. És bár a modern társadalomban már nem jelez társadalmi státuszt sem a fonat mérete, sem annak stílusa, bonyolultsága, azért még mindig vannak a Földön olyan kultúrák, amelyekben továbbra is van rangjelző funkciója a frizurának. Például a hajfonás bölcsőjének számító Namíbiában most is különös gonddal készülnek a speciális fonatok, és ugyanúgy jeleznek a díszítésekkel, mint régen.
Minden valaha élt nő öröksége
Azt már említettük, hogy régen úgy vélték, a díszes, szép fonatok távol tartják a rossz szellemeket, a balszerencsét.
De mindig volt és máig van a fonásnak egy szép rítusa is, amely cseppet sem vesztett erejéből az évezredek során, legfeljebb nem mérjük fel a jelentőségét. A női közösségekben gyakran körben ülve fonták szimultán egymás haját, közben beszélgettek, nevettek, sírtak, imádkoztak, énekeltek, és úgy vélték, hogy a fonaton keresztül átadják egymásnak a tudást, az energiát, a jó szerencsét. Azokban a kultúrákban, ahol most is gyakorolják a közös hajfonás rítusát, továbbra is hasonló funkciót tölt be ez a hagyomány.
A közös hajfonás összetartozást, kapcsolódást, támogatást, bizalmat, erőt szimbolizál, és ahányszor ma egy nő befonja egy másik nő haját, akkor meg lehet érezni valamit ebből az évezredes örökségből.
Ebben a gyengéd, mégis határozott mozdulatsorban minden valaha élt nő benne van. Ezért valahogy mindig más lesz befonni a lányunk haját, mintha csupán egy szimpla csuriba kötnénk.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás Getty Images / shironosov
