A lakásomban már komplett indiai étteremillat van

Nem szag ez, hanem illat. Ami nálam egyenlő magával a földi mennyországgal. Szeretek úgy hazamenni, hogy még másnap is érzem a falakból ömlő meleg aromákat. Szeretek állni ott a tűzhely fölött, amikor ezeket a zseniális ételeket kutyulgatom.

Ahogy egy paprikás csirke, egy halászlé vagy egy töltött káposzta elkészítésében sincsenek nemzeti egyezmények, úgy az indiai ételeket is többféleképpen lehet értelmezni. Ezt is szeretem a főzésben, hogy a saját ízlésedre, a saját képedre formálhatod a tányérban lévő ételt, és benne mindazt, amit szívvel-lélekkel kitálalsz. A főzés nekem szeretet is, önmagam szeretete, és annak kifejezése, hogy akinek megfőzöm a kedvenceimet, azok nagyon is közel állnak hozzám, mert meg akarok nekik mutatni egy szeletet magamból meg az érzéseimből.

Korábban meséltem már nektek a legkedvencebb ételemről, a murgh makhaniról, de a dal makhanit, azaz a fekete lencsét is megénekeltem. Ezek mind gazdag, fűszeres, csípős ízvilágok, sötétebb, vörösebben lüktető állagok. Legfőképpen olyankor eszem őket, amikor azt akarom, hogy az agyam kiugorjon a helyéről, aztán pedig megváltásért könyörögjek, közben pedig azért élvezkedem.

A csirke korma az más. Ugyanannyira klasszikus és tradicionális, mint fent említett társai, csak ez világos színű, kissé okkeres, enyhén zöldbe hajló árnyalattal. 

A korma alapja a kesudió, a gyömbér és a kókusz. Ezek násztáncából pedig egy selymes, gazdag ízű étel születik. Valaki kókusztejet használ, valaki kókuszkrémet, valaki lime-levelet, valaki babért, valaki pedig a kesu helyett mandulával dolgozik. Ezerféle receptet olvastam már, nekem a következők a hozzávalóim:

Hozzávalók (kb négy főre):

– 500 g csirkemell
– 100 g kesudió
– néhány gerezd fokhagyma
– 1 nagyobb darab gyömbér
– 1 fej hagyma
– két deci kókusztej
– 1 marék arany mazsola
– 2–3 lime-levél
– 3 teáskanál garam masala por
– 1 kávéskanál fahéj
– 1 kávéskanál kurkumapor
– lime reszelt héja

Elkészítése: a húst csinos, vékony szeletekre vágom, forró serpenyőben megpirítom, aztán félreteszem. 

Ugyanabban a serpenyőben elkezdem összerakni az alapot. Kevés vajon és olajon megdinsztelem az apróra vágott hagymát, rádobom az apróra vágott gyömbért, fokhagymát, majd ha egy kicsit összeértek, rádobom a fűszereket és a lime-leveleket. Ha alaposan összeforgattuk, mehet rá a hús, amit lefedek, és hagyom ebben a pompás alapban párolódni.

Amíg a húsos alapunk rotyog, addig elkészítem a szószt. Egy blenderbe vagy sima mezei turmixgépbe beleöntöm az előre pirított kesut (sokkal aromásabb lesz, ha előtte megpirítom, de vigyázzunk, hogy ne égjenek meg, és olaj sem kell a pirításhoz, mert éppen eléggé olajos ez a mag), hozzádobok még két szem fokhagymát, a mazsolákat és a kókusztejet.

(Lehet bolti kókusztej is, csak nézzük meg, melyik a cukrozatlan, de én sokkal jobban szeretem a házi készítésűt, mert pofonegyszerű: a kókuszreszeléket forrásban lévő vízbe dobom (1 liter vízhez kábé 100 g reszelék), főzöm öt percig, aztán tíz percig állni hagyom, majd egy szitán átnyomkodom a megfőtt kókuszt, és kész is a tejünk.)

Ha minden benne van a blenderben, szépen összekeverjük simára, egy krémes, selymes szószt kell kapnunk, ami jó sűrű. 

Ezt a sűrű szószt pedig hozzákanalazzuk a rotyogó alaphoz. Gyönyörűen sárga színt kell kapnunk, így érnek össze az ízek egymással, hogy ennyire csoda színe lesz. Ezzel viszont még nincs kész, mert vizet kell adnunk hozzá, annyit hogy kicsit meglevesesedjen, de ne veszítse el a szósz jellegét. A felvizezett alapot még rotyogtatjuk egy kicsit, aztán levesszük a tűzről.

Naannal vagy rizzsel tálalom.

Szentesi Éva