Életek és sorsok a Körúton
Testmozgásnak álcázott emberfigyelés
A keresett kifejezés: "zebegényi Péter"
Összesen: 61 db találatTestmozgásnak álcázott emberfigyelés
Éjszaka a földön, méghozzá egy nagyon vidéki kisváros átmeneti gyermekotthonában.
Hangulatkép a kocsma és a zöldséges előtt.
„Sokkal több dolog, eredmény született egypár nap, egy hét alatt, mint hosszú évek során. A tanároknak együttműködniük kell, tudást megosztani, lépést tartani, találkozni a gyerekekkel más formában. Közösségek alakulnak, ami az oktatásban, bárki bárhogy gondolja is, az egyik legfontosabb dolog” – így látja a digitális oktatást egy hét után egy pedagógus, aki szülő is.
Talán ideje lenne nekünk is felnőnünk a gyerekeinkhez, nem?
„Ez a Nat megerősített abban, hogy nem leszek tanár, bármennyire is akarnám a gyerekekkel az olvasást megszerettetni, és bármennyire is jó tanár vagyok.”
Új gyerekek érkeznek az átmeneti otthonba: egy testvérpár, „a jó kis középosztályból”.
Mit tehet az a gyerek, akinek minden vágya, hogy egy kis időre kiszabaduljon az otthonból, és olyan lehessen, mint bármely másik osztálytársa, ennek azonban van egy hatalmas akadálya?
Miről beszél a gyerekotthon főnöke a karácsonyi ünnepségen, azaz a szeretet ünnepén azoknak a gyerekeknek, akik még az anyai szeretetet sem ismerik?
Sok mindenkinek van szüksége segítségre, de karácsony környékén talán még fájóbbak a hiányok a gyerekotthonok lakóinak. Zebegényi Péter elmondja, milyen adománnyal tudsz nekik leginkább örömet szerezni, és mi az, ami a jó szándék ellenére is inkább számít szívfájdítónak vagy felesleges kacatnak.