–

Annak idején blogot írtam a munkámról, hogy ne őrüljek meg. Ezt sokan olvasták, és egy karácsonyi írásom megfogott pár olvasót,  kértek egy számlaszámot, ahova pénzt utalhatnak a gyerekek számára. Ez egy nagyon vidéki város melletti település otthona volt, ahol szaloncukorra sem nagyon jutott. Az olvasóknak hála ez megoldódott, és a pénzből tudtunk venni nyáron felfújható medencét, pizzát, a kirándulások alatt plusz fagyikat.

Aztán Budapestre költöztem, és meglepve tapasztaltam, hogy itt mennyire jellemző karácsony környékén az adományozás.

Szerencsére már véget ért az önkormányzati választás, így idén sem lesznek polgármesterek, önkormányzati képviselők az otthonokban, kampányjellegű DVD-lejátszókkal a hónuk alatt, fotósok gyűrűjében, háttérben kiöltözött gyerekekkel.

Mert nem ők a segítség, sajnos.

Hanem, ha jó az otthon vezetője, amolyan menedzserszemléletű, és megtalálja azokat, akik szeretnék, hogy megtalálják őket, akkor az igazi segítséget a nagyobb cégek jelentik, amelyek szívesen támogatnak, és adnak pénzt jó célokra. Sokszor ez olyan mértékű, hogy a segítségükkel fel lehet építeni egy játszóteret, illetve hogy a pénzadományuk nem csak a karácsonyi időszakra korlátozódik.

Mert bár a Monty Python Az élet értelme című filmjében a mennyországban mindig karácsony van, a gyermekotthonokban nem.

Tapasztalataimat megosztva veletek szeretnék tanácsot adni, hogyan, mivel tudnátok segíteni azoknak a gyerekeknek, akik nem a családjuk körében töltik a karácsonyt.

Mondok jó és rossz példákat.

Ruha

Az ember azt gondolja, hogy ruhára szükségük van a gyerekeknek. Ez így is van. Az otthonokban minden gyerekre meghatározott keretösszeg van, amit a tavaszi és az őszi időszakban lehet felhasználni.

Mondanom sem kellene, de mondom, hogy egy kamasz gyereknek nem telik sokszor olyan ruhára, amilyet szeretne.

Indulj ki abból, hogy mennyi egy kabát, egy farmer. És most nem kell azt mondani, hogy ne legyenek nagy igényei. Nincsenek. De a tél nem csak egy kabátból és egy farmerból áll. A cipők sem olcsók. És igen, lehet venni a kínai áruházakban. Ott veszünk.

Szóval sokan gondolják úgy, hogy a kinőtt ruhák jó helyen vannak a gyermekotthonokban. Ez így is van. De vannak, akik meggondolatlanul, zsákszámra hozzák a penészszagú, hosszú ideig álló ruhákat. Válogattam jó pár ilyet. Hogy mit gondolhatott az, aki a fürdőruhának csak a felső részét, vagy a nagypapa által 1976-ban viselt zakót és a nagymama otthonkáját gondolta a gyerekeknek adni, azt nem tudom. Dobtam ki sáros cipőt és koszos bugyit is.

A legrosszabb, amikor már a kicsiken is látom – akik minden ilyennél ott sertepertélnek körülöttem –, hogy rosszul érzik magukat.

Szóval, kérlek, vigyél, adj ruhákat, de csak jó minőségűeket! Itt nem a márkára gondolok. De ami a lomtalanításra való, azzal próbáld megvárni annak az idejét.

Játék

A gyerekek játszanak. Kézenfekvő, hogy adjunk nekik játékokat. Egy gyermekotthonban nincs elkülönítve a csoportpénzen belül összeg játékokra, általában az adományba kapottakkal gazdálkodnak. Ezért valóban szükség van játékokra.

Olyanokra, amikkel tudnak játszani.

Az egy dobozba összeömlesztett három puzzle nem ilyen. A gyorséttermek ajándék műanyag szirszarjai sem azok. A megunt, tönkrement, hiányos társasjátékok sem.

Azok a dobozok sem játékok, amikben az említettek mind benne vannak, plusz még százharminchat legóelem, amikből az eredetit úgysem tudod kirakni. Ilyen doboz minden gyerekes családnál van, nálunk is. Ne vigyétek gyermekotthonba!

Vigyetek olyan játékokat, amik használhatók. A távirányítós autó, a beszélő baba, a kétautós ovális autópálya elem nélkül szintén használhatatlan, mert nincs pénzünk rá. Drága az elem.

Tudom, hallom a reakciókat, de én meg láttam a gyerekek arcát, és hallottam, ahogy lemondón mondják: „Úgysem fog működni.”

És könyörgök, a megunt plüssállatok sem jelentik a boldogságot. Minden gyereknek van olyanja, amihez hozzá tud bújni éjszaka, az otthonos gyerekeknek is van, nekik aztán tényleg szükségük van rá. De csak egyre. Mert ez az értelme. Van egy két méterszer két méteres, felfelé másfél méteres dobozunk, ami tele van megunt, semmit sem jelentő plüssállatokkal. Nem kell több.

Élelmiszer

A gyermekotthonokban hónapra ki van számolva az összeg, amit ételre költhetnek. Éppen meg lehet belőle lenni. Viszont nem mindig telik belőle olyanokra, amit te mindennaposnak tartasz a háztartásodban. Nyilván nem a luxustermékekre gondolok, és azt is tudnod kell, hogy ez az összeg nem feltétlenül a jobb minőségű élelmiszereket jelenti. A leggazdaságosabbat.

Létezik az Élelmiszerbank (és áldom is), viszont a szállítást az otthonoknak kell megoldaniuk, és vidéken ez még nehezebb. Sokszor szállítottam saját autóval megsemmisítésre ítélt alapanyagokat, és láttam azt is, hogy még mennyi mindent égetnek el a nagy üzletláncok. Két méter magas ládákban állt például a péksütemény.

Ha látod az ünnepek előtt az áruház bejáratánál az önkénteseket, megfelelő jelzéssel (év közben vannak, akik zavarosan gyűjtenek), adj nekik tartós élelmiszert. Lisztet, cukrot, édességet.

A kedvenceim voltak a hölgyek, akik kéthetente megjelentek, és hoztak egy rakat kaját, sajtot, joghurtot, zöldséget, gyümölcsöt. Ezt te is megteheted, akár csak egy alkalommal is.

Sokat elmond, hogy sokszor volt a gyerekek karácsonyi kívánsága egy egész guriga sajt…

Ne vigyél az otthonba befőttet, általad készített sütit, egyéb ilyen dolgot, nem adhatják oda a gyerekeknek. Szabály.

Viszont rendelhetsz pizzát, gíroszt, adhatsz mozijegyet, bármilyen gyermekrendezvényre kupont.

A jól működő, de lecserélt hűtőd is jó helyen lesz, csakúgy, mint a mikród és a tévéd. Ahogy a számítógéped is.

Viszont nagyon fontos, de tényleg az, hogy ne használd lomtalanításnak az adományozást.

Ez a lényeg.

Gondold el, milyen gyerekként olyan ajándékot kapni, amiről tudod, azt az előző gazdája kidobná. A gyerekek pontosan érzik ezt, és nem szeretik, amikor szánakoznak rajtuk, ráadásul megúszós, önző stílusban.

Az empátia a lényeg. Olyat adj, aminek te is örülnél.
Köszönjük.


Zebegényi Péter