Szinte mindannyian érezzük olykor a közösségi média hátulütőit. Mértéket tartani benne a legnehezebb, ezért van, aki inkább a teljes absztinenciát választja. Kérdés, hogy megéri-e lemondani a pozitív oldaláról is. Mik a tapasztalatok? Elmeséljük:
Az okoseszközöket arra tervezték, hogy kényelmesebbé tegyék az életünket, időt takarítsunk meg, és nagyobb biztonságban érezzük magunkat – de sajnos, mint bármi mást, rossz célok szolgálatába is lehet állítani őket. Ezért nagyon nem mindegy már az sem, hogyan tervezik meg őket… a felhasználásról nem is beszélve.
Ha foglalkoztat, hogy a gyereked mennyi időt tölt a neten, és mit csinál ott, ha zavar, hogy nem tudsz vele lépést tartani, ha elbizonytalanodsz, hogy hatékony-e az, amit a veszélyekkel szemben teszel, vagy ha érdekel, hogy milyen mintát mutatsz, az már azt jelzi, hogy jó úton haladsz. Nem a benned lévő frusztráció vagy bizonytalanság, hanem annak hiánya lenne a gond – állítja gyerekjogi szakértő szerzőnk.
Amennyire izgalmas, annyira frusztráló is lehet a folyamatos üzenetváltás valakivel. De vajon miért? Az egész az agyunk „hibája”!
Fölösleges rongyrázásnak hallatszik az okosotthon kifejezés? Pedig lehet, hogy a fenntartható jövőnk kulcsát rejti! Csapatunk egyik legzöldebb – és vállaltan előítéletes – tagja utánajárt a témának.
Emlékeztek az iwiwre, amelynek csúcskorszakában a fél ország tagja volt? Íme, egy emlékezetes interjú az egyik alapítóval:
Az, hogy egyelőre nincs minden utcában egy okosotthon, nem jelenti azt, hogy a jövőben sem lesz hétköznapi dolog az intelligens ház vagy lakás. Sőt, egyre több okosotthon épül, és a meglévő ingatlanokat is egyre gyakrabban újítják fel digitálisan azok, akik szeretnének és tudnak is élni ezzel a lehetőséggel. Dián Dóri most olyanokkal beszélgetett, akik ilyen otthonokban laknak.
Hogyan vált évtizedekre a techágazat egyik főszereplőjévé egy fiatal, pénztelen svéd modell? Erről is a Playboy tehet?