–

Fiala Borcsa Egy cirkuszigazgató mindennapjai – Anyaság rocks című szuper könyvét olvastam a múltkor a vonaton. Aztán a Holvana című fejezeten, ahol a gyerekek folyamatosan különféle tárgyakat kerestetnek meg az anyukájukkal, olyan hangosan röhögtem, hogy többen meghökkenve kapták fel a fejüket, minek is örülök ennyire. Erről viszont eszembe jutott, hogy én is mindennap kapok hasonlóan bosszantó kérdéseket, ráadásul rögtön 300 gyerektől. Csak az nem mind azzal kezdődik, hogy hol van a… Rájöttem, az anyaság és a tanárság között nincs is akkora különbség.

Ezért úgy döntöttem, összegyűjtöm azokat a visszatérő kérdéseket, amelyeket a gyerekek tesznek fel nekem újra és újra. És amelyek kivétel nélkül mindig hihetetlenül idegesítőek. (Tudom, valószínűleg ezért is csinálják. Talán egyszer leszoknak róla.)

1. Mit csinálunk ma az órán?

„Szerinted mit? Orosz népdalokat fogunk kézen állva énekelni!”

Valószínűleg ez a gyerekek által legtöbbször feltett kérdések non plus ultrája. Szinte mindig van legalább egy diák, aki felteszi. Ami azt jelenti, hogy naponta legalább hatszor hallom ezt a kérdést. Ezen információ megszerzése úgy tűnik, annyira, de annyira sürgős nekik, hogy a szünetben loholva, a tanáriba bejőve is muszáj megkérdezni. Az elején még mindig válaszoltam rá tisztességgel. Elmondtam, milyen témákkal készülök az órára, mire számítsanak... Aztán meguntam. Elfáradtam. Hiszen néhány perccel később, az órán úgyis kiderül minden. Addig kibírják! Legalább így izgalmasabb lesz egy kicsit a napjuk... 

2. Ezt nekünk is le kell írni?

„Nem, dehogy kell. Tudod, ez az új hobbim: ha unatkozom, akkor felesleges dolgokat firkálgatok a táblára.”

Ez a kérdés is minden órán elhangzik. Nem viccelek. Minden. Egyes. Órán. Pedig jó előre tisztáztam velük a szabályokat; tényleg csak akkor, és csak azt írom a táblára, ami nagyon fontos és megjegyzendő, megtanulandó. Vagyis: leírandó a füzetbe. Mondjuk, ezt hosszú évek alatt is biztos, hogy nem lehet eléggé megszokni, ezért kell mindig rákérdezni. Tényleg, hátha egyszer olyat írok fel, amit semmiképpen sem kell leírni?!

3. Most ezt muszáj megcsinálni?

„Nem, dehogy muszáj. Csinálj, amit akarsz, ez a te döntésed.”

Ez pedig aztán tényleg minden kérdések kérdése, mondhatnám azt is, hogy a diákok kérdéstárának jolly jokere. Amit bármikor be lehet vetni, és amit ezek a komisz kölykök előszeretettel alkalmaznak is. Mert meg kell kérdezni, hogy muszáj-e tanulni, muszáj-e iskolába járni, dolgozatot írni, részt venni a játékban, megszólalni vagy csendben lenni, bejönni vagy kimenni, elmenni vagy maradni. Egyáltalán, bármit megtenni, amit a tanár kér.

4. Írunk ma dolgozatot?

„Persze!”

Erre a kérdésre csakis ez lehet a válasz. Mondjuk, utána jön egy ötperces agyalás azon, hogy most akkor tényleg írunk-e vagy sem. Mert nem emlékezhetek mindenre, néha nem írom fel magamnak, miket is terveztem a következő órára. Feladják a leckét nekem is a gyerekek ezzel a felvetéssel, és sokszor tényleg nem tudom, valóban ígértem-e számonkérést. Ezért ilyenkor a biztonság kedvéért mindig írunk. Bónusz pont: ez az a kérdés, amiről néhány alkalom után valóban önmaguktól leszoknak. Vajon, miért?

5. Volt ma házi?

„Többiek?”

Ezt a kérdés sokféle hangsúllyal fel lehet tenni: őszintén érdeklődve, halkan kétségbeesve, hangosan rácsodálkozva. Egy biztos: így tud a legkönnyebben lebukni az, aki nem írt házit. Mert az is biztos, hogy minden osztályban van olyan, aki mindig mindent elkészít és előszeretettel el is mondja, mit kellett volna aznapra mindenkinek csinálnia. Ilyenkor mindig csak mosolygok azokon is, akik lelepleződtek, és azokon is, akik mindent mindig elárulnak. Majd egy halk sóhajt eresztek el magamban: „Vajon mikor jönnek rá arra, hogy ilyenkor csak magukkal tolnak ki?”

6. Miben halt meg?

„A kedvenc kék csíkos pizsamájában, abban.”

Íme, a kedvenc szaktantárgyi kérdésem. Bármelyik történelmi személyiség kerül szóba, mindig ez a legfontosabb tudnivaló. Mert ez valamiért érdekes, izgalmas. Sok történelmi alakról tényleg tudom, hogy miként halt meg, mert jellegzetes volt a halála; fondorlatosan megölték, leszakadt alatta a trón... és ehhez hasonló izgalmas sztorik. A többi, bevallom, nem is érdekelt. Ezért most már egy ilyen kérdésnél is feladom a kérdezőnek a labdát valahogy így: én nem tudom, miben halt meg, úgyhogy nézz utána, aztán mondd el nekem is!

Nos, ezek a legtöbbször nekem szegezett, tényleg unásig hallott kérdések. De úgy vagyok vele, hogy amíg világ a világ és diák a diák, addig mindig lesznek rockerek, akarom mondani pedagógusokat végletekig idegesítő kérdések. És ez így van jól.

Balatoni József

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/shironosov