–

Mondanám, hogy óriási rajongója vagyok az ír zoológusnak, de inkább nem mondom, mert Durrell nem szerette a rajongóit túlságosan, legalábbis életrajzírója, Douglas Botting azt állítja, megvadult bölénycsordának látta őket.     

Maradjunk tehát annyiban, hogy a Korfu-trilógia mindig a kezem ügyében van, ha rossz a kedvem, szívesen merülök el a Durrell-család hétköznapjaiban, és tulajdonképpen bármiben, amit a mester papírra vetett. A könyvei egy részét fel is olvastam hangosan, a gyerekeknek szólót évekkel ezelőtt mese gyanánt, a többit mostanában – szeretünk felolvasni egymásnak jó könyvekből esténként.

Tízéves volt Gerald „Gerry” Malcolm Durrell, amikor a megözvegyült édesanyja négy gyerekével 1935-ben Korfura költözött. A szigeten töltött négy év eldöntötte a kicsi kora óta természetbolond fiú sorsát: valósággal az édenkertbe csöppent, ahol szabadon tanulmányozhatta az élővilágot – és az őt körülvevő csodabogár felnőtteket.

Erről mesél majd 1954-ben a Családom és egyéb állatfajták című könyvében, és a folytatásokban: a Madarak, vadak rokonokban és Az istenek kertjében, amelyekből nagy sikerű játékfilm és filmsorozat is készült. A trilógia és a zoológus további könyvei teremtették meg a financiális bázisát állatgyűjtő expedícióinak, alapítványának (Durrell Wildlife Conservation Trust) és állatkertjének, amelyet Noé bárkájának tekintett, és veszélyeztetett állatok megmentésére hozott létre Jersey szigetén.

Az „amatőr természetbúvár” megjelenésében is sztáralkat volt, és remek előadói képességekkel rendelkezett. Gyakorta szerepelt a brit rádióban, show-műsorokban és állatokkal foglalkozó filmsorozatot is készített a BBC megbízásából. Gyűjtőútjairól, állatkerti tevékenységéről pedig újabb és újabb könyvekben számolt be (A bafuti kopók, A részeg erdő, Állatkert a poggyászomban, Kalandorok az őserdőben stb.) Imádott szigetén hunyt el 1995. január 30-án.

És akkor egy csokornyi, ahogy ígértem, a Durrell-sziporkákból:

1.

„A világ különleges és bonyolult, akárcsak a pók hálója. Ha megérinted egy fonalát, remegése végigfut az összes többi szálon. Mi nemcsak megérintjük a hálót, hanem bele is szakítunk.”

(Fogjál nekem kolóbuszt!)

2.

„A világ tele van válaszra váró csodálatos talányokkal. […] Hogyan nő egy szilvamag nagyságú makk húszméteres fává, amelyen ráadásul ötven különböző állatfaj él. Vagy hogy hová repülnek télen a madarak. Hogyan úsznak a halak. Milliónyi hasonló kérdés van, és utazás közben választ kapunk jó néhányra. Szóval hegyezzétek a fületeket, tartsátok nyitva a szemeteket, használjátok az orrotokat, nyelveteket, ujjatokat, hogy minden érdekeset és újat meglássatok, megszimatoljatok, megízleljetek és meg is fogjatok.”

(Léghajóval a világ körül)

3.

„Sokat megtanultam a virágokkal kapcsolatban. Éppen olyanok, mint az emberek. Ha sokat rakok együvé, egymás idegeire mennek és elfonnyadnak. Ha bizonyos fajtákat összekevernek, valami utálatos osztályöntudat fejlődik ki bennük!”

(Családom és egyéb állatfajták)

4.

„Azt mondják, hogy ha az ember megöregszik, mint én, lelassul a teste. Én ezt nem hiszem. Szerintem ez tévedés. Van egy elméletem, hogy nem mi lassulunk le, hanem az élet lassul le számunkra. Érti? Minden úgy elbágyad, és annyival több dolgot lehet észrevenni, ha a dolgok lassan mozognak. Mi mindent lát az ember! Micsoda különleges dolgok történnek az ember körül, amiket azelőtt nem is sejtett. Igazán élvezetes kaland, nagyon élvezetes!”

(Családom és egyéb állatfajták)

 

Gerald Durrell feleségével a londoni állatkertben 1954-ben - Forrás: Getty Images/Keystone/Hulton Archive

5.

„Mintha egy nagy előadás látványos díszlete volna az őserdő, a színdarab egyetlen mondanivalója pedig, hogy milyen törpe és jelentéktelen valójában az ember, és milyen bonyolult és gyönyörű a világ, amelyben él.”

(Fogjál nekem kolóbuszt!)

6.

„Larry, miután körülbástyázta magát könyvekkel, egész nap ott ült az írógépénél, és csak az étkezésekkor jelent meg álmatagon. A második reggelen igen ingerült állapotban lelkiállapotban került elő, mert egy paraszt pontosan a sövény oldalához kötötte ki a szamarát. A dög szabályos időközönként felvetette a fejét, és elnyújtott, gyászos ordítást hallatott.

– Hát most kérdezem, nem nevetséges, hogy az eljövendő generációk meg lesznek fosztva a műveimtől csak azért, mert egy bütykös kezű idióta pont az én ablakom alá kötötte ki azt a büdös teherhordó dögöt? – kérdezte Larry.

– Igen, drágám – mondta a mama. – Miért nem viszed odébb, ha zavar?

– Drága anyám, senki sem kívánhatja tőlem, hogy arra pazaroljam az időmet, hogy szamarakat kergessek az olajfaligetben. Hozzávágtam egy keresztény szektákról szóló brosúrát. Mi mást tehetnék?”

(Családom és egyéb állatfajták)

7. 

„A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül, ám ez csak akkor igaz, ha nem kezdjük isteníteni őket.”

(A legszebb kutyatörténetek Gerald Durrell válogatásában)

8.

„Végre, végeérhetetlennek tűnő küzdelem után kibogoztam a madzagot a tarisznya nyakánál, és óvatosan kinyitottam. A mélyéről finom kis szürke arc bámult rám, hatalmas fülei legyezőszerűen összecsukva oldalt a fejéhez simultak, és óriási, aranyszínű szemei olyan döbbent iszonnyal meredtek rám, mint amikor egy idős vénkisasszony a fürdőszobaszekrényben egy férfit talál.” (Állatkert a poggyászomban)

9.

„Fizettünk, levonszoltuk magunkat a Csatornához, és felszálltunk egy kishajóra, amelyet mama, fölényes olaszságával, vaporoltónak nevezett, nem úgy, mint a kevésbé tájékozott olaszok, akik továbbra is vaporetto néven emlegették.”

(A piknik és egyéb kalamajkák)

 

1979-ben - Forrás: Getty Images/ony Evans/Timelapse Library Ltd.

10.

„Meghalni igen kellemetlen, hiszen az embernek még annyi mindent kellene tennie, és annyi mindent nem látott még ebből a csodálatos világból. Az ember persze reménykedik, hogy ha már egyszer menni kell, legalább gyorsan és fájdalom nélkül teheti, de hogy mi lesz utána, az rendkívüli módon érdekel. Elfújnak, mint egy gyertyát Shakespeare-nél? Szereleméhes hurik vesznek majd körül? Vagy – Isten ments! – talán a rokonaid várnak majd az elíziumi réteken?”

(Részlet a be nem fejezett önéletírásból)

Válogatta: Kurucz Adrienn

Források: ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images/PA Images