–

1.

Még csak tizenhárom éves volt, amikor ezt írta:

„Itthon ma is gyerekszámba megyek még, pedig sohasem voltam gyerek és azért, hogy néhanap eljátszogatok szívesen bábuval is, nagyon öregnek érzem magamat, amikor fölmegyek a színházhoz és látom magam körül a sok savanyú, reménytelen arcot.”

2.

A kiegyezés előtti porosz–osztrák–olasz háború alatt vetette papírra 1866-ban:

„Az én bajomra nehezebb is medicinát keresni; nem árulják azt boltba, nem ír arról receptet a doktor az én bajom a nagy vágyakozásom a színpad után.”

3.

Öntörvényűek jelmondata:

„Aki akar, annak szabad.”

4.

Iróniában sem szenvedett hiányt:

„Előadás után bejött az intendáns mindnyájunknak gratulálni és a nagyközönség megelégedését jelentette. Aztán hozzám lépett és kezet csókolt. Kezet csókolt nekem! Egy intendáns nekem kezet csókolt, nohát ezt a kezemet elteszem örök emlékbe. Ε naptól fogva rémségesen büszke leszek a kezemre.”

„Blaháné mint török biróné a piros bugykellárisban” – Forrás: OSZK EPA

5.

Amikor életében először nem maga fizette a színházi fellépőruháit, ezt mondta:

„Ha már slepp, legyen slepp.”

6.

A debreceni primadonna öniróniája sem volt semmi:

„A tegnapi előadás után a Cipi név mellé megkaptam a primadonna nevet is. Tyűha, primadonna! ez már aztán valami. Vájjon feljebb hordjam-e az orromat ezután? Vagy lejebb?

Megalkudtam magammal és elhatároztam, hogy maradjon a piszém ott, ahol van, jó helyen van.”

7.

Ars poetica:

„Komolyabb dologra vágyakoztam és megszerettem a népszínművet, amely inkább dráma, mint komédia. Olyanok ezek a parasztasszonyok, parasztleányok, mint mi; húsból és vérből valók, van szívük, van eszük, van igen sok bánatjuk és igen kevés örömük. Minden alakja a népszínműveinknek ilyen és csak magamat kell adnom, hogy igazképen ábrázoljam őket. A bus magyar dalok szívemből fakadnak és gyakran azon veszem észre magamat, hogy a közönséget akartam megríkatni és magam pityergek.”

8.

A játék az élete volt

„Játék előtt majd megfagytam, játék után úgy lángolt az arcom, azt hittem, kicsattan.”

9.

Akkoriban is nehéz volt elfogadtatni az esendőséget

„Néha, magam sem tudom miért, sírva fakadok. Aztán kisírt, vörös szemmel fölmegyek a színházhoz, ahol pedig csak úgy szeretnek, ha nevetek.”

10.

Ezt a gondolatot Runyai Soldos Sándortól való válása előtt fogalmazta meg:

„Akik nem egymáshoz valók, jobb azoknak egymás útjából kitérni…”

11.

Lámpaláz és babonák

„Sokan kérdezték tőlem, hogy van-e lámpalázam? Hát biz én nem tudom, hogy mi az, amit érzek, mielőtt a színpadra kilépek, de mondhatom, nem kellemes érzés. Nem mintha nem tudnám a szerepemet, sőt úgy vagyok vele, hogy a másokét is majdnem szóról-szóra betanultam, hogy ki tudjam szorítani, mit és mennyit játszhatom én azalatt, amig ők beszélnek, természetesen úgy, hogy őket mit sem zavarjam. Szerepemmel elkészülve megyek a színpadra és mégis izgat valami, de ez csak addig tart, amig kiléptem, aztán mintha kettévágták volna. Persze, addig ki nem lépek, amíg keresztet nem vetek magamra és a jó Istent nem hívom segítségül.

Csodálatos, hogy ez az izgatottság évről-évre nagyobbodik.

Még vidéki színésznő koromban tanultam többi társnőimtől, hogy amikor az ember színpadi ruhájába öltözködik, valamit okvetlenül visszájáról kell felvenni, mert akkor nagyon fog tetszeni. Sokszor elnéztem, hogy némelyik összes ruháját, kivéve a felsőt, balszínére vette fel, csakhogy nagyon tessék. Ha az öltözőből kilép, úgy kell azt intézni, hogy valamely kis fiúval vagy férfival találkozzunk, mert ez szerencsét hoz. Varrni vagy vágni, ha már fel vagyok öltözve, világért se engedek, mert vagy bevarrjuk, vagy elvágjuk a szerencsénket.”

12.

A színház, a játék igazi gyógyír volt számára

„Ha a nagyközönség tudná, hogy mi színésznők hányszor milyen rémitően betegen lépünk a színpadra és alig veszik észre rajtunk; tudja Isten, mi még a betegséggel is komédiázunk.

Gyakran megtörtént velem, hogy betegen mentem a színpadra és meggyógyulva tértem haza.

Az igazgatóság, a közönség tapsa, a színházi levegő nekünk a legjobb orvosságunk. Azért is biztatnak bennünket, csak mentül előbb fel-fel a színházhoz, ott meg fog gyógyulni. De úgy is van ez!”

13.

Ezt egy színházi ruhára mondta ugyan, de nem csak arra igaz

„Ami szép távolról, nem mindig szép közelről is.”

14.

A kor férfiideálja…

„Ilyen az asszony, hiába, valamennyi. Ha huszárok lovagolnak az ablak alatt, az felbizsergeti bennünk a vért; de mikor az istennek a legszebb teremtése a huszár!”

15.

Ma úgy mondanánk: introvertált 

„Én nem tudok hangosan mulatni. Amikor nagy társaság üli körül asztalomat, éppen olyan csöndes vagyok, mint amikor csak a családommal vagyok. Csöndesen pityizálok és beszélgetek, vagy hallgatom, amit nekem beszélnek.”

Forrás: OSZK EPA

16.

Az eredetiség mindenekelőtt…

„Csak azon szerepeimet szeretem, amelyeket én kreáltam, nem kell nekem a más dicsősége. Aki kikaparta a tűzből a gesztenyét, az egye meg; helyettem se nyúljon senki más a tűzbe.”

17.

Egyszer fenn, egyszer lenn

„A közönség sokféleképpen ítél és ezért nincs olyan emberfia, aki előre meg tudná mondani valamelyik darabnak a sorsát.

Én már láttam jó színdarabot megbukni és láttam olyan darabot, mely először még csak néhány előadást ért meg. Később egyszerre csak tetszeni kezdett és egész csomószor adták elő ismét. A közönség szeszélyes és az ízlése is máról-holnapra változik. Ami ma tetszik, holnap talán már nem tetszik.” 

 

18.

Sírás és nevetés

„Igazán forró deszkák a színpad deszkái. Szinte égnek az ember lába alatt és lázzal töltik el egész valónkat. Ha bajunk, bánatunk van, amint ezekre a forró deszkákra lépünk, elmúlik minden keservünk. Sok könnyet felszárít a színpad, igaz, hogy sok könnyet is ejtünk miatta.” 

19.

Színpad életre-halálra

„Láttam olyan kollégát akárhányat, aki amikor el kellett hagynia a színpadot, belebetegedett ebbe a szakításba: napról-napra fogyott, mint a holdvilág; az arca is sápadt lett, a szeme nézése meg olyan szomorú lett, mint azé, akinek halottja van. Hiába, a mi vérünk nem tud, nem akar megnyugodni.”

20.

És a híres humora…

„Unokám összesen hat van. Kérem, ne tessék úgy olvasni, hogy: »hatvan«.”

Both Gabi

Ti is olvassátok el Blaha Lujza naplóját, fontos kordokumentum és nagyon élvezetes olvasmány, ráadásul online is elérhető ITT!

Kiemelt kép: OSZK EPA