–

WMN: Idézz föl, kérlek, egy olyan pillanatot, amikor szabad, független embernek érezted magad! Hol, mikor, milyen körülmények között történt?

Dr. Almási Kitti: Tekintettel arra, hogy olyan világban nőttem fel, amikor még nem volt evidencia, hogy bármikor külföldre utazhatunk, a tizennyolc éves szülinapomon a nagyanyai örökségem egy részét arra fordítottam, hogy Londonba utazzam egy hónapra egy családhoz, hogy onnan nyelviskolába járjak. Mivel addig még nem láttam túl sokat a nyugati világból, úgy döntöttem, hogy vonattal és komppal jutok el az úti célomig. Óriási kaland volt, rengeteg kihívással, ráadásul kedves emberek sorát ismertem meg, ami elindított egy azóta is egyre meghatározóbb úton, hogy minél több kultúrát megismerjek és lehetőség szerint töltsek időt más országokban is.

WMN: Melyek azok a jelenleg birtokodban lévő privilégiumok, amelyeket feladnál a személyes szabadságodért?

A. K.:

Sajnos tapasztaltam, hogy milyen hierarchiában dolgozva megélni azt, hogy az ember nem dönthet önállóan, nem képviselheti úgy a véleményét, ahogyan szeretné. Abban az esetben nem láttam más kiutat, mint felmondani a munkahelyemen.

Azóta is megéltem számtalanszor bizonyos felkérések kapcsán, hogy egy előadónak is a szájába akarják rágni, miről és miként beszéljen. Ebben az esetben úgy érzem, hogy amennyiben egy programozható robotot akarnak előadónak, én inkább lemondok a lehetőségről. Így tettem ezt bizonyos oktatási lehetőségek esetében is, ha korlátozni akartak abban, amit közvetítenék. Akár a titulusomról is lemondanék, ha olyasvalamit kellene képviselnem, amit nem érzek sajátomnak.

WMN: Szerinted mely tényezők veszélyeztetik a leginkább egy mai magyar ember függetlenségét?

A. K.: Pszichológusként főként a gondolkodásmódot, a beállítódásokat, negatív automatizmusokat érzem a legnagyobb veszélynek. Ezek azok a tényezők, amelyek abban az esetben is gátolnak valakit, ha a körülmények ezt nem indokolnák.

A megúszás miatt, a konfliktuskerülés reményében sok ember hajlandó arra, hogy önként hajtsa bele magát egy megfeleléskényszeres életmódba, amelyben folyamatosan a feletteseinek, ismerőseinek kívánságát és igényeit lesi, rettegve attól, hogy hibázzon és így negatív megítélés alakuljon ki vele kapcsolatban. Így tulajdonképpen önként adja fel az önazonosságot és függetlenséget.

WMN: Mi a véleményed arról a sokszor, sok helyen hangoztatott megállapításról, hogy a huszonegyedik század a nők évszázada?

A. K.: Nem is annyira a véleményem, mint inkább a tapasztalatom az, hogy az elmúlt évek, évtizedek exponenciális emelkedést mutattak a nők szerepének erősödését illetően. Olyan mértékben kerültek előtérbe és pozícióba tehetséges nők, és mutatták meg, mire képesek, hogy ma már nem kérdés, hogy sokkal erősebb és komplexebb szerepük van a társadalomban, mint arra korábban lehetőséget kaptak. Noha számos szerepkonfliktus és párkapcsolati nehézség is fakad a nők megváltozott élethelyzetéből adódóan, arra számítok, hogy a kiteljesedés és önmegvalósítás időszaka elé nézünk.

WMN: Ötéves a WMN magazin, mi az az öt fogalom, ami először eszedbe jut róla?

A. K.: Szociális érzékenység, szemléletformálás, bátorság, szókimondás, precizitás.

 

Pásztor Anna válaszai ITT, Steiner Kristóféi pedig ITT olvashatók.

Képek: Nánási Pál