„A hagyományos értelemben vett szabadság és függetlenség illúzió” – Hello, WMN! – bemelegítés
Hihetetlen, de márciusban már ötéves lesz a WMN, a kerek születésnapot pedig egy rendhagyó Hello, WMN! esttel ünnepeljük. Ez alkalommal olyan kérdéseket járunk körbe meghívott vendégeinkkel, amik a WMN szellemiségének alapkövei: szabadság, függetlenség, egyéniség. De kinek mit jelent ez a három fogalom? Ki mit tenne meg ezek eléréséért? Mennyire vagyunk szabadok és függetlenek, és egyáltalán, a mai világban mennyire lehetünk azok? Hol vannak a határai – ha egyáltalán vannak? És az egyéni szabadság tényleg bátorság kérdése? Ezeket vitatja meg március negyedikén a MOMkult színpadán: Pásztor Anna énekesnővel, Steiner Kristóf újságíróval, dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológussal, Mácsai Pál színésszel és Szabó T. Anna íróval ezúttal két műsorvezetőnk, D. Tóth Kriszta és Gyárfás Dorka. Ahogy már megszokhattátok, most is bemelegítő kérdésekkel készülünk a beszélgetésre. Ezúttal Steiner Kristóffal kezdjük a sort.
–
WMN: Idézz föl kérlek, egy olyan pillanatot, amikor szabad, független embernek érezted magad! Hol, mikor, milyen körülmények között történt?
Steiner Kristóf: Mivel többnyire szabad, független embernek érzem magam, inkább olyan helyzeteket tudok kiemelni, ahol rá kellett döbbennem, hogy a hagyományos értelemben vett szabadság és függetlenség illúzió – ezek pedig a bürokrácia útvesztőiben kujtorgással töltött idők voltak. Amikor Izraelben zárkába csuktak és rabosítottak, mert egy random néni összetévesztett egy bűnözővel, és rám hívta a zsarukat, ők pedig előbb csuktak le, mint hogy kérdeztek volna, amikor visszafordítottak minket egy egyiptomi reptéren, amiért Nimi, a férjem Európán keresztül próbált belépni Egyiptomba, és a szemünkbe mondták: vagy börtönbe zárnak, vagy felülünk az első gépre, ami akárhová tart, és most is, amikor várjuk, hogy visszabocsátást nyerjünk a Schengeni Egyezmény országaiba, és Londonban, Isztambulban, Romániában ringatjuk magunkat a teljes szabadság illúziójába
– ezek olyan pillanatok, amikor az ember mélyen újraértelmezi a szabadságot, a demokráciát és a társadalmi rendet.
WMN: Melyek azok a jelenleg birtokodban lévő privilégiumok, amelyeket feladnál a személyes szabadságodért?
S. K.: Nagyon kevésre van szükségem. Ha valaki garantálná nekem, hogy van lehetőségem utazni, enni, inni, a kedvesemmel lenni, és végezni a munkámat, valamint segíteni a szeretteimet, bármiről lemondanék – ingó és ingatlan vagyonokról, állampolgárságról, díjakról és elismerésekről, bármiről.
WMN: Szerinted mely tényezők veszélyeztetik leginkább egy mai magyar ember függetlenségét?
S. K.: Ironikus módon éppen a rendszer, amely a szabadságot, biztonságot, és függetlenséget „biztosít” nekünk.
WMN: Mi a véleményed arról a sokszor, sok helyen hangoztatott megállapításról, hogy a XXI. század a nők évszázada?
S. K.: Hiszek benne, támogatom, és azonosulok vele – ugyanakkor
abban is hiszek, hogy a XXI. század, ahogyan minden évszázad mindenkié kell(ene), hogy legyen: nőké, férfiaké, állatoké, a bolygónké, a természeté – ugyanis egyek vagyunk, és ha ez a hajó elsüllyed, mind elsüllyedünk vele.
WMN: Ötéves a WMN magazin, mi az az öt fogalom, ami először eszedbe jut róla?
S. K.: Függetlenség. Lehetőség. Felelősség. Közösség. D. Tóth Kriszta – tudom, ő elvileg nem fogalom, de nekem mégis az.
