„A világnak szüksége van rá, hogy a női energiák körülöleljék” – HELLO, WMN! – Bemelegítés
Személyes szabadságunkat épp olyan nehéz elérni, mint aztán megtartani. De ki meddig hajlandó elmenni érte? Mit lehet és mit nem lehet beáldozni a függetlenségünkért? Mai társadalmunkban egyáltalán elérhető a tökéletes szabadság? Többek között erről fog szólni a következő, szülinapi Hello, WMN! estünk, ahol D. Tóth Kriszta és Gyárfás Dorka fogja kérdezni dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológust, Steiner Kristóf újságírót, Pásztor Anna énekest, Mácsai Pál színművészt és Szabó T. Anna írót ezekről az életünket alapjaiban meghatározó kérdésekről. Bemelegítő körkérdéseinkre ezúttal Pásztor Anna válaszait olvashatjátok.
–
WMN: Idézz föl, kérlek, egy olyan pillanatot, amikor szabad, független embernek érezted magad! Hol, mikor, milyen körülmények között történt?
Pásztor Anna: Pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor elindultam New Yorkba, mert felvettek az Alvin Ailey kortárs balettművészeti főiskolára. Ültem Ferihegyen, és tele voltam izgalommal. Egyedül vágtam neki ennek a gigakalandnak, mindeközben pedig végig a Flashdance című film főcímdalát hallgattam. Féltem, de büszke is voltam magamra, hogy felvettek az iskolába. Úgy éreztem magam, mint a film főszereplője.
WMN: Melyek azok a jelenleg birtokodban lévő privilégiumok, amelyeket feladnál a személyes szabadságodért?
P. A.: Az a helyzet, hogy én eléggé szabad vagyok, nem kell feladnom semmit. Úgy élek, hogy ez így is maradjon, de ha valami mégis úgy korlátozna, hogy az nekem már kényelmetlen, akkor teszek érte, hogy megszűnjön. Persze vannak olyan dolgok, amik valamennyire elvesznek a szabadságomból, ilyen például, hogy vannak gyerekeim, azonban ez a fajta korlátozás nekem teljesen oké. Ezek az élettel való egyezkedések, de egészen biztosan megéri.
WMN: Szerinted mely tényezők veszélyeztetik leginkább egy mai magyar ember függetlenségét?
P. A.: Gépesített környezetben élünk, de ez nem feltétlenül jelent jót. Nekem a masírozás, a XXI. századi rabszolgaság jut eszembe róla, mert már kiskorunkban gyömöszölik a fejünkbe, hogy mit és hogyan kéne csinálni. Elfelejtik, hogy sokszínűek vagyunk, és ahogy a virágoknak sem lehet megparancsolni, hogy egyszerre nyíljanak, úgy az embereket sem lehet egyformaságra kényszeríteni, mert ez megöli a kreativitást. Szerencsére sokan vagyunk, akik kihúztuk a fejünket ebből a burokból, és énekelünk, táncolunk.
WMN: Mi a véleményed arról a sokszor, sok helyen hangoztatott megállapításról, hogy a XXI. század a nők évszázada?
P. A.: Hát, ezt én üvöltözöm a leghangosabban! Minden jel arra mutat, hogy a világnak szüksége van rá, hogy a női energiák körülöleljék. És a férfiak is megérdemlik, hogy kifújják magukat. A XXI. század kedvez a nőknek, ma már nem határolja be őket a koruk, például. Amikor azt látjuk, hogy Jennifer Lopez és Shakira még most a világ tetején pörögnek egy sortban, akkor itt bizony nincs lehetetlen!
WMN: Ötéves a WMN magazin, mi az az öt fogalom, ami először eszedbe jut róla?
P. A.: Erő, báj, mosoly, tavasz, hófehér.
Steiner Kristóf válaszai ITT olvashatók
Kiemelt kép: Galgóczy Németh Kristóf
