Szabó Anna Eszter: Ez az egész nem fair, szerintem sem
Szabó Anna Eszter negyedik nekifutásra érezte azt, hogy sikerült megfogalmaznia, mi a munkánk és a WMN jelentősége. Ehhez farkasszemet kellett néznie azzal, hogy mégis mi tart minket a pályán.
Szabó Anna Eszter negyedik nekifutásra érezte azt, hogy sikerült megfogalmaznia, mi a munkánk és a WMN jelentősége. Ehhez farkasszemet kellett néznie azzal, hogy mégis mi tart minket a pályán.
Huszonegy évesen, bőrig ázva, izgatottan lépte át Dián Dóri az irodánk küszöbét: ő volt a WMN első gyakornoka. Ma már hét éve nálunk dolgozik, és eközben sokat tanult a szakmáról, és – mint mondja – az életről is... ami Magyarországon sokaknak egyre nehezebb.
El tudsz képzelni egy olyan világot, ahol nincsenek közösségek? Ahol mindenki csak magában lődörög a gondolataival, a gondjaival, az örömével és bánatával? Talán el lehet, de valljuk be, ez nem hangzik túl jól. A közösségek fontosak: megtartanak minket, kimondják helyettünk is, amit nem merünk, vagy a megfogalmazásához épp nincs eszközünk. Ilyen közösség a WMN is, ami egy új mérföldkőhöz érkezett.
„Tudom, hogy a szabadság nem mindig komfortos. Van, hogy lemondásokkal jár, néha magányos, máskor egészen félelmetes. De már azt is tudom, hogy ennek nem feltétlenül kell így lennie.”
„Amikor szóba kerül a WMN, a nő szeme felragyog: »Annyira fontos, hogy írtok ezekről« – és az a melengető bizsergés, ott a szívem táján, az a büszkeség, a többes szám büszkesége, hogy már ide tartozom.” Májustól dolgozik velünk a WMN új felelős szerkesztője, aki most elmondja, milyen volt megérkezni a csapatba. Sándor Anna írása a WMN-Tagsághoz.
Ha visszanézek az elmúlt évekre, azt látom, folyamatos bójakeresésben vagyok. Keresem azokat a pontokat, amelyek irányjelzők az információtengerben, hiteles embereket, akiknek a kezébe képletesen vagy akár konkrétan is belekapaszkodhatok, amikor fogytán az erőm az állandó tempózásban. A WMN-csapat – benne az alkotótársak és az olvasóink – nyolc éve az egyik bója a tengeremen.
Szentesi Éva a WMN-nél nőtt fel, és mi végigkísértük ezen a viszontagságos úton. Kőkemény volt, de el nem cserélnénk másra. És most visszajött, hogy írjon egy cikket, mert tudja, hogy a támogatás most fontosabb, mint valaha.
Ha támadnak, az azt jelenti: számítunk. Ha számítunk, akkor még hangosabbnak kell lennünk. Ha velünk vagy, akkor most mutasd meg! Szinte a WMN-Tagság bevezetésének pillanatától céltáblává váltunk. Pedig nem tettünk mást, mint bejelentettük: támogatói közösséget építünk. Független, szabad emberek közösségét. Ez a WMN-Tagság. Akkor is, ha nehezen indul. Sőt, akkor még inkább! D. Tóth Kriszta írása.
A WMN tíz éve működik függetlenül, szabadon, értetek és veletek. Most új korszak jön, mert ez a fajta független, szabad alkotói működés ebben az országban, egy ilyen világban – a közösségünk támogatása nélkül – nem fenntartható. Alapítónk, D. Tóth Kriszta írása.
Mindig mindent egyedül megoldani rettenetesen fárasztó, segítséget kérni mégsem könnyű sokaknak. Ők azok, akik úgy gondolják, más úgysem tudna úgy megcsinálni valamit, ahogyan ők, és különben is, végtelenül kiszolgáltatottá tenné őket. Olvassátok el Fodor Alexandra pszichológus írását a problémáról.