–

WMN: Véleményed szerint miért tabusítja még mindig a közbeszéd a rák témáját? Miért nehéz erről még mindig nyilvánosan beszélni?

Riskó Ágnes: Kultúrafüggő, hogy ki és mit tart tabutémának, itthon sokáig a rák témája is az volt sajnos. Ezen túl az is nehézséget jelent, hogy a titkolózás, a tévtanok hirdetése növeli a rákbetegség körüli dezinformáltságot, végső soron a halálfélelem fenntartását. Nem válik például közbeszéd tárgyává, hogy a rákbetegségek tünetmentessé tétele, gyógyítása fokozatosan javuló tendenciát mutat.

WMN: Az áttétes mellrák élethosszig tartó kezelést igényel. Hogyan lehet megtanulni együtt élni a betegséggel?

R. Á.: Minden rákbeteg sokféle, mint az emberek általában. Számos krónikus betegség van napjainkban, amivel meg kell tanulni együtt élni. Sokan képesek erre, rájönnek, hogyan tudják kezelni a nehéz helyzeteket, amelyek a rákbetegségek és az áttétes emlőrák kezelése, kontrollja alatt is előfordulnak.

Röviden azt mondhatnám: az, hogy egy-egy kritikus helyzetet, akut vagy krónikus krízist hogyan élünk át és mit teszünk ebben  helyzetben, főként a személyiségünk érettségétől, iskolázottságunktól, de leginkább az érzelmi, kapcsolati, társadalmi támogatottságunktól függ.

WMN: Jellemzően mik az első reakciók, amikor kiderül, hogy mellrákban vagy más daganatos betegségben szenved valaki?

R. Á.: Az első reakciók általában a következők: érzelmi sokk, félelem, harag, érzelmi krízis, a bizalomra, az együttműködésre való készség aktiválása és erősítése. Itt is kiemelném, hogy a válaszreakciók természetesen nagymértékben függenek az adott ember személyiségétől és élethelyzetétől.

WMN: Szerinted hogyan áll össze egy igazán hatékony kezelés? A megfelelő terápia mellett mi segíti a beteget a legjobban?

R. Á.: Véleményem szerint a legfontosabb az, hogy a beteg mentálisan döntésképes helyzetben legyen.

Tehát a realitásérzékének megfelelőnek kell lennie, a lelki krízistől függetlenül.

Ha szükséges, akkor a kezelések mellett minél hamarabb érdemes elkezdeni a lelki segítségnyújtást is. Minél gyorsabban adunk efféle segítséget – például a fokozott szorongás, a gyakori „visszacsúszás” (pszichés regresszió) enyhítésére –, annál kedvezőbb a helyzet a betegnek.

Ma már az onkológiai csapatoknak sokszor tagja az erre az együttműködésre alkalmas és képzett pszichológus. Ugyanakkor nagy hiány van szociális munkásokból, és tapasztalatom szerint még kevés segítő pszichiáter van. Pedig az ő közreműködésük a legtöbb esetben elengedhetetlen volna.

WMN: Milyen stádiumokon megy keresztül egy daganatos betegség kezelése alatt álló ember?

R. Á.: Jellemzően a diagnózisközlés hatására egy hat-nyolc hétig tartó lelki krízisbe kerül a beteg, és a legtöbb esetben a hozzátartozói is. Az akut lelki krízis megfelelő segítség hiányában krónikussá válhat. Nem meglepő módon a leggyakoribb lelki tünet a szorongás.

WMN: Milyen faktorok játszanak szerepet a daganatos betegségek kialakulásában a genetikai háttér mellett?

R. Á.: Ez egy nagyon összetett kérdés. A rákbetegség sok tényező együttes hatására alakulhat ki. A megfelelő családi körülmények magzati kortól kezdve a leghatékonyabb megelőző faktorok. Az egészséges életmód fontos szempont ugyan, de a tényleges megvalósítása nehezített a mai magyar társadalomban.

 

Dr. Dank Magdolna válaszai ITT, Balassa Gabrielláéi ITT olvashatók.

ITT pedig jegyek válthatók a rendezvényre.