–

WMN:  Számodra mi a legszembetűnőbb különbség a te gyerekkorod és a gyerekeid, vagy általában a mostani gyerekek gyerekkora között?

 Balatoni József, alias Jocó bá': Minden annyira felgyorsult körülöttük, hogy ez sokkal frusztráltabbá teszi a mai gyerekeket. Amíg mi gondtalanul élhettük a gyerekkorunkat, addig ők olyan információáradatban élnek, ami folyton stresszeli őket. Másrészt pedig ki vannak éhezve az odafigyelésre, a törődésre és az érzelmekre, sokkal jobban, mint mi. Minden tettükre azonnali visszajelzést várnak, hisz ezt online is azonnal megkapják. És ami jó – vagy van olyan felnőtt, akinek nem – ők is azonnali visszajelzést adnak.

WMN: Elgondolkodtál valaha azon, hogy mi minden történhet a gyerekekkel ebben a sodró világban? Soha nem féltél, hogy túl őrült világba nemzel gyereket?

B. J..: Szerintem aki ma gyermeket vállal, óhatatlanul fél. Én is félek, de ez nem tántorít el attól, hogy gyermekem legyen. Igaz, még előtte állunk, szerintem a félelmek akkor jönnek elő igazán, amikor az ember szülővé válik. Addig csak sejti, milyen lehet ez. A világ tele van bizonytalansággal, rossz dolgokkal, és nem tudom, hogyan lehet a gyerekeket megvédeni mindentől. Vagy egyáltalán meg kell-e védeni őket? Ez is egy nagy kérdés.

WMN: Mit látsz a következő nemzedék legfontosabb feladatásnak, legnagyobb kihívásának?

B. J.: A következő nemzedéknek rengeteg feladata van. Egyrészt meg kell vívnia a harcot a technikával, annak elfogadásával, és meg kell tanulniuk jól használni. Másrészt pedig meg kell tanulniuk valóban elfogadónak, toleránsnak lenni egymással, a világgal szemben. És ami talán a legfontosabb: meg kell találni a helyüket, a céljukat, ami ma talán sokkal nehezebb, mint bármikor. Tanárként én amit tudok, megteszek ennek érdekében.

WMN: Mennyire hiszel abban, hogy a gyerekeket fel tudod készíteni a jövőjükre?

B. J.: Ha nem hinnék benne, nem tanítanék. Azt gondolom, nem tudjuk megmondani, hogy mi lesz tíz–húsz év múlva, sőt, azt sem tudjuk, milyen szakmák lesznek egyáltalán. Mert sok eltűnik, és rengeteg új születik, amikre nem is gondolunk. Ilyen például ma az influencer, amit pár éve elképzelhetetlennek tartottunk volna. Ma meg már létező szakma. Egyet tudok tenni: olyan képességeket, készségeket fejlesztek és adok át a gyerekeknek, amikkel bárhol bármikor megállják a helyüket. Ilyen a logikus gondolkodás, a kooperáció képessége, az ön- és társismeret, a kreativitás. Ma ez lenne az iskola feladata, nem pedig a tényanyagok magoltatása.

WMN: Mi lenne az egyetlen a változás a világban, amit húsz év múlva szeretnél a gyerekek vagy az egész társadalom számára?

B. J.: A környezettudatosság. Szeretném, ha megszűnne a pazarlás, a szemetelés és mindenki odafigyelne arra, hogyan és milyen környezetben él. Mert ami szemetet ma eldobunk, azzal az unokáink tájképét és életminőségét romboljuk, nagyon durván. Jó lenne, ha ezt végre mindenki belátná.

 

Mészáros Antóniával készült nagyinterjúnkat a témáról ITT olvashatjátok. Találkozunk október 24-én a BMC-ben, a következő Hello, WMN! esten!

Képek: Hajas Orsi