–

WMN: Mi volt az első olyan kudarcélményed, amire vissza tudsz emlékezni? Hogy viselted?

Fördős Zé: Tizennégy-tizenöt éves koromban versenyszerűen mountanbike-oztam, az országos bajnokságban versenyeztem, és volt egy konkrét célom: szerettem volna bekerülni a legjobb húszba. Volt egy futam, amikor jó formában voltam, és minden úgy állt, hogy ez össze fog jönni, az utolsó szakasz előtt be is kiabálták, hogy megvan… majd pár száz méterrel arrébb fejre álltam. Akkora esés volt, hogy elvitt a mentő, agyrázkódásom volt. Rosszul viseltem, akkor nem is az történt, hogy fölállok, leporolom magam, és megyek tovább. Leginkább azért, mert az agyrázkódás miatt ki kellett hagynom, mire felépültem, vége lett a szezonnak, és nem is tértem vissza a versenyzéshez. Persze bringázni azóta is szoktam.

WMN: Van túlélési taktikád bukás esetére? Mi az?

F. Z.: Alapvetően az, amit már mondtam: fölállok, leporolom magam és nyomom tovább. Ez egy átlagos hozzáállás szerintem, aki nem tudja így csinálni, az könnyen perifériára sodródik. Az izgalmas kérdés nekem az, hogy pontosan mi a leporolás. Mert ha leporolod magad, és utána ugyanúgy csinálod tovább, ahogy a bukás előtt, akkor újra bukás lesz a vége. Már felnőttként, az üzleti életben is többször megcsináltam ezt: elbuktam, felálltam, és aztán ugyanúgy nyomtam tovább. De ez önmagában kevés, tanulni is kell belőle. Én azt is tudom, hogy engem lehet félreállítani olyan könnyen.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Fördős Zé (@fordos_ze) által megosztott bejegyzés

WMN: Ha valami nem sikerül, elemzed a helyzetet, keresed az okokat vagy igyekszel továbblépni?

F. Z.: Most már nemcsak leporolom magam, hanem megállok. Ebben is lehet rutint szerezni, nem biztos, hogy mindenkinek összejön, de nekem sikerült - főleg üzletben - rutinos vesztessé válnom. Persze vannak olyan bukások, amelyeket nem lehet elkerülni, a biciklis példánál maradva, ha eléd ugrik egy macska, akkor nem te hibáztál. De a legtöbb bukás nem ilyen, szóval akkor meg kell keresni, hogy mi volt a gáz, és szembe kell nézni vele. Sok képesség kell ahhoz, hogy valamit jól csinálj, több egymással nem összefüggő adottság összehangolt, jó működése. Igazából szerintem a sikerhez az embernek szinte az összes pozitív tulajdonságát mozgósítani kell. De ha nem jön össze, meg kell találni, hogy a sok összetevő közt mi a gyenge pontod. Például ahhoz, hogy egy sikeres céget vezess, szakmailag is jónak kell lenni, szorgalmasnak, kreatívnak, jó pszichológusnak, marketingesnek… és ebből nem mehet minden egyformán jól. Van, aki jó szakember, de nem jó irányító. Vagy nem jó marketinges. De ha valami nem jön össze, akkor meg kell találni, hogy hol van a hiba. Szóval én nagyon hiszek az analízisben.

WMN: Szerinted a sikereidhez mivel járultak hozzá a kudarcaid?

F. Z.: Legfőképpen a folyamatos önelemzést tanultam meg a kudarcok révén. Elkezdem kiteríteni magam elé az összes tulajdonságomat, mint egy pakli kártyát, és leválogatom azokat a tevékenységeket, amelyek az adott dologhoz kellenek, és elkezdem azt figyelni, hogy hol van szükség erősítésre. Van olyan, ami csak elhatározás kérdése, ha például lusta vagyok, mert szeretek reggel még kávézgatni, meg nézni ki a fejemből, akkor rá kell venni magam, hogy érjek be kilencre és álljak neki e-maileket olvasni. De van, amihez el kell kezdeni képezni magad. Vagy olyan tulajdonság is szükséges lehet a sikerhez, amilyen egyszerűen nincs meg benned, ezt akkor máshogy kell pótolnod. Én például egy kurva rendetlen csávó vagyok, ezért van mellettem Edina, aki nagyon precíz és kézben tartja a dolgokat. Neki köszönhető, hogy időben ott leszek a Hello, WMN!-en is.

WMN: Sorolj fel pár olyan magyar embert, aki szerinted sikeres.

F. Z.: Ezen sokat kellett gondolkodnom, és végül olyan embereket választottam, akik nemcsak sikeresek, hanem engem motiválnak, nekem példaképek:

Fa Nándor: azt lehet rólam tudni, hogy az aktivitást, a sportot eléggé szeretem, siklóernyőzöm is, és Nándor nemcsak azért példakép számomra, mert első magyarként körbevitorlázta a földet, hanem azért is, mert közben iszonyú szerényen áll hozzá ehhez.

Erőss Zsolt: aki a szenvedélye miatt halt meg, és inkább amputáltatta a lábát, mert nem akart egy hendikepes lábbal hátrányos helyzetbe kerülni hegymászóként, szerintem elképesztő ez a hozzáállás.

Vidus Gabriella: Gabi az RTL Magyarország igazgatója, de nem azért mondom őt, hogy nyalizzak az RTL-nek, hanem mert személyesen is ismerem, és nagyon szimpatikus az, amilyen szellemiséggel csinálja a dolgait.

Sárközi Ákos: az exzsűritársam a Konyhafőnökben, aki harmadik éve őrzi az éttermével a Michelin-csillagot, és közben ő az, aki mindenki előtt bemegy dolgozni az étterembe, és lefőzi a kávét a stábnak. Gyakran volt olyan, hogy reggel 8-ra, a Konyhafőnök forgatásának kezdésére ő már az étteremből érkezett. Nagyon motiváló ez az iszonyatos szorgalom.

Kiemelt kép: Erdőháti Áron