Jakupcsek Gabriella: „Ha kudarc ér, meg kell értenem az okokat” – Hello, WMN! – bemelegítés
Hamarosan újra Hello, WMN!, a májusi téma: a bukás és a siker, meg persze a kettő összefüggései. Ezúttal – kissé rendhagyó módon – a beszélgetés moderátora D. Tóth András lesz, mivel az est témájáról főszerkesztőnknek, D. Tóth Krisztának nagyon is sok személyes tapasztalata van. Ezért ő most vendégként mesél majd, ahogy Jakupcsek Gabriella, Fördős Zé és Jásdi István borász is. A legtöbben – különösen ismert emberek esetében – a bukásokat jobban számon tartjuk, mint a sikereket. Egy kudarcélmény is hozzásegíthet a sikerhez, hiszen az elhasalásból akár új lendület is vehetünk. Jakupcsek Gabi szerint mindenképpen – erről is beszélt a vele készül bemelegítő interjúban.
–
WMN: Mi volt az első olyan kudarcélményed, amire vissza tudsz emlékezni? Hogy viselted?
Jakupcsek Gabriella: Egy ilyen kudarcélmény volt az életemben: 800 ember közül felvettek a színművészetire, majd egy év után rájöttem, hogy nem bírom. Nagyon rosszul viseltem a helyzetet, de végül két év után elköszöntünk egymástól. Ez egy hosszú folyamat volt, de nem viseltem jól a kudarcot. Végül az, hogy utána felvettek a bölcsészkarra, vigasztalást hozott.
WMN: Van túlélési taktikád bukás esetére? Ha igen, mi az?
J. G.: Igen, van. Szépen lemegyek a mélyére. De nagyon gyorsan a végére járok a rossznak. Nem tudok sokáig szenvedni. És akkor általában ezeket a negatív energiákat egy új célba fordítom át. Lehetőleg minél gyorsabban.
WMN: Ha valami nem sikerül, elemzed a helyzetet, keresed az okokat vagy igyekszel továbblépni?
J. G.: Elemzem, mert meg kell értenem. Addig nem tudom elengedni, amíg nem értem meg az okokat. Azzal lehet kinyírni, ha nem értek dolgokat. Vagy ha nem avatnak be dolgokba. Ezért vagyok dühös, ha valaki sunnyog. Ezért zavar, ha a hátam mögött pusmognak, ha nem tisztán játszanak, mert tudni akarom, hogy mi áll a dolgok mögött.
WMN: Szerinted a sikereidhez mivel járultak hozzá a kudarcaid?
J. G.: Ezzel, hogy végiggondolom, végigveszem lépésről lépésre, ami történt. Én vagyok rossz helyen éppen, vagy mást gondolok a helyről, ahol vagyok, vagy milyen okok állnak a háttérben? Rettenetesen sok tervem van, és ezért nem lehet sokáig fetrengeni a tacsakban. Akik szorgalmasak, azoknak mindig van egy következő tervük. Ez nem tudom, mennyire alkat kérdése, de szerintem mindenképpen tanulható. És akinek vannak tervei, annál a kudarccal való szembesülés után máris bejön egy új cél, és így nem csak a szomorúság van.
WMN: Sorolj fel öt olyan magyar embert, aki szerinted sikeres.
J. G.: Szerintem ez a kérdés így ma már nem állja meg a helyét. Mert más az, akit sikeresnek látsz, és más az, aki sikeresnek érzi magát. Mindenkinek a saját belső mércéje számít. Vannak persze objektív sikerek is, de az esetek többségében az egyetlen mérce az, hogy te mit gondolsz a saját sikeredről. Tehát nem fontos, hogy ki kit gondol sikeresnek. Én nem mindig azt éltem meg sikernek, amit mások annak gondoltak. Ráadásul – ahogy a férjem szokta mondani –, képtelen vagyok megünnepelni magam ezekben a sikerekben. Mert rögtön azon gondolkozom, nehogy elromoljék, és hogy mi a következő feladat. Én egy feladatorientált ember vagyok.
Fotók: Éles Balázs
