Osvárt Andrea: „Nem én választom az úti célt, az úti cél választ engem” – Hello, WMN! – Bemelegítés

A Körösfeketetón zajló vásár több százéves hagyomány, és nem csupán tárgyakat kínál: bizonyíték arra, hogy a történelem, az idő és a társadalmi változások dacára is vannak dolgok, amelyek tarthatnak akár örökké. Csak emberek kellenek hozzá, akik jól megférnek egymás mellett.

Óriási kalandba vágott bele tavaly a Harmat-Szabó család: 3 gyerekkel indultak útnak, hogy 11 hónapon keresztül Afrikától Ázsián át Dél-Amerikáig, sokféle helyet bejárjanak. A gyerekek, akik 8, 10 és 12 évesek voltak, amikor útra kelt a család, a tanulásból sem maradtak ki, így mindannyian sikeres vizsgát tettek az adott tanév anyagából.

Olaszországban láttam először a tengert. És noha kisgyerekként még nem fogtam fel, mit is jelent ez, mai fejjel elképesztően hálás vagyok a családomnak. És nemcsak azért, mert ez az élmény egy életre megalapozta a sós víz és az olasz kultúra iránti rajongásomat, de azért is, mert azóta tudom: sajnos rengeteg embernek nem adatik meg az utazás lehetősége.

„A mai napig emlegetjük például, amikor anyának sikerült egy olyan – a leírás alapján decensnek tűnő – kétszintes családi házba szállást foglalni, aminek az alagsorában egy nonstop kupi működött, méghozzá viszonylag sikeresen.”

„Nem hiszem el, hogy beengedtek vadidegeneket az otthonotokba!” – hitetlenkedtek a barátaik, amikor Krisztáék először nyaraltak otthoncserével. Azóta sokszor cseréltek házat egy-egy (vagy több) hétre idegenekkel, és azt mondják: az élmény tényleg olyan, mint a Holiday című filmben.