–

Mi volt a legmeghatározóbb élményed az étellel kapcsolatban?

Sok van, mondok egyet. Fehér éjszaka táján epret szedtem és ettem egyszer egy finn mezőn. Máshogy volt édes, mint bármi azelőtt.

Ha egy érzéssel kellene jellemezned a kedvenc ételed, mi lenne az?

Egy tál paradicsomos–tárkonyos paszulyleves van előttem. Belekanalazok, de vigyázva, hogy paszuly, lé, füstölt hús és frissen szeletelt hagyma is jusson szépen a kanálra.  Mit érzek, amikor a kanál a számba kerül? Meglepett örömöt. Merthogy ezredszerre eszem, és még mindig ugyanolyan jó, mint először.

Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy a nagy többség sosem kóstol meg új ételeket?

Szerintem ez nem így van. Sőt, mindenki kíváncsi újdonságokra.

Mikor kezdődött a kapcsolatod a gasztronómiával?

Amikor apám megkért, fogjam meg a hártyát a marhahátszínen, és húzzam, amíg ő vezeti a kést. Voltam vagy nyolcéves.

És hogy határoznád meg most ezt a viszonyt?

Most gyakran főző háziember vagyok, erős geek beütéssel.

Mi lenne az utolsó vacsorád?

Vajas kenyér a saját kenyeremből, ha lehet, ír vajjal és Halen Mon füstölt sóval.

 Kiemelt kép forrása: Dragomán György