„Akkor éreztem, hogy úristen, az újhullámos kávé a jövő, és én nem akarok lemaradni róla” – Emelem poharam podcast Tóth Sándor kávészakértővel
Az Emelem poharam legújabb epizódjában a kávészakértők egyik legjobbját hoztuk el nektek Tóth Sándor személyében, az ő történetén keresztül nyerünk betekintést az újhullámos kávé világába, és ismerhetjük meg, hogyan vezetett egy véletlen találkozás egy fantasztikus manufaktúra megszületéséhez. Meg persze szó esik arról is, hogy ördögtől való-e cukrozni és/vagy (urambocsá’) tejjel felönteni a minőségi kávét? Természetesen beszélgetünk arról is, hogy miként formálódott az ízlésünk az elmúlt néhány évtizedben, mennyi kávét érdemes inni egy nap, és egyáltalán, mi a különbség a kávéfajták között. Az Emelem poharam mikrofonjai mögött Pásztory Dóri és Ferenci Márton kérdezte Tóth Sándor kávészakembert.
–
Mivel indul a reggel? Legtöbbünknek kávéval. Én növényi tejjel szeretem, a Márton eszpresszót iszik, anyukám mézet kér bele, anyósom meg cukrot. Sokfélék vagyunk, ahogy ez a fantasztikus ital is, amihez rengeteg emlék, hang, illat, íz tartozik. Török kávé, bécsi melange, olasz ristretto:
nemzetek és kultúrák találkoznak a csészében, és ha kicsit megpróbáljuk beleásni magunkat ebbe a világba, hamar észrevesszük, micsoda kontinenseken átívelő kaland vár ránk.
Így – akárcsak Willy Foggnak vagy Indiana Jonesnak –, nekünk sem árt egy segítő, vagyis egy rutinos kalauz.
Persze egyikünk sem született kávészakértőként. Számomra ez első találkozás a fekete nedűvel nagymamám „majomcskája” volt, azaz a kávéba mártott kockacukor. Imádtam a kesernyés íz találkozását a tömény cukorral. Márton az óvodában még nem volt hajlandó meginni a tejeskávét (mi Maci kávénak hívtuk), aminek úszott a „bőr” a tetején – mondjuk, az távolabb állt a kávétól, mint Magyarország Costa Ricától.
Tóth Sándor története elképesztően izgalmas, ugyanis egy olasz fiatalember öltönye és órája adta neki az első motivációt, hogy kávéval foglalkozzon, majd egy hatalmas bukást követően indult el egy sokkal mélyebb felfedezőútra, aminek jelenlegi állomása a saját Costa Rica-i kávéültetvénye, aminek köszönhetően a cserjétől a csészéig kíséri a kávé útját.
Sikerei és kudarcai azok számára is inspirálók és tanulságosak lehetnek, akik épp a három az egyben kávájukat öntik fel forró vízzel.
Akárhányszor megyünk az M6-oson a pécsi családlátogatás alkalmával, mindig lekanyarodunk Szekszárdra a Kávé Házához, hátha elcsípjük Sándort egy szóra. Minden egyes látogatás alkalmával tanulunk valami újat. De ha nincs ott, akkor is bespájzolunk az „itthoni” kávéból presszóhoz, filterhez vagy akár kotyogóshoz. Igen, ahhoz is külön kapható, méghozzá fantasztikusan kreatív csomagolásban.
Az otthoni kávékészítéshez is kapunk tőle tippeket és jó tanácsot, úgyhogy, ha ránk szánjátok ezt a 45 percet, akkor biztosan másképp nyúltok a kávéscsészéhez legközelebb.
Ajánljuk otthonra, kávézóba, ebéd után, vagy reggeli előtt, kicsiknek, nagyoknak, kezdőknek, haladóknak – ne feledjétek: a kávéfogyasztás összehoz minket, társasági élmény, közös rituálé.
Az Emelem poharam további epizódjait itt találod:
